Fandom: KuroFai
Figyelmeztetés: Fai POV, angst, hintés, utalás a pillanatnyi fejezetekre, ergo ch 159 o.o Maga gondolat menet, korábban játszodik, még Acid Tokyo előtt.
Megjegyzés: Ebből a ficből semmi anyagi hasznom nem származik, és nem, semmi közöm sincsen se Faihoz, se Kurohoz / T.T /
Túl késő
Mi van akkor ha nem figyelek arra, amit mondasz?
Ha nem érdekel mi történt tegnap és az előtt?
Ha minden egyes kiejtett szó, mozdulat csak színjáték?
Hogy teljes lényem csak a hazugság kártyalapjaiból felépített rossz szerkezetű fellegvár?
Vajon mit szóltál volna?
Hogy néztél volna rám?
Ha birtokában lettél volna annak a tudásnak, amit elhallgattam előled?
Te
Akkor is
Itt lennél?
Mellettem?
Kezem fogva?
Félek.
Rettegek.
Nem akarok vesztes lenni!
Nem akarok én lenni az utlsó, aki talpon marad!
Nem akarom végig nézni, ahogy te is meghalsz!
Nem akarlak magamhoz kötni!
Bárcsak holnap a te világodba érkeznénk!
Kívánhatnék neked boldogságot, szeretetet, egészséget!
Kívánhatnék neked mindent, amit megérdemelsz!
Amit érdemelsz, mindent, csak nem magamat!
Fáj.
Éget.
Összetör.
Miért pont téged jelölt ki a sors erre az utazásra?
Miért kellett találkoznunk?
Miért nem állsz fel és sétálsz odébb?
Könnycseppek.
Jéghideg tekintet.
Kínok láncával körbe font szív.
Tudod, hogy álszent vagyok.
Tudod, hogy életem virága a múltban hervadozik.
Tudod, hogy a jövőnkben csak fájdalmat okozhatok.
Érintés.
Suttogott szavak.
Meleg tekintet.
Ne!
Eressz!
Menekülj tőlem!
Addig menj, amíg elengedlek!
Dinka, ne nézz rám így!
Ölelés.
Szorítás.
Vágy.
Túl késő.
Bárcsak
Bárcsak
Bárcsak én ne én lennék!
El akarom mondani!
De félek.
Gyűlölöm magam miattad!
Félek.
Egy nap apró szilánkokra töröd hazug üveg szívemet.
Félek.
Ha felfeded rejtegetni valómat
Akkor vajon
Milyen hazugságot fogok szavalni Neked.
Kérlek segítes
Fai.
Hurrá, éljen az angst -.-
