1. Fejezet - Fenyegető Előjelek
Kiryuu Zero nyugtalanul sietett az igazgató irodája felé oldalán a mindig optimista Yuukival, aki most hozzá hasonlóan mély hallgatásba burkolózott. Szokatlan esemény volt, hogy, hogy az igazgató ilyen sietve hivatta őket. Ráadásul ahogy közeledtek Zero egyre tisztábban érezte Kuran Kaname jelenlétét, ami újabb intő jel volt és azt üzente a fiúnak, hogy valami baj történt. Vagy legalábbis a közeljövőben fog történni.
- Ah, Zero, Yuuki! Gyertek, gyertek! - mosolygott rájuk Kurosu igazgató kissé mesterkélten, mikor Zero benyitott, s intett, hogy foglaljanak helyet a hatalmas íróasztallal szembe húzott fotelekben. Zero kurtán bólintott Kaname felé, aki felállva üdvözölte kedvesét, majd vissz ült, s érdeklődve az igazgatóra függesztette tekintetét. A férfi idegesen foglalt helyet velük szembe. - Ami miatt mindhármatokat azonnali hatállyal idekérettelek az egy levél. Egy levél, ami a Vadászoktól érkezet.
Kaname és Zero némán várta a folytatást, de Yuuki máris ideges fészkelődésbe kezdett magára vonva nevelő apja figyelmét.
- Miért küldenek nekünk levelet? Se Zero, se más nem csinált semmit! Alkalmuk se lett volna rá!
- Ezúttal nem miattunk jött a levél. - felelte Kurosu igazgató türelmesen, miközben kihúzta asztala legfelső fiókját és egy összehajtogatott levelet nyújtott át Kaname-nek. - A Tanács ezúttal meglepő módon figyelmeztetni próbált minket. Állítólag van egy vadász, aki a törvényekre fittyet hányva, saját szakállára dolgozik. A vadászok eddig nem tulajdonítottak neki túl nagy figyelmet, mivel csak közrendű illetve megvadult hajdani embereket ölt.
- Mitől változott meg hirtelen a véleményük? - kérdezte Zero kíváncsian.
- Az utóbbi két hónapban ez az új vadász elkezdett nemeseket is öldösni, ráadásul igen nagy profizmussal. Az áldozatai száma mostanra elért egy olyan figyelemreméltó összeget, amit már se a vámpírok, se vadászok nem nézhetnek tétlenül.
- És ez… Miért érint minket? - tudakolta Yuuki rosszat sejtve, s idegesen megszorította a mellette ülő Kaname kezét, aki erre kedvesen rá mosolygott, hogy megnyugtassa. - Azért kicsim, mert a tanács értesülései szerint a lány most ere tart és az iskolán belül választott magának új célpontot.
- Lány? - kapott a szón Zero azonnal felnézve a levélből. - Erre miből következtettek?
- A nyomozásukat nem osztották meg velem, de ha elolvasod a levelet, akkor majd te is láthatod, hogy határozottan állítják, hogy lány. - felelte Kurosu igazgató, miközben nevelt fia elvette az említett levelet Kaname-től és olvasni kezdett. - Elképzelésük szerint a lény nagyjából annyi idős lehet, mint te és Yuuki, de ez csak találgatás, biztosan semmit nem tudnak róla. Afelől viszont nincs kétségük, hogy jelenleg épp ide tart és Kuran Kaname az új célpontja.
- Nem hiszem, hogy aggódnunk kellene miatta. - szólalt meg a vámpír. Yuuki meglepetten fordult szerelme felé, aki a felvázolt veszély ellenére is teljesen nyugodtnak tűnt. - Az Esti Tagozat diákjai mind jelentős erővel rendelkező vámpír nemesek és véleményem szerint én is képes vagyok elbánni egy vadásszal.
- Phe! Túl nagyra vagy magaddal. - nyújtotta át a levelet Zero nevelő apjának. - Ez a lány nem hülye, ha valóban hét nemest ölt meg két hónap alatt, ahogy azt a levél állítja. Valószínűleg nem éjjel fog megtámadni téged, amikor te is és a híveid is erejük teljében vannak.
- Zero-nak igaza van Kaname-kun! - bólogatott Yuuki is komoran. - Kell valaki, aki nappal is őrködni tud felettetek, hogy ne tudjon akkor támadni, amikor senki nem veheti fel vele a harcot.
- Látom, tökéletesen értitek a helyzetet gyerekek. - mosolyodott el Kurosu igazgató büszkén pillantva a fiatalokra, de arca szinte azonnal el is komorult, mikor egy vastag, az asztalon fekvő dossziéra pillantott. - Viszont fel merül még egy probléma, ami igen csak megnehezíti a helyzetünket.
- A felvételi időszak. - bólintott Kaname követve az igazgató tekintetét. - Közel hatvan diák jelentkezik az új tanévre és ezeknek legalább fele lány. Képtelenség kiszűrni közülük a Vadászt, így hogy semmit nem tudunk róla.
- Igen. Épp ezért Zero-nak és Yuuki-nak kell majd nagyon oda figyelnie az új diákokra, és ha valami gyanúsat észleltek valakinél, akkor szóltok majd nekünk.
- Azért majd készenlétbe állunk mi is. - állt fel Kaname a fotelből. - Szólok is Ichijou-nak. Yuuki van most egy kis időd? Visszakísérhetnél a Pavilonba.
- Persze!
Zero és az igazgató figyelte, ahogy a két fiatal kézen fogva kimegy. Az irodára nehéz takaróként telepedett a csend. Zero gondolataiba mélyedve vett ismét kezébe a levelet, hátha észrevesz valami apróságot, ami első olvasásra elkerülte a figyelmét, miközben nevelő apja az iratok közt matatott kutatva valami után. Semmi. A levél futólag megemlítette, hogy a vadász feltehetőleg egy 15-17 év közötti lány és nagy mágikus erővel rendelkezik, de rögtön ezek után a megállapítások után ott állt az is, hogy mindez csak ködös találgatás, így nem igazán lehetett kézpénznek venni az információkat.
- Szokatlan igaz?
Zero értetlenül nézett fel az apjára, aki gondterhelten mosolygott rá.
- Mi?
- Figyelmeztetnek minket, mégis ilyen keveset árulnak el. Szerinted, mi lehet ennek az oka?
- Vagy tényleg ilyen keveset tudnak, amit kétlek, vagy azt akarják, hogy ez a lány megölje Kuran-t.
- Gondolod? Akkor miért figyelmeztettek?
- Hogy tiszta maradjon a kezük. - felelte Zero magától értetődően. - Ha nem figyelmeztetnek, a vámpírok később vértanút csinálhatnak Kuran-ból, hiszen tisztavérű. Ráadásul az uralkodói család tagja. Így, hogy ők maguk hívták fel a figyelmet a veszélyre, később hivatkozhatnak arra, hogy mindent megtettek, amit csak tehettek. Végül is testőrséget csak nem küldhetnek egy vámpírnak!
- Ennyire aljasok lennének?
- Persze. - vont vállat Zero könnyedén. - Én mindenesetre ezt tenném a helyükben.
- De nem vagy a helyükben és ezért nem fogod hagyni, hogy Kuran-san meghaljon, igaz?
- Saját bevallása szerint tud magára vigyázni, de én is minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy ne harapjon fűbe. - felelt zero elgondolkodva. - Persze csakis Yuuki miatt.
- Pontosan ezt akartam hallani. - mosolygott rá Kurosu igazgató átnyújtva egy kék irattartót. - Ebben van annak a huszonnégy lánynak az aktája, akik beadták a felvételi kérvényüket erre a tanévre. Már nagyjából kiválasztottam a felvételi eredmények alapján azt a tizenkettőt, akit fel fogunk venni, ők vannak legfelül az átlátszó tasakban, de ez még nem a végleges döntés. Szeretném, ha átolvasnád az adatokat, hátha észre veszel valami olyat, ami az én figyelmet elkerülte.
- Rendben. - sóhajtott Zero átvéve az irattartót és felállt. - Meglátom, mit tehetek.
