Cím: Egyperces szerelem
Fandom: Bleach
Műfaj: vegyes
Elbeszélésmód: vegyes
One-shotok száma: 50
Állapot: befejezett
Szereplők: a Bleach férfi szereplői
Párosítás: vegyes
Korhatár: 12+/16+
Ismertető: Rövid kis novellák különböző Bleach szereplők kapcsolatáról. 50 shounen-ai one-shot.
Figyelmeztetés: Shounen-ai, yaoi, olykor szereplő halála, erőszak, kínzás, trágár beszéd. Kérlek, mindig vedd figyelembe a korhatárt és figyelmeztetéseket!
Spoiler: teljes sorozat (mind a manga, mind az anime, mind a filmek)
Megjegyzés: Összevont karácsonyi ajándék az én kis drága perverzeimnek, olvasóimnak, barátosnéimnak - ti tudjátok, hogy Nektek szól.


Cím: Karmazsin
Műfaj: dráma, sötét, általános
Elbeszélésmód: E/1. (Byakuya POV)
Szavak száma: 315
Karakterek a novellában: Byakuya, Renji
Párosítás: ByakuyaxRenji
Korhatár: 14+
Figyelmeztetés: szereplő halála
Ismertető: jelenet egy harctérről.
Megjegyzés: -


Vöröslően örvénylő hajzuhataga elrejti arcát előlem, hiába keresem szemét a folyton mozgásban lévő tincsek mögött. Mondani akarok neki valamit, de hiába kiáltanék – egy harcmező választ el tőle, és tudom, nem juthatok át időben, hogy biztosítsam arról, képes legyőzni ellenfelét.

Renji büszke ember, túlságosan is az – nem engedné, hogy közbeavatkozzam, hiszen ez az ő harca. Egyetlen módon segíthetnék neki: azzal, ha szemébe nézhetnék, és halkan a fülébe suttoghatnám azokat a szavakat, melyeket csak egy cseresznye- és szilvafákkal teli kertben, éjfél után mertem kimondani, mikor a sötétség jótékony takaróként borult fölénk, s karmazsinvörös tincsei a zöld gyepen terülve szét csillogtak a holdfényben.

Renji szép. Bár ez a szépség csak nekem tárulkozik ki, titokban – hiszen egy harcos nem gyönyörű, hanem erős, nem omolhat remegve-sírva egy nálánál erősebb férfi karjaiba, valahányszor a félelem eluralkodik rajta… hiszen egy erős férfi sohasem fél, s nem is ejt könnyeket.

Néhány nappal ezelőtt, mikor lopva csókot váltottunk, mielőtt felöltöttük volna shinigami-gúnyánk, hogy csatába induljunk, ő ezekkel a szavakkal búcsúzott tőlem, a szeretőjétől, s köszöntött mint kapitányát: „Engem nem kell megvédened – akkor sem, ha kettőnk közül én vagyok a gyengébb. Egy hadnagy dolga, hogy vigyázzon a kapitányára, és nem fordítva. Hiba lenne rám figyelni a harcmezőn, ha támad az ellenség, és közben megfeledkezni a feladatról."

Tudom, hogy Renjinek, mint oly sok dologban, ebben is igaza volt, de most mégsem tudom levenni a szemem a kettőnket elválasztó karmazsin függönyről.

Zabimaru éles koppanással ér földet. A bankai eltűnik, a vörös hajzuhatag megszűnik örvényleni, ahogy Renji térdre hull ellenfele előtt.

A mellkasomban érzem a szúró fájdalmat, ami az ő testét is átjárhatja, ahogy az espada keresztüldöfi szívét tulajdon pengéjével.

Vörös…

A karmazsin cseppek beszennyezik testét.

Zsibbadok. Valami nedveset érzek a karomon lecsurogni. Önkéntelenül kapok mellkasomhoz… olyan, mintha valami megvágná az ujjam.

Renji felém pillant, tekintetünk találkozik. Nincs idő, nincs tér, többé semmiféle vörös függöny sem választ el tőle. Ő mosolyog, és a könnyek fátyla mögött írisze karmazsin színben játszik.

Karmazsin…

A leggyönyörűbb szín.

Azután csak… sötétség.