Kéjes sóhajok töltik be a szobát. Az éjszaka az övék és minden percét ki kell használni, így nem suttognak egymásnak ígéreteket, melyeket úgysem tudnak betartani. Csak a most létezik számukra.

Már nem bírom tovább! A folyamatos lihegéstől teljesen kiszáradt a szám, ha nem fejezi be gyorsan, én belehalok a kéjbe és tizenhét évesen ez szép teljesítmény lenne. Tudom, mit akar, hogy könyörögjek. A perverz disznója azt lesheti... na, jó talán lehet róla szó. Kezeimmel igyekszem lejjebb tolni a fejét, oda, ahol már igen csak szükségem lenne rá. Végre elindul és elégedetten nyögök fel, de ez a szemét megáll a köldökömnél. Ez itt szórakozik velem, szó szerint.

Kész ennyi volt és döntök, Én leszek most felül. Igyekszem átvenni az irányítást, de próbálkozásomat csak kiröhögi. Valahogy nem bánom, mert ez most kicsit furcsa, egy férfira ezt mondani, de olyan gyönyörű. Hosszú, fekete haja betakarja őt és engem is. Imádom a haját. Ujjaimmal gyengéden megfogom az egyik hosszú tincset és egy kis sóhaj hagyja el a szám. Olyan, mintha bársonyt tapintanék. Persze ez a szemét még mindig nevet, és bár szép meg minden, de engem nem nevethetnek ki, ezért magamhoz rántom és egy csókkal vetek véget a kacajnak. Ez az éjszaka a miénk és minden percét ki akarom használni. Egyáltalán nem így kellett volna alakulnia a dolgoknak kettőnk között. Alex Rider vagyok, és tizenhat évesen biztos voltam benne, hogy az életem ennél jobb nem lehetne. A szüleim jófejek, valamint a munka megszállottjai. Így gyakran enyém volt a lakás, amit a lányok is igen értékeltek. Egy szó, mint száz, normális életet éltem egészen egy szép, napfényes délutánig, mikor épp a rendrakás állt életem középpontjában, mivel vendéget vártam. Ha tudtam volna, mit fog elindítani egy ajtó kinyitása, inkább bereteszeltem volna, de sajnos megtettem ezt az egyszerű cselekedetet és az események megállíthatatlanul elindultak.

Alex

Egy pocakos, barna öltönyös figura van az ajtó előtt, aki biztos hittérítő. Na jó, nekem erre nincs időm. Liza hatra jön, és még rendet kell raknom. A pasit gyorsan le kell ráznom, ezért már mondom is:

- Nem veszek semmit - Már csuknám be az ajtót, de az ürge gyakorlott figura, a lábával állít akadályt.

- Ki mondta, hogy eladni akarok, fiacskám? A nővéredet keresem, Alexa Ridert. Fontos mondandóm van neki - mondja komoly hangon, és kapok egy nagyon felnőttes pillantást.

Hm, ez igen érdekes… anyu nem is mondta, hogy van nővérem, és röhögök egy sort magamban. Nem először fordul elő, hogy a nevem tévedést okoz.

- Én vagyok Alex Rider, és soha nem volt nővérem, uram - nevetésemet visszafojtva közlöm a tényeket, minek hatására egy teljesen ledöbbent alak áll az ajtónkban.

A pasi szó szerint sokkot kapott, nincs szívem az ajtót az arcába csapni, pedig az idő szorít, egy óra és megérkezik a csaj, akit végre sikerült elcsábítani ide. A fenébe, cserkész voltam szóval megemberelem magam.

- Uram, jól van? - kérdem.

- Te nem lehetsz fiú... ez nem lehetséges... soha nem történt ilyesmi még - mondja dadogva.

Hirtelen megragadja a csuklómat, majd megfordítja, és most már tényleg várom, hogy rosszul lesz, mert az anyajegyemet nézi, ami kereszt alakú.

- Ez nem lehet... - kezdi újra a litániát, amit nagyon unok.

Várok egy sort, mikor végre úgy tűnik magához tér, és megszólal:

- Ilyen még nem történt, hogy a kiválasztott fiú lett, mindig csak lányok voltak, már vagy ezer éve.

- Milyen kiválasztott?- kérdem értetlenül, és tényleg nem tudom, miről beszél.

- Minden nemzedékben csak egy ember születik, aki képes felvenni a harcot a sötétség erőivel, akinek feladata az egyensúly fenntartása. Eddig csak mindig lányok voltak a kiválasztottak, de ez most úgy tűnik, hogy megtört. A kiválasztott te vagy, Alex Rider... - Itt ennél a résznél lett elegem.

A többit nem is vártam meg, és becsaptam az ajtót. Így legyen az ember rendes, egyből minden bolond megtalálja. Az órára nézek, és meg kell állapítanom, hogy a francba, mindjárt itt lesz a csaj, és még a rend nagyon messze van a tökéletestől. Elkezdek pakolni, és a fura figurát pedig elfelejtem egy időre.

Elena

Reszketek az izgalomtól, és magam sem tudom, hogy mi van velem. Az biztos, hogy ez az éjszaka a meglepetéseké. Először is, egy ismeretlen fiúval vagyok; másodszor, betörtünk a suliba. Igaz, hogy elhatároztam, hogy változni akarok, de nem ilyen rohamléptekkel. Régi énem még túl erős bennem, és félénken szólalok meg:

- Talán nem kellene ezt csinálnunk. Ha elkapnak, ki fognak csapni és...

A mondat közben megfordulok, hogy a mögöttem álló fiú szemébe nézhessek, de amint tekintetünk találkozik, az agyamra szürke köd telepszik. Mosolygós kék szemek, vérvörös ajkak, sápadt fehér bőr. Lélegzetelállító. Próbálok koncentrálni, és folytatni a mondatot, de egy kis hang szólal meg bennem: Te idióta! Végre itt ez az ultra szuper szórakozz!

Francba a megfontoltsággal. Érzem, ahogy a karok közelebb húznak magukhoz, beborít valami ismeretlen illat. Fűszeres, állapítom meg, de a legerősebb benne a fahéj. Mohó ajkak tapadnak a nyakamra. Oldalra döntöm a fejem, szabad utat engedek... Az ölelés már fullasztó, igyekeznék szabadulni, de nem engednek. A csók, mellyel eddig bőrömet kényeztette, egyszer csak átmegy fájdalomba. Kétségbeesetten sikoltanék, de karcsú ujjak tapadnak a számra, és tartják bent a hangot, mely ki akar törni belőlem. Gyengülök, de ezzel együtt a fájdalom erősödik. A vérem illata tölti be a levegőt, keveredve a fahéjjal. Már nem küzdök, erőm sincs rá. Szememet lehunyom, és várom a végét. Talán el is ájulhattam, mert az arcomon lévő lágy érintés térít magamhoz. Fáradtan tekintek fel a fölöttem álló alakra. Ajka vörös, szemei ragyognak, ahogy letekint rám. Gyilkosom, angyalom, démonom. A sok közül melyik?

- Választhatsz... - hallom selymes hangját. - Meghalsz most, vagy újjászületsz? - jön az ajánlata.

- Az utóbbi - nyögöm ki a választ mivel, a vérveszteség megtette a hatását.

Nehezen tudok éber maradni, de látni akarom, hogy mi történik. Csuklóját szája elé emeli, és még a földön fekve is hallom, ahogy bőrét átlyukasztja fogaival. Vére kis patakként folyik le, majd lehajolva segít elérni. Az első csepp kesernyés, aztán már ez se számít.

Alex

Másnap úgy éreztem, egy úthenger ment át rajtam, és teljesen le vagyok strapálva. A randi a kiszemelt csajjal nem jött össze. Felhívott, majd közölte velem, hogy nem tud jönni, mert leárazás van valami boltban. De még ez nem is zavart annyira, mert szerencsére volt más lány, akit áthívtam, így a takarítás nem veszett kárba.

Hanem, ami megviselt, az éjszakai álom volt. Már nem igazán emlékszem, hogy miről szólt, de a fura pacák tegnapról benne volt, és folyamatosan mondogatta: TE VAGY A KIVÁLASZTOTT.

A suliba úgy mentem be, mint egy alvajáró és egyből láttam, valami nagy dolog történt kicsiny iskolánkban, mert a kapu előtt álló rendőrautó és mentőkocsi nem épp hagyományos iskolai dekoráció.

Megpillantottam egyik barátomat, és hozzácsapódva igyekeztem érdeklődni, hogy mi történt, valamint egy lényeges kérdést feltenni, azaz lesz-e ma suli.

- Hello, Mark - szólítottam meg gyerekkori barátomat. - Mi történt itt? - érdeklődöm.

- Elena meghalt a 2/A osztályból. Az öltözőben találták meg, és állítólag minden egy csupa vér odabent - válaszolja, de közben tekintetét nem fordítja el a látványosságról.

Elena? Ismerős a neve a lánynak, de nem ugrik be. Most, hogy utánagondolok, mostanában a kisvárosunkban megszaporodtak a gyilkolások, de ez most először érintett meg minket közvetlenül. Mintha barátom a gondolataimat akarná kimondani folytatja a beszédet:

- Mindenki valami fura szektáról suttog, és arról, hogy a fiatalok sorra tűnnek el rejtélyes körülmények között, hogy aztán soha többé nem kerülnek elő - óvatosan körbenézve suttogja felém.

Hangjában érzem a hasonló aggodalmat, amit én is érzek, mert mostanság valami nagyon nem stimmel ebben a városban. Miközben figyeljük a rohangáló embereket, észreveszem a tömegben a fura figurát, akire rácsuktam az ajtót. Engem néz, majd megfordul és elindul. Valami kényszernek engedelmeskedve, magam sem tudom miért de, utána indulok. Marknak csak annyit mondok, hogy ma kihagyom a sulit.

Most csak ez az érzés fontos, hogy mennem kell és beszélni vele. Egy zsákutcában találom magam, és akit követtem az meg nincs sehol. A fenébe, elvesztettem a nyomát! Az ösztön, ami átvette felettem az irányítást, újra felülkerekedik rajtam. Mielőtt akár gondolataim lennének, megfordulok, és röptébe kapom el a tőrt, ami egyenesen a szívemet célozta meg.

- Most már hiszel benne, hogy különleges vagy? - kérdi egy a hang, akinek gazdáját tegnap ismertem meg.

Amint magamhoz térek, megölöm a pasit, döntöm el, de egyelőre csak nézem a tőrt a kezemben. Azt hiszem sokkot kaptam, ezért nem küldöm el egy nagyon meleg éghajlatra ezt az őrültet.

- Alex, jól vagy? - aggodalmas kérdés, miközben én csak a légzésre koncentrálok.

Elfordítom tekintetem a késről, és ránézek az előtte álló alakra.

- Maga egy őrült, aki meg akar ölni, igaz? Vagy valami szektás, aki a térítő útját járja?! - kiáltom idegesen az arcába, mikor már úgy érzem, a légzés menni fog.

- Te vagy a kiválasztott, te is érzed, hogy megváltoztál. A reflexeid jobbak, és erősebb lettél. Néha furcsa kényszert érzel, hogy az éjszaka közepén elindulj, magad se tudod, hova. Ha válaszokat akarsz, akkor legyél holnap a temetőben este tizenegykor - mondja komoly arccal, mint aki tudja, hogy úgyse mondok neki nemet.

- Választ akarok kapni - felelem határozottan a szemébe nézve, mert igaz volt minden, amit mondott.

Tudni akarom, mi folyik körülöttem mostanság.

- Holnap megkapod őket - válaszolja, majd elfordul, és elindul.

Csak állok a tőrrel a kezemben, miközben figyelem, ahogy elmegy és magam sem tudom, mitől félek jobban. Mert vagy a férfi őrült, vagy én. A harmadik lehetőségre nem akarok gondolni, hogy minden igaz, amit eddig mondott. Holnap minden kiderül.