Hermione Granger egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében hajtotta be a Nagyterem ajtaját. Ezzel egy időben a hangzavar tompa mormogássá halkult.
Élvezte a Főnix Rendjének évi ünnepségeit, de néha már túl sok volt neki az ünneplők zsivaja. Egyébként a lehetőség, hogy újra bejárhatja a Roxfortot éjszaka, túl csábító volt.
Hermione ilyenkor örömmel gondolt vissza az itt eltöltött időre. Mindig is biztonságban érezte magát a régi, tiszteletre méltó falak között, s emellett minden kis sarok újabb emlékeket idézett elé. Egy néma mosollyal az ajkán indult el a lépcsők felé.
A hiánya biztosan nem fog feltűnni – a legtöbb vendég túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy régi történeteket elevenítsen fel, és az alkalmat megragadva kicsit csiszoljon rajtuk. Ezen kívül nem ő volt az egyetlen, aki köddé vált. Harry és Ginny már egy jó ideje eltűntek, hogy a Griffendél-toronyban találkozhassanak – mivel már szünet volt, egyedül lesznek odafent, és Hermione nem akarta megzavarni őket.
Többek között Piton professzor és Lucius Malfoy is elhagyta a termet – ami nem volt éppen kellemetlen, mivel egyikük sem keveredett sokáig más népekkel – és ez jó is volt így. Piton sosem volt egy hú de nagy partyarc, s Malfoyt pedig nem mindenki látta szívesen.
A titkolt bizalmatlanság, melyet már régóta éreztek Piton iránt, igaz nyilvánosan elismerték, hogy mindig is a jó oldalon állt, még ártalmatlannak nevezhető a gyanakvás mellett, melyet Malfoy iránt éreztek.
Malfoy – még Hermionét is elfogta egy különös félelem a közelében. Az ő oldalukra állt, miután Voldemort megölte fiát, Dracot. Még Piton sem menthette meg a fiút a Sötét Nagyúr bosszújától. Narcissa Malfoy, aki képtelen volt elviselni egyetlen gyermekének halálát, öngyilkos lett. Férje, aki mindig is a Nagyúr leghűségesebb csatlósa volt, bosszút esküdött, mely később beteljesült. Azonban a végső győzelem Voldemort felett nem csak az ő érdeme volt.
Természetesen ez a tett nem éppen pozitívan változtatott a jellemén – még mindig egy arrogáns disznó volt. Az ünnepség alatt olyan szemérmetlenül méregette őt és Ginnyt, mintha egy bordélyban lenne, s ők lennének a portéka.
Ezzel szemben Piton – iskolás éveinek réme, egész elviselhető volt. Még mindig a Roxfort tanára, rövid ideje pedig helyettese az igazgatónőnek, Minerva McGalagonynak. A béke éveinek nem sikerült megszüntetnie a cinizmusát, de mindenképpen visszafogottabbá tette, mint Malfoyt, s lenézését sem fejezte ki annyira látható módon, mint gazdag, aranyvérű barátja.
Hermione lábai maguktól vezették őt arra a folyosóra, ahol a Szükség Szobája volt. Utolsó évében gyakran jött ide, és sikerült néhány igen izgalmas dolgot felfedeznie a szobáról.
Véletlenül rájött, hogy lehetséges észrevétlenül belépni, amikor valaki más használta – ez olyan dolog volt, melyet soha, senkinek sem mondott el. Gyakran késztetést érzett arra, hogy kihasználja ezt a lehetőséget, s így rengeteg dolgot sikerült megtudnia társairól, tanárairól.
Természetesen tudta, hogy erkölcstelen, amit tesz, és ezzel magyarázta vonakodását is.
A szobába egy speciális varázslat segítségével léphetett be. Átléphetett az ajtón, anélkül, hogy kinyitná azt. Emellett egy olyan védőpajzsot vonhatott maga köré, mely mindenki számára láthatatlanná tette.
Hermione nem volt benne biztos, hogy ez a varázslat csak nála működik, ám sosem próbálta meg kideríteni.
Most is elmotyogta – inkább megszokásból és nosztalgiából, mint határozott szándékból – a varázsigét és, mint egy szellem, áthatolt az ajtón. Amikor rájött, hogy a szoba már foglalt, rögtön el akarta hagyni, ám felismerve, hogy kik a használói, győzött a kíváncsisága.
A szoba, ami mindig a használójának vágyait tükrözte, most egy fürdővé avanzsált. A falak és a padló mozaik darabokból álltak össze, melynek erotikus motívumai az egésznek elvetemült kisugárzást kölcsönöztek. A szoba közepén egy kör alakú medence állt, néhány oszloptól körülvéve, melyeken a mozaikok motívumai és színei ismétlődtek. Néhány növény és egy óriási, párnákkal telerakott dívány, mely felett egy átlátszó, csillámló anyagból készült baldachin terült el.
A medence aljáig néhány lépcsőfok vezetett le a tej állagú vízhez. A halk csobogás és a rabul ejtő, egzotikus illat, mely körbelebegte a szobát, felfűtötte Hermione érzékeit, miközben a pillantása a két látogatón csüngött, akik a teret benépesítettek.
A fokokon, amik a medencébe vezettek, Piton professzor ült, háttal Hermionénak. Válláig belemerült a vízbe, míg a medence szélénél Lucius Malfoy lengette lábát játékosan a vízbe. Akárcsak Piton, ő is meztelen volt, de Hermione örömére ő pont olyan szögben állt, hogy a lány a férfi testének látványát, szemből élvezhesse. Pillantása magától is Malfoy köldöke alá siklott - oda, ahol pénisze lanyhán, combjai között pihent. Egy nem éppen boldogtalan látvány, mely rövid időre elfeledteti a silány személyiséget.
Nem sokkal ezután Piton professzor vonta magára Hermione figyelmét, aki egy pillanatra teljesen alámerült a vízben, hogy utána megint előbukkanjon a habokból. A haja – mely most hosszabb volt, mint régen – nedvesen lógott, és feketén fénylett a hátán. Hermione figyelme azonban lejjebb összpontosult, mikor a férfi az egyik fokra lépett – mert az izmos hátsó, mely épphogy a vízfelszín fölött volt, meglepte a lányt.
Piton! Soha sem sikerült még őt ebben a szobában elcsípnie, annak ellenére, hogy izgalmasnak találta volna. Pont ma, itt találni, emellett még anyaszült meztelenül is, ráadásul Malfoyjal együtt, egy igazi ötös találat. Ez az este szórakoztatónak ígérkezik.
Hermione kényelmesen nekidőlt az egyik oszlopnak és várt.
Malfoy, tetőtől talpig végigmustrálta az előtte álló testet, s az ő pillantása is abban a magasságban akadt meg, ahol az imént Hermionéjé, csak – vele ellentétben – az szemközti oldalon. A néma mosoly, mely közben a száját körülölelte, csak egyetlen következtetést engedett levonni – az, amit ott látott, igen tetszetős lehetett számára.
Lucius Malfoy a férfiakra izgul? Itt valami nem stimmel.
Piton ismét alámerült – igaz most csak addig, hogy feje szárazon maradjon. S elzárta Hermione kilátását Malfoy legértékesebb testrészére.
Mikor látatlanul elkezdett beszélni, és hangja, bár halkan suttogott, hangosan verődött vissza a falakról, Hermione akaratlanul is összerezzent. Egy pillanatra úgy érezte, mintha megint bájitaltanon lenne, ahol Piton gyakran, csupán a hangjának erejével rendben tartotta az egész osztályt.
- Észrevetted, hogy Trelawny egész idő alatt téged bámult, mintha te magad lennél az Ördög? – kérdezte gúnyosan.
- Valóban? – kérdezte Malfoy szórakozottan.
- Nem csodálkoznék, ha néhány szarvat látott volna kinőni a homlokodból. – mondta Piton. – Reméljük, hogy ma este nem fog viszont látni a kristálygömbjében, különben még gutaütést kap.
- Igazából, az nem is lenne annyira szörnyű! – mondták pár másodperccel később, egyszerre, s felnevettek.
- Én, valószínűleg túlságosan is elfoglalt voltam egyéb dolgaimmal, mintsem a jövendőmondó madárijesztőt figyeljem. – mondta Malfoy vigyorogva.
- Azt nem lehetett nem észrevenni – mondta Piton. – Minerva, arckifejezéséből ítélve, éppen azon volt, hogy kihajítson. Legalább olyan hévvel, ahogy te a lányokat bámultad.
- Kettejük közül melyiket kedveled jobban, Perselus? – kérdezte Malfoy elmerengve.
- Ezen még sosem gondolkoztam. – válaszolta Piton.
- Hazug! – mondta Malfoy vigyorogva. – Fogadok, hogy te inkább a kis Grangert kefélnéd meg!
Hermione lélegzetvisszafojtva figyelt.
- És ezt honnan veszed? – kérdezte Piton beletörődve, aki látszólag semmi kivetnivalót nem talált barátja trágár megfogalmazásában.
- Talán elég a tény, hogy mugli kurvákra izgulsz? – nevetett fel kárörvendően Malfoy.
- Idióta! – mondta Piton.
- Igaz, a kicsike, első ránézésre gyengének és törékenynek tűnik – kezdte Malfoy, - de van benne valami… kihívó.
- Mit nem mondasz! – vélekedett Piton fejcsóválva. –Azt hiszem, a fantáziád kicsit túlórázik.
- A kis Weasley első pillantásra egy vadmacskának tűnik, de nem vagyok benne biztos, hogy egyszerű lenne megszelídíteni. Grangert egyértelműen más fából faragták… harciasabb… keményebb… kitartóbb – mondta Malfoy.
- Oh, igen – az biztos, hogy kitartó! – mondta Piton olyan hangnemben, ami semmiképpen sem vehető dicsérőnek. Mit képzel ez a pasi, hogy ilyen dolgokat gondol róla, miközben Malfoy…
Hermione döbbenten vonta fel szemöldökét. Piton egy picit arrébb mozdult, és így újra szabaddá tette Hermionénak a rálátást Malfoy középső részére, ami már egyértelműen álló pozícióban volt.
A pasinak tényleg feláll attól, hogy őróla beszél! Hermione cseppet megbántottan érezte magát, de egyben hízelgőnek is találta a dolgot. Vajon Pitonnak is erekciója van? Sajnos a tarkóját látva, erre nem kaphatott választ.
- És? Szívesen megdugnád? – kérdezte Malfoy.
Tényleg – szívesen megtenné? Hermione annyira izgatottan várta a választ, akárcsak Malfoy.
Piton karját a medence szélére helyezte, majd úgy fordult, hogy Hermione profilból láthatta.
- Nem vagyok benne biztos, de hogy TE szívesen megdugnád, azt nem lehet nem észrevenni – mondta, és vigyorogva figyelte Malfoy félárbocát, mely erre kissé feljebb emelkedett.
- Van benne valami! – sóhajtotta Malfoy, majd elkapta a mögötte lévő poharat, és meghúzta. A színéből ítélve, whisky.
- Tragikus, tragikus! – mondta Piton ironikusan. – Most mihez kezdesz… azzal… - egy apró mozdulatot tett Malfoy öle felé. – Közel s távol sehol egy kitartó Miss Granger, sehol egy kis, vad Weasley, sehol egy mugli kurva és egyéb női lény, aki valamilyen érdeklődést mutatna növekvő lelkesedésed iránt. Szegény Lucius!
- Ezzel kapcsolatban lenne egy-két ötletem – mondta Malfoy, idegenül remegő hangon.
- Valóban? – kérdezte Piton.
- Hmhm… Gyere kicsit közelebb, akkor elmagyarázom! – mondta Malfoy.
Piton közeledni kezdett a medence szélén lévő Malfoyhoz, miközben az a vízbe merült. Hátra felé mozogva közelítette meg Pitont, aki őt – amint kartávolságon belülre ért – magához húzta, és lanyhán vállára helyezte fejét.
Hermione nem akart hinni a szemének. Ez nem lehet igaz!
Feszülten figyelte, ahogy Piton félresöpri Malfoy hosszú, szőke haját, és végül fogait játékosan nyakába mélyeszti, melyet a másik szolgálatkészen felajánlott.
Malfoyból egy jóleső morgás szakadt fel, s Piton feje után kapott, hogy a férfit továbbra is magán tartsa. Ebben, a bájitalmester szerint túlságosan durván járhatott el, mert fogait erősebben mélyesztette Malfoyba – legalábbis a meglepődött visítás erre engedett következtetni.
Amikor ez ellen tenni akart, Piton meglökte, és a szőke egy pillanatra teljesen elmerült a vízben, amiből prüszkölve tört újra felszínre, hogy kínzójára vesse magát.
- Ezért még számolunk! – fenyegette meg Pitont nevetve, és megpróbálta a víz alá kényszeríteni, ami, látszólag nem volt könnyű feladat.
Egy ideig féktelenül lubickoltak.
Hermionére, aki megigézve figyelte őket, nagy hatást gyakorolt az elegancia és a vizes, meztelen férfitest képe. Másképpen megérintette a majdnem ártatlan kisugárzás, ami a két férfiből áradt. A jelenet arra emlékeztette őt, amikor a kis vadállatok játszadoznak.
Hihetetlen, hogy ők itt, Perselus Piton és Lucius Malfoy legyenek, akik előtte idétlenkedtek – a zabolátlanság lett volna az utolsó kifejezés, amit a bájitalmesterre használt volna. Ez mind olyan absztrakt volt.
Amikor mindketten megint a víz alá kerültek, és rögtön utána prüszkölve és nevetve kiemelkedtek, láthatólag elegük volt már a játékból.
Bár Malfoy Piton felé mozdult; az, ahogy kezét a másik felé nyújtotta, egyáltalán nem tűnt játékosnak. Az arckifejezése is más jelleget öltött.
Malfoy megragadta Piton haját, s eközben közelebb húzta, amíg arcuk között már csak pár centiméter távolság volt.
Hermione levegőt is elfelejtett venni, annyira izgatottan követte Piton minden egyes arcrándulását. Amikor Malfoy közelített a férfi felé, ő nem akart hinni a szemének, mert amit a férfi kétség kívül tett, meglepetés volt számára.
A Roxfort rettegett bájitalmestere – rémálma több generációnyi diáknak, akiket a férfi elnyomott, szolgaként kezelt és irányított, amíg minden lelkesedésük alábbhagyott – ugyanaz a férfi adta át magát minden ellenkezés nélkül – ráadásul egy másik férfinek.
Amikor Malfoy követelő száját az övére szorította, készségesen kinyitotta ajkait, és beengedte a másik nyelvét.
Hermionénak még sosem volt alkalma, hogy két férfit csókolózás közben megfigyeljen, és várakozása ellenére a látvány eléggé izgató volt.
Mikor szétváltak, a lány ijedten észlelte az éhséget Piton szemében. Egyértelműen felizgult, és Hermione bármit megadott volna azért, ha a víz kicsit átláthatóbb, hogy jobban láthassa a lentibb vidékeket is.
Malfoy, akinek keze még mindig Piton nyakán nyugodott, húzni kezdte őt – hátra felé mozogva – magával, a medence szélére. Odaérkezve elengedte a másikat, amíg kezét a medenceszélre támasztva felült. Amikor kiemelkedett a vízből, Hermione egy pillanatig élvezhette a rálátást, a most már teljesen felizgult hímtagjára, amíg Piton háta el nem takarta a látványt.
A bájitalmester Malfoytól jobbra és balra helyezte kezeit, és előrehajolt – Malfoy megragadta a dús fekete hajat és…
Ez nem lehet igaz! Hermionénak, a csodálkozástól tátva maradt a szája.
Habár, csak Piton felsőtestét látta, a nyakizmok játéka és fejének könnyed fel-le mozgása, kiegészítve Malfoy vezető kezével – egyértelművé tette: Azon volt, hogy Malfoyt orálisan kielégítse! A tudat nagyon izgató volt, és tett arról, hogy Hermione bugyija nedvessé váljon – a hatás, Malfoy elégedett nyögéseivel még inkább felerősödött.
- Biztos vagyok benne, hogy a kis Granger sem csinálhatná jobban – mondta Malfoy egy pillanattal később, önelégülten, és rögtön egy halk, fájdalmas kiáltást hallatott.
- Vidd az ujjaid a tojásaimtól, Perselus! – mondta nevetve, s biztonságba helyezte szerszámát, Piton fejének eltolásával.
- Előbb tüntesd el a kezed a hajamból! – morogta Piton.
- Oké, oké! – sóhajtotta Malfoy, és tiltakozásképpen mindkét kezét a magasba emelte.
Piton ellökte magát a medence szélétől, s hagyta, hogy teste a víz tetején lebegjen.
- Ne már, Perselus – ne sértődj meg, csak, mert összehasonlítottalak a bájos sárvérűvel – mondta Malfoy vigyorogva. – Ennyire azért nem súlyos a dolog, már azért sem, mert gyorsan megbékélsz.
- Nem vagyok megsértve! – fújtatott Piton szórakozva. – Csak mindig elfelejtem, hogy mekkora egy seggfej vagy!
- Na, ne már! – mondta Malfoy behízelgően. – Nem akarsz idejönni, és folytatni?
- Csináld magadnak! – morogta Piton.
Időközben átért a medence másik partjára, ami közvetlenül Hermione oszlopa mellett volt.
Malfoy beleengedte magát a vízbe, és úszva közelített Piton felé. Amikor megérkezett, kiegyenesedett, s pár centire megközelítette a másikat. A víz könnyed fodrozódása ellenére Hermione látta, ahogy Malfoy keze Piton lábai közé csusszan.
Zavartalanul hagyta, hogy ez folytassa, azonban nem mutatott semmilyen kedvet, a már látszólagos mozdulatok hatására sem.
Nem csak Hermionét, de Malfoyt is irritálta Piton komolysága, mivel nemsokára abbahagyta a mozdulatsort.
- Nincs ízlésedre, amit csinálok? – kérdezte ideges mellékzöngén.
- Szerintem, a kis Miss Granger EZT lényegesen jobban tudná – mondta Piton bársonyosan.
- Akkor olyat kéne csinálnom, amit ő nem tudna – válaszolt Malfoy, s kezeit csípőjére rakta.
- Ez nem is ANNYIRA rossz ötlet – mondta Piton elismerően.
- Az utóbbi időben egyre szemtelenebbé válsz – mondta Malfoy, és hangjában valami olyasmi volt, amitől Hermione libabőrös lett.
Pitont nem győzte meg az agresszív hangnem, amit Hermione annyira izgatónak talált. Még a homloka is unalmat tükrözött, ami Malfoy arcára veszélyes kifejezést rajzolt.
Piton is észrevette a változást.
- Nagyon meggyőző! – mondta halk, gúnyos hangon. – Sok ember van még, akiket ezzel megfélemlíthetsz?
- Csodálkoznál, hogy mennyi! – mondta Malfoy mérgesen.
- Figyelemre méltó – mondta Piton ironikusan.
- Volt idő, amikor téged is irányíthattalak – mondta Malfoy, s Hermione csodálkozott, hogyan sikerülhetett neki, hogy így, derékig vízben, meztelenül is annyira arrogánsan viselkedjen.
- Az már nagyon régen volt, Lucius – mondta Piton. – Alig emlékszem már rá.
- De én pontosan emlékszem – mondta Malfoy. – Azt tetted, amit parancsoltam.
- Így volt? – kérdezte Piton unottan.
- Fordulj meg, Perselus! – mondta Malfoy, és ahogyan mondta, már az is parancsként hangzott.
Az unott kifejezés Piton arcán, feszült figyelemnek adta át helyét.
- És mi van, ha vonakodok? – kérdezte halkan.
- Nem is igazán akarsz ellenállni! – mondta Malfoy szelíden, és tudálékosan megcsóválta fejét.
- Kérhetnél is! – mondta Piton.
- Igen, megtehetném. És most, fordulj meg! – mondta Malfoy határozottan.
Hermione bent tartotta a levegőt. Hogyan reagálna egy ilyen provokációra Piton. A haragos bájitalmester, akire emlékezett, biztosan nem barátkozott az efféle parancsokkal.
Hihetetlen volt – lehetséges ez?
Piton lehajtotta a fejét, és megfordult.
Hermione megigézve bámulta az arcát, miközben a férfi kezeit a medence szélére helyezte és láthatóan arra várt, hogy Malfoy lépjen valamit. Nem tűnt megalázottnak vagy bármiféleképpen negatívan érintve – arca pusztán feszült várakozást tükrözött.
Malfoy hátulról lépett hozzá. Félresöpörte Piton hollófekete haját, körülölelte fél kézzel a vállát és kezét a szabadon hagyott nyakra támasztotta, miközben másik kezét a férfi dereka köré fonta.
- Néhány dolog sosem változik, ugye Perselus? – suttogta közelről Piton fülébe, s testét a másikéhoz szorította.
- Úgy tűnik! – mondta Piton, aki még mindig furcsán nézett ki. Látszatra nem volt számára kényelmetlen, ahogyan Malfoy viselkedett vele.
Malfoy másik kezét is a férfi nyakára tette, s a testet előretolta.
Piton a testsúlyát alkarjára helyezte, amikre a medence szélén támaszkodott.
Egy „Invito"-val, Malfoy magához hívta pálcáját, Piton hátára irányította és mormogott valamit, amit Hermione nem értett. Utána a pálcát a csempézett padlóra hajította, ahol az még egy rövid ideig gurult, s majdnem Hermione lábánál állt meg.
Hermione nem sok időt pazarolt a gondolatra, mi lett volna, ha a pálca neki ütközik – túlságosan lefoglalta az, hogy Malfoyt nézze.
A férfi kezét végigfuttatta Piton oldalán, majd megállította csípőjénél, amit a víz még eltakart.
Az, amit utána tett, jóllehet úgy tűnt, mintha a víz alatt történne, a kényelmesen figyelő lány számára összetéveszthetetlen volt – ágyékának erős lökéseivel behatolt Pitonba.
Ez egy pillanatra dühösen összehúzta szemét, mivel Malfoy eljárása nem feltétlenül volt fájdalommentes. Néhány pillanat múlva a méreg eltűnt, s átadta helyét annak, amit Hermione vágyként értelmezett. Nem mintha idegen lett volna a gondolat, hogy egy férfi egy másikban szexuális vágyat ébresszen – inkább az a felfedezés, hogy egy ilyen szigorú, uralkodó személyiség, mint Piton, egy ilyen helyzetet akadály nélkül élvezni tudjon, lepte meg.
És egyértelmű volt, hogy élvezte! Lehunyta a szemeit, és Malfoy ritmusára szedte a levegőt.
- Tetszik ez, Perselus? – kérdezte Malfoy nyersen.
Piton, aki nem tűnt olyan hangulatban, hogy kommunikáljon, bátortalanul összeráncolta a homlokát.
- Igen – ha befogod végre a szád! – morogta.
- És milyen? – kérdezte Malfoy, eltekintve a sértéstől. Egyik kezével Piton lábai közé kapott, és óvatos mozdulatokkal húzogatni kezdte.
Piton egy halk nyögéssel nyugtázta ezt a fajta izgatást.
- Milyen érzés, Perselus? – suttogta Malfoy.
Piton bosszúsan reagált erre, pont úgy, ahogyan tanórán egy kellemetlen kérdésre. Hermionénak muszáj volt az ajkaiba harapnia, nehogy hangosan elnevesse magát, amikor a férfi kinyitotta szemeit, és idegesen megforgatta azokat.
- Fel tudnál hagyni ezekkel az idegölő kérdésekkel, Lucius? – morogta bosszúsan. Csak az hiányzott már, hogy ujjaival dobolni kezdjen a padlón.
- Na, szép – akkor inkább abbahagyom – mondta Malfoy, s alábbhagyott a mozdulatokkal.
- Nem kell abbahagynod, inkább csak tartsd a szád! – mondta Piton szorongva.
- Nincs okod udvariatlannak lenni! – mondta Malfoy, mielőtt egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Lucius!
- Ez azt jelenti, hogy folytassam? – kérdezte Malfoy.
- A francba, igen!
- Tehát, mégiscsak tetszik?- kérdezte Malfoy szórakozottan.
- Aha, az! – mondta Piton sértetten.
Malfoy elégedetten morgott, és újra felvette az előző ritmust, miközben Piton megkönnyebbülten felsóhajtott, és ismét lehunyta szemeit.
- Mi tetszik jobban – kérdezte Malfoy egy idő után, megzavarva a csendet. – A farkam a seggedben, vagy a kezem a farkadnál?
Piton olyan határozottan fújta ki a levegőt, mintha arra készülne, hogy soha többé nem vesz levegőt, s kétségbeesetten kezére hajtotta fejét.
- Az első, nem igaz? – mondta Malfoy, partnerének ideges ziláltságára ügyet se vetve.
- Olyan messzire mennék, hogy mindkettőt ellenállhatatlannak nevezném, ha közben még a fejedet is beledugnád a vízbe, s úgy tartanád – morogta Piton a karjai közül.
- Szóval, tudod – az nem nézne ki valami elegánsan – mondta Malfoy vigyorogva.
- De meglenne az az előnye, hogy nem beszélnél többet – mondta Piton.
- Nem élvezed már a mocskos beszédet? – kérdezte Malfoy ártatlanul.
- Van különbség a piszkos szavak és a hülye kérdések között – motyogta Piton.
- Jaj, Perselus! Csak azt akarom hallani a szádból, hogy szereted, ahogy baszlak – mondta Malfoy.
- Te nárcisztikus kakas! – prüszkölte Piton.
Malfoy felnevetett. Úgy nézett ki, mintha észre sem vette volna a sértést.
Mindeközben Malfoy még mindig nem állt meg a mozgásában és Piton sem tett semmilyen kísérletet, hogy ellökje magától. Ezek a verbális támadások látszólag hozzátartoztak a rendezvényhez. Hermionét megint két vadállatra emlékeztették, akik egymással játszanak – csakhogy itt nem az éles fogak hadakoztak, hanem a nem kevésbé éles szavak.
- Valld be, hogy élvezed!- mondta Malfoy.
- Hát… elviselhető – mondta Piton. – Elégedett vagy?
- Elviselhető? – sivította Malfoy, s keményebbet lökött.
- Oké – akkor inkább rendben találom – mondta Piton vigyorogva.
- Most elég! – mondta Malfoy. Ezzel egy időben leálltak lökései és kézmozdulatai is. – Vagy mondasz valami ide illőt, vagy abbahagyom.
- Oh ember – nehéz eset vagy! – sóhajtotta Piton.
- Mond ki! – dünnyögte Malfoy.
- Szeretem, amikor baszol! – fújta ki Piton.
- Ez túlságosan motiválatlan volt. Mond több beleéléssel! – parancsolta Malfoy.
- Ne túlozz, Lucius! – morogta Piton.
- Mond ki! – zengte Malfoy.
- Oké! Figyelj, Lucius! – vakkantotta Piton. – Szeretem, amikor baszol, és ha most rögtön nem folytatod, kiheréllek és megetetem a golyóidat a krokodilokkal! Elég beleéléssel mondtam?
- Vannak krokodilok a Roxfortban? – kérdezte Malfoy meglepetten.
- Még nem! – csattant fel Piton. – De beszerzek majd néhányat magamnak – a te kedvedért!
- Meg vagyok hatva! – mondta Malfoy.
Újra elkezdett mozogni, s Pitont erős lökésekkel próbálta ingerelni, amit ez nagyon ideillő, mély brummogásokkal kommentált, és a kezét is újra mozgatni kezdte Piton vesszőjén.
Hermionét teljesen lebilincselte, mind Malfoy, akiből áradt a szexuális energia, mind Piton, aki átadta magát barátja vágyainak és saját kéjének.
Anélkül, hogy észrevette volna, keze lábai közé siklott, és ott lassú ritmusban kezdte kényeztetni magát. Amikor látta, hogy Malfoy egyre energikusabban hatol be Pitonba, és ennek arckifejezése az eksztázis jeleit mutatta, öle forrón és kéjesen összehúzódott.
Az utolsó pillanatban nyomta el nyögéseit, melyek a belsejében formálódtak. Elővigyázatosan visszahúzta kezét, nehogy megpróbálja még jobban izgatni magát. Ám a sors – vagy inkább az Ördög – úgy akarta, hogy övénél elakadjon, mely sok kis láncocskából állt össze, és evégett egy nem éppen halk csengést adjon ki.
Malfoy rögtön abbahagyta a mozgást, és Piton is felkapta fejét. Elváltak egymástól, és egy szempillantással jelezték egymásnak, hogy mindketten tanúi voltak a zajnak.
Hermione növekvő szorongással figyelte, ahogy azok ketten gyors, hajlékony mozdulatokkal elhagyták a medencét. Rövid időn belül mindkettőjük kezében ott volt a pálcájuk, és Piton még egy törölközőt is kanyarított derekára.
Most már semmi játékos nem volt bennük, inkább – ellenkezőleg – fenyegetően hatottak. Hermione tudta, hogy életveszélyes lenne, akár egy apró hangot is kiadnia. Mindkettőjükről – leginkább Malfoyról – tudta elképzelni, hogy előbb lőnek, aztán kérdeznek.
Csak remélni tudta, hogyha nagyon csendben marad, a férfiak nem fedezik majd fel.
Mindketten átfésülték a szobát, s minden szögletet megvizsgáltak. De Malfoyjal ellentétben, aki már nem tűnt annyira nyugtalannak, Piton úgy nézett ki, mint aki nem hisz a szemének.
Elmormolt egy varázsigét, mire vörös fénycsóva szökkent elő pálcájából, amivel szondázni kezdte a környezetet. Malfoy ezt ismét jó ötletnek tartotta, mivel követte társa példáját,
Hermionénak nem kellett sok, hogy felismerje, milyen veszélybe került. Ha bármelyik fénycsóva eléri pajzsát, láthatóvá válna, hogy a fény nem az oszlopig hatol, hanem korábban visszaverődik. Ezzel egy időben, mikor eldöntötte, hogy egy gyors helyváltoztatás az egyetlen menekülési lehetőség, elérte őt a Piton pálcájából érkező csóva.
A férfi villámgyorsan reagált, s látszólag tudta, mivel áll szemben, mivel, másodpercekkel később, Hermione védőpajzsa összeomlott.