Otthon, édes otthon

Sirius Black boldog volt! Élete sínre került, miután keresztfia lerendezte azt a kígyófejű szörnyeteget. Végre Remusnak szentelhette összes idejét, és beutazhatták a világot. Másfél hosszú év után végül huzamosabb időre hazatértek Grimmauld téri otthonukba, hogy Harry bemutathassa nekik új párját.
Idült mosollyal húzta el a zuhanyfülke ajtaját, és lépett ki a már félig eláztatott fürdőszobaszőnyegre. Bőre teljesen átforrósodott a víztől, ezért csak egy törölközőt tekert a dereka köré. Hasa éhesen megkordult, ezért még mindig csöpögve megindult a konyha irányába. Odabentről tányérok csörömpölése hallatszott. Huncut mosollyal berúgta az ajtót, és beugrott.
Az döndülve csapódott neki a falnak, mire Remus háta mögé kapta tekintetét, hogy egy törölközőjét széttárva táncoló Siriust pillanthasson meg. Remus mosolyogva figyelte, ahogy az ő bolond párja farkát lóbálva araszol felé, és közben valami saját költeményt énekel. Kuncogva felvonta szemöldökét.
- Lefagy a pöcsöd, ha nem vigyázo…
Sirius odaugrott hozzá, és magához húzva, mutató ujját a másik szájára szorította.
- Csss, Holdsáp. Itt most csak a tettek beszélnek! - mondta teátrálisan, és megfogva Remus tarkóját, lerántotta a lábáról. A másik ijedten kapaszkodott nedves vállaiba, Sirius megtámasztotta az egyik behajlított térdén. - Ne félj, mon ami, erős karjaim megtartanak - simogatta meg a másik nyakát.
- Hát, te tiszta hülye vagy!
- Hülye, vagy átkozottul romantikus? - kérdezte még mindig döntve a másikat.
- Hülye! - mondta a másik nevetve, és tolta el a másikat, hogy felállhasson.
Mikor végre stabilan talpra tudott állni, Sirius hátulról szorosan magához ölelte, és belelihegett fülébe.
- Kellek neked! Nem bírsz nekem ellenállni. - Remus felröhögött. - Ha még ennél is jobban néznék ki, kiesnék az ablakon!
Párja hahotázva dörgölte neki nadrágba bújtatott fenekét a már éledező merevedésnek.
- Önbizalomban nincs hiány, igaz, te kivert kutya?
- Kivert? Jól hangzik - nyalta meg a másik füle tövét. - De szívesebben csinálnék most inkább valami mást. - Orrát a másik hajába fúrta, míg kezei elöl garázdálkodtak Remus testén. Egyik huncut keze besiklott a nadrág korca alá, és megszorította az ott talált merevedést. Remus érzékien felsóhajtott.
Sirius megfordította szerelmét, és míg szájuk csókban forrt össze, letépte az ingjét. Remus idegesen szakította meg a csókot.
- Megőrültél? Ez volt a kedvenc ingem!
Sirius a karjaiba kapta, és elindult vele az étkezőasztalhoz.
- Őszintén szólva, kedvesem, teszek rá! - Érdekesen elmélyítette hangját és furcsán ráncolta a homlokát.
- Mégis, kinek képzeled magad? Rhett Butlernek?
Sirius durván leejtette az asztalra, és a cipzárnál széthasította a nadrágot. Remus ijedten kapott levegőért, és feldühödve próbálta észre pofozni párját.

- Eressz, te nem normális.
Siriusnak csak a kifinomult ösztönei segítettek, hogy elhajoljon az ütés elől, majd elkapta a másik kezeit, és magához rántotta.
- Nem szabadulsz ennyire könnyen. Kizártál hálószobádból, mert Tapmancsot űzted álmaidban, de ma éjjel nem zárhatsz ki.
Remus döbbenten nézett rá, majd felkacagva magához húzta a férfit.
- Azt hiszem, legközelebb meggondolom, milyen filmre rángatlak el.
Sirius belekuncogott a másik nyakhajlatába, majd finom szívogatásokkal teljesen elterelte Remus gondolatait a szétszaggatott ruhadarabjairól. Kezei mindenhol ott voltak. Simogatta, gyömöszölte, míg nyelvével nedves ösvényt húzott a hasán. Remus dorombolva dőlt hátra, ahogy Sirius végre szájába vette.
Finoman, bő nyállal szopta. Nyelvével végigsimított a ráncos heréken, majd le a herék mögötti részen a redős lyukra. Remus felzihált, és heréi feljebb szorultak. Sirius mosolyogva csúsztatta párjába az egyik ujját. A vérfarkas megvonaglott az asztalon.
Kis időn belül Remus izmai annyira ellazultak, hogy Sirius úgy döntött, most már akcióba léphet.
Feljebb tolta az asztalon, és fölé mászott. Remus bizonytalanul felkapta a fejét, és a másik vállaira tette kezeit.
- Várj, Sirius! Igazán nem kéne itt szexelnünk, tudod mi volt előző alkalommal is! Ráadásul Harry is mindjárt itt lesz.
- Nyugi! - duruzsolta a másik. – Vigyázok, és gyorsak leszünk.
Merevedését csábítóan böködte a másik alfelének. Remus izgatottan, mégis félve ráncolta össze szemöldökét. Miért kell nekik folyton ilyen helyzetbe keveredniük?
Lehúzta magára szerelmét, és érzékien megcsókolta. Sirius magában ujjongva nyomult előre. Egyik karjával szorosan magához ölelte kedvesét, míg másik kezével felhúzta az egyik lábát a vállára.
Már rengetegszer csinálták ezt, mégis, ahogy Remus remegő húsa magába fogadta, meg kellett álljon, hogy ne menjen el azonnal. Imádta a másikat. Szíve szerelmesen zakatolt mellkasában, és csacskaságokat suttogott a másik fülébe.
Mikor párja derekára simította egyik kezét és mozgásra ösztönözte, meglendült előre. Erős, pici lökésekkel indított, amiről tudta, hogy párja kedvencei. Nyalogatta, simogatta a másik állkapcsát, majd hörögve itta a másik nyögéseit a szájából. Remus szemei sárgás árnyalatúra fakultak, majd hátát karmolva gyorsabb iramra sarkalta. Sirius egyre erősebben döngölte bele az asztalba. Fülében dübörgött a vér, majd a másik vállába harapva igazán rákapcsolt.
Az asztal erősen imbolygott alattuk, de észre se vették. Lassan mindketten az orgazmus szélére sodródtak.
- Remus! Sirius!
Hirtelen megmerevedtek, és pánikkal néztek egymásra. Itt vannak!
- Gyorsan, siess! - utasította Remus, de ekkor már lendült is előre. Újult erővel tört rájuk az élvezet, ahogy egyre közelebbről hallották Harry hangját.
Sirius nagyot nyögve döfte magát párjába, míg a körülötte összehúzódó izmok a mennyekbe repítették. Az asztal ezt a pillanatot választotta, hogy hangos reccsenéssel kiforduljanak a lábai, és óriási csattanással eldőljön. Az asztal sarka meglökte az egyik szekrényt, ami billegve föléjük borult. Egyetlen szerencséjükre egy kihúzott szék oldalra billentette a nehéz fabútort, így csak alá szorultak.
Harry futva viharzott be a konyhába, hogy leesett állal, megbotránkozva felkiáltson.
- Ezt nem hiszem el! Sirius! Már megint?
Sirius megszeppenve pislogott rá.
- Izé… sajnálom, mindjárt összekapjuk magunkat. Addig ültesd le a kislányt a könyvtárban…
Az ajtó mögül egy sötét kárörvendő hang reccsent.
- El vagy tévedve, Black.
Perselus Piton fensőbbségesen nekidőlt a konyhaajtó keretének. Szája önelégült mosolyra húzódott.
- Üdv, sógor!
Sirius Black lelkét adta volna egy feszítővasért, amit először a szekrényen, majd Pipogyusz hátán próbálhatott volna ki!