- Narumi! Akkor ma hozzád megyünk megnézni az új részt?- szép idő volt, mindjárt nyár. Ezt az Osaka-i gimnázium tanulói is tudták és már kezdtek "megőrülni". Hát igen a nyár közeleg, a ruhadarabok rövidülnek és a nappalok hosszabbak. Ezt legjobban főhősnőnk, Tomochi Lia szemlélteti. A még csak 20 fok ellenére rövidgatyában és tunika szerű vékony toppokban marad ki legalább minden nap este 11-ig. Ezzel nem is lenne probléma ha ezt nem suli időben végezné, ráadásul árvaházi lakóként. Igen Lia-chan árva. Szülei 3 éves korában halltak meg. A repülőgépük lezuhant, mikor egy üzleti tárgyalásra utaztak volna Amerikába és kicsi-Lia a nagyszüleinél volt. Hogy a nagyszüleinél? Akkor miért nem ott él? Egyszerűen őket hosszú élet miatt vette el Lia-tól az Isten. Lia 7 éves volt ekkor és épp nyílt volna meg az iskolában is társai felé, de árvaházba került rokonok híjá észetesen újra antiszociális lett és egy év árvaházi társaitól kapott bántalmazás miatt aggresszív is. Hamar megtanulta hogyan legyen képes megvédeni magát és így lassacskán ő lett az árvaház lány lakóinak "góréja". Mikor iratlanul kinevezték e posztra volt 11 éves. Az általános iskolát barátok nélkül fejezte be és a gimnázium előtti nyáron kékes-szőkésre festette a haját, jobb csuklója aljára a kedvenc zenekara szimbólumát tetoválta és piercingeket is lövetett a szájába. Persze ezt a nevelőnői nem nézték jó szemmel de hisz a saját pénzéből tette ezt. Abból a csodás összegből mit örökölt. Iaz az örökölt pánz háromnegyedéhez csak 18 éves kora után nyúlhat, de így is rengeteg "szabad" pénze van. Lia így lett EMO-rocker, mellesleg nagy animefan.
- Lia-chan! Igen! Már haza is szóltam anyumnak csináljon popcornt és rendezze el a babzsákokat ahogy szoktuk-mosolygott a srác udvariasan rá.-
- Ugye tudod, hogy nálad szeretem legjobban nézni a Narutot?-kacsintott Lia-
- Sajtos popcornra fáj a fogad mi?-nevettek fel együtt majd karöltve mentek felkutatni a többi barátjukat, akit Lia, ha nem lenne anime bolond nem ismert volna. Nagy áldás volt neki, hogy ebbe az állami gimibe került. Itt olyan rendesek vele.
- Kurumu! Nonoa! Gyertek menjünk!-üvöltött Lia a folyosó végén portyázó két lánynak. Ők voltak a suli hibbant animés négyese, akik minden szerdán összegyülnek és megnéznek valamit és elemzik. De nekik jó volt ez így. Együtt négyen kirívták a legjobb barátok elnevezést is.
- Vettük!-mondták egyszerre a csajok és robogtak is Lia és Narumi felé.- Nyomás.- Kurumu és Nonoa ikrek voltak így az összhang köztük nem volt meglepő. Maximum néha kicsit bizar.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem tudok egy olyan világban élni, ahol van modernizáció, de én nem jutok hozzá. Se számítógép, se kocssik, akár tömegközlekedés...
- Tudjuk Lia-chan-nevettek fel mind.
- Te vagy a modernizáció gyermeke. Nem is csodáloznék rajta ha az új hajszálvékony monitort te találod fel-mosolygott Kurumu és orronpöckölte barátosnőjét.
- Eh-állt fel a helyéről.- A popcorn elfogyott a mai részt is kielemeztük..én megyek-kapta fel a cumóját és az ajtó felé ment, de ott megfordult.- És az is elképzelhetetlen lenne hogy tüzet fújjat.-és e mondatával elment a házból.
- Ez a Lia-chan...-ciccegett Narumi.
Szokatlanul hideg volt az éjszaka. Lia most fázott a rövidnaciban és vékony pólóban, de az istenért se vette volna fel táskájában lapuló pulcsiját. Inkább fagy halálra minthogy megkelljen mozdulnia. Viszont nem elősször gondol arra, hogy nem megy haza az árvaházba. Semmi kedve nem volt a többi lány csacsogását hallgatni, hogy milyen helyesek a fiúk meg milyen sminket vettek a zsebpénzükből. Nem egyszer előfordult, hogy egy park padján aludt és csak hajnalba tért haza zuhanyozni és ruhát válltani. Semmi kedve nem volt "haza" menni. Így hát célba vette apadokat és elhelyezkedett egyet. Hamar elnyomta az álom. A Narutoról álmodott.
Madarak csicsergése, futó talpak zaja. Ez szokatlan, de napfény még nem szúrja szemét így alszik tovább.
- Mit csináljunk vele?
- Kihűlt. Elősször is vigyük a kórházba. Később lehetséges láza is lehet.-egy erős kéz felnyalábolta Lia testét és gyorsan megindult. Lia teste tényleg jéghideg volt és el is ernyedt. Az érintést alig érezte. Azt hitte álmodik.
- Tsunade-sama...ez a lány nem Umarichi Nomochi?-kérdezte Shizune.
- De igen. De hisz ő neki most Homokfalu irányába kéne tartania. És mik ezek az arcékszerek? És a tetoválás? Neki ilyenek nem voltak..-elmélkedett a fiatal hölgy ki tuljdonképp öreg nyanya.
- Hokage-sama! Megjött a jelentés, hogy Nomochi-sant utoljára fél napja látták közel Suna-hoz egy fogadóban megszállni.-jelentett egy ANBU.
- De akkor lehetetlen, hogy most itt legyen. Semilyen módon se lehetséges.-gondolkodott Shizune.
- Megvárjuk míg felébred, utána kikérdezzük-nézett végig a Hokage a piercingeken, tetoválásokon és más furcsa dolgokon mik nem oda illettek.- mindenről.
- Mi ez a hangzavar? Miért nem lehet nyugodtan aludni a k***a életbe?!-nyögött fel Lia, akiről most azt feltételezik hogy egy Nomochi nevű konohai shinobi.
- Nomochi-chan! Fáj valamid?-sietett Shizune, hogy egy alapellátást adjon neki. A teste ugyan már visszamelegedett, de attól még lehettek komplikációk.
- Milyen Nomochi? Na meg ne taperoljon már!-ütött rá keményen Lia Shizune kézfejére.
- Talán amnéziája van?
- Ki a jó édes fa**om maguk he?!-hábárodott fel fekete főhősnőnk.
- Nomochi-chan tiszteletet!
- Miért hívnak Nomochinak hee?- megdörzsölte szemeit-igaz így a fekete szemfestéket is jól eldörgölte- és végig nézett a 3 személyen. Káromkodott volna tovább, de hirtelen belé akadt a szó.
- Mert ez a neved. Biztosan amnéziád van. A parkban talált rád Kakashi és a jelenlévő ANBU személy.-magyarázta Tsunade.
- Tsunade-obaachan...Shizune...ANBU...HOGY KERÜLTEM ÉN IDE??-kapdosta a fejét ide-oda.
- Mi a baja lehet? Emlékszik a nevünkre, de...furcsa.-Shizune aggódni kezdett. Tsunade nem szólt semmit csak odahúzott az ágy mellé és leült rá. Nyugtatóan, de egy nyomozó átható tekintetével nézett Lia-ra.
- Mesélj nekem.
- Öm...mit kellene? Inkább...jajj ez nem lehet igaaz. Egy dimenzió ugrás áldozata lettem? Vagy csak álmodom?-Lia magába csípett, de fel is sikkantott tőle.- Nem álom...Akkor ez a valóság és én dimenziót ugrottam és és és...
- Ebből nem értek semmit. Vázolnád ezt a sok...dolgot?
- Hát...ah...-vett Lia egy mély lélegzetet.- A nevem Tomochi Lia. 17 éves vagyok és árva. Eddig Osaka-ban laktam egy árvaházban. Ahogy látom...ez a Konoha kórház.
- Osaka? Az milyen falu? Megyik országból?-ámuldoztak. Miről is van szó?
- Osaka egy város és Japánban van. Ez ismeretlen maguknak, hisz...az egy másik dimenzió. Nálunk Japánban az Osakában ez a hely csak egy...mese. Kitaláció.
- Ezt meg...
- Shizune már biztos olvasott..."más világokról". Na én egy olyan más világból pottyantam ide. Az ottani utolsó emlékem, hogy nem akartam visszamenni az árvaházba ezért egy padon aludtam a parkban. Valószínűleg az a pad volt, amin itt is megtaláltak. Ez ugye igen furcsa lehet nektek, de én már olvastam ilyenről. Ezt hívják dimenzió-ugrásnak. Nem tudom hogy történhetett...-fogta a fejét Lia. Soha nem volt buta vagy kisebb aggyal rendelkező, de ez a gondolat menet igen is megerőltette. Na meg nehéz volt azt is felfogni, hogy a kedvenc animéje világába csöppent.
- Akárhogyis...ennek a lánynak van chakrája...rengeteg. És Nomochi-chan chakráját már nem érzem az ultra érzkelőkkel se.-lépett be a kórterembe Hinata és szemében izzott a Byakuugan.
- Hinata is...-nézett tág szemekkel Lia, és elvette a neki nyújtott vizet és kortyolt párat, de félre is nyelt.- Hogy mi van? Chakrám? És rengeteg?-köhécselt.
- Igen.-ennyire méltatta Hinata őt.- Nomochi-chan chakrája nem észlelhető 03:00 óta. Ott megszakadt a kapcsolat közte és köztem...és ugyan ez a lány teljesen ugyan olyan majdnem, mint Nomochi a chakrája teljesen eltér az övétől. Ha jellemezni lehetne az ő chakrájának a színe kicsit feketésebb egy shinobiénál.
- Fphúú ember akkor valami nagy góré lehetek.-ciccegett Lia. Nem elég, hogy dimenziót ugrott, nem még "normálisan" is kell ott élnie.
- Szóval chakrája van. Lia...vagy mi a neved. Azt mondtad ismered a világunk igaz?-kérdezte Tsunade.
- Igen. És fogadjunk azt fogja most mondani, hogy legyek a shinobijuk.
- Pontosan azt. Nem tartozol egy faluhoz sem, így hát hozzánk jössz. Megllesleg ha Nomochi eltűnt megkapod a lakását. Érezd megtiszteltetésnek.-tárta ki a karját Tsunade. Lia csak fogta magát s elrobogott a kórteremből, de amint kinyitotta az ajtót Sakura bomlott a nyakába és fenyegetően nézett rá.
- Mit tettél 'Nochi-val?!-rázta az öklét.
- Heh. Ugyan olyan a hangja, mint az én Kurumumnak. Nem tettem semmit! Engedj utamra-félre akarta tessékelni, de szó szerint egy kis eltolásnak a következménye az lett, hogy Sakura a falban kötött ki.
- Úristen...-nézett Hinata, szemében még mindig a Byakuugan.- A chakrája szabadon mozgott, mintha élne. Mintha saját tudata lenne.
- Élő chakra? Akkor Lia érzelmeit követi?-gondolkodott Shizune míg kiszedte Sakurát a falból, aki igencsak jajjgatott.
- Heh. Az érzelmeim? Akkor hadjanak lógva, mert kezdek ideges lenni.-és azzal le is lépett. Tsunade otána kiabálta a 'lakása' címét. De uta nem telt idegesség-forrás mentesen. Mindenki utána kiálltott, iletve az után a Nomochi után. Még Naruto-val is összefutott.
- Nomochi-chan! Te hogy kerülsz ide?-ugrott majdnem a srác a nyakába. Lia csak megfordult és gyilkos szemekkel, aurával meredt Narutora.
- Nem vagyok Nomochi kitudja!-üvöltött. A chakrája most a hangszálait erősítette fel és ugye ezt nem tudta kontrolálni.
- Takü...-vakarta a fejét Naruto.- Nyugi, nyugi. Akkor ki vagy? És miért nézel úgy ki mint Nomochi? Kivéve a fura hajat és ezeket a nyavalyákat-piszkálta meg a piercingeket.
- A nevem Lia. És vezess ennek a Nomochi-nak a lakására.
- Mégis minek, ha nem te vagy Ő?!
- Mert Tsunade mondta!-kapta el akaratlanul is Naruto főlsőjét és rázta meg picit. Nagyon ideges volt már.
- O...okéé nyugi van. Addig mesélhetsz ki is vagy te, Nomochi 2.-indult meg Naruto, de Lia elkpta a nyakánál.
- Ne merj így nevezni. Lia..a nevem Lia!- elengedte és indultak. Út közben Lia elmagyarázta, hogy is került ide, de Naruto ebből nem sokat fogott fel gyenge elméjé odaértek, a lakás a városkapu mellett foglalt helyet.
- Miért pont itt van ez a lakás?
- Nomochi ereje még az ANBU tagok erejét is felülmúlta. Ha küldetést kapott, amik mindig A illetve S szintűek votak és igen sürgősek rögtön el tudott indulni.
- Ühüm.-léptek be az ajtón. Igen kicsi volt, egy személyre szabott shinobi akás. Egy kicsi konyha és onnan nyílt a háló iletve fürdőszoba. A konyha/ebédlő falánál volt egy kis kredenc két kabátnak és két cipőnek illetve egy hátitáskának. Lia belenézett és az úgy nézett ki mint egy igazi ninja utazófelszerelése.
- Mindig előkészített egyet, ha megkapja a hírt a küldetésről, mehessen.
- Értem. Gondolom holnap jelentkeznem kell Tsunade-nál. Így ha lennél szíves elmennél? Fáradt vagyok és ma kissé többször is kiborultam.
- Uh...rendben. Aztán vigyázz magadra.-ment el Naruto. Lia szép lassan feltérképezte a lakást. Elősször a konyhát, a hűtőt és más ottani eszközöket. Volt még egy kis kajája, de gondolta Tsunade biztos megdobja egy kis pénzel míg ő maga nem tud szerezni. A második térkép készítése helyszíne a fürdő volt. Egy hagyományos szappan, tusfürdő, sampon és testápoló. Egy fogkefe és fogkrém.
- Eh...kell majd smink és új fogkefe. Na meg fésűk és hajlakk.-ekkor még nem tudta, hogy itt nem talál hajlakkot illetve olyan sok márkájú és típusú sminket. A harmadik heelyszín: hálószoba. Egy szekrény, egy egyszemélyes ágy, egy asztal és egy nagy tükör. Lia benézett a szekrénybe és majdnem sikított. Ugyanolyan gatyák és pólók minedehol, ráadásul igen rossz izlésre, max színekben illett Liához. Nem is gondolkodott az összeset kidobta az ágyára és nekilátott az átalakításnak. Tunika szerű pólókat, szaggatott gatyákat csinált mind tépkedésből így kicsit csöves szakadtasan, de bazijól néztek ki. Lia az 'átalakítás' végére nagyon kifáradt és csak ledőlt aludni.
- Mond hogy csak álom ez az egész...-durmolta és elaludt. Nem gondolta hogy valaki figyeli...