Candy
Albus Dumbledore gondterhelten ráncolta a homlokát, nehéz tölgyfa asztala egyik kihúzott fiókja fölé hajolva. Jobbjával kísérletképp beletúrt a tartalmába, és tanácstalanul hallgatta az ujjai alatt megzizzenő csomagolópapírokat.
Az igazgató nagy gondban volt, hisz helyettese reggel jelentette be, hogy ma jött el a havi jelszóváltoztatás ideje.
Dumbledore nem értette, miért nem jó továbbra is a tejkaramella. Hisz' olyan édes és omlós, ráadásul egészséges is, és ahogy az íze szétrobban a szájában, az valami mennyei.
A tejkaramella tökéletes! Mégis, mi volna méltó utódja ennek a fenséges terméknek?
Ujjaival megérintve kedvenc édességeinek sorát, válogatott.
Mindenízű drazsé; nem jó, túl kiszámíthatatlan már az ő korában. Csótánycsokor; nem elég édes. Citrompor; annyiszor volt már! Gumimacik; áh nem elég ízes. Színváltó rágó; az ő fogaival? Tejkaramella; ah tökéletes!
Dumbledore a választásával elégedetten kikapott egy szem cukrot a fiókból, és boldog ábrázattal nyammogva fordult el a finomságoktól, majd megmerevedett, ahogy rájött, eredetileg nem édességválasztás volt a célja.
A macska rúgja meg!
Hogy' képes Minni arra kényszeríteni őt, hogy mondjon le erről a jelszóról?
Ide hideg fej, és szárnyaló gondolatok kellenek... tehát az igazgató felhívta kedvenc bájitalmesterét a pincék mélyéről, és kedvesen teával kínálta. Válasszon valamit ő, és legyen övé a felelősség.
Mikor Piton már a teáját kortyolgatta, és egy kis kellemes csevegéssel elaltatta a figyelmét, feltette az őt leginkább foglalkoztató kérdést.
- Valamilyen édességet, Perselus? Egy kis citrompor, vagy esetleg gumicukor? - Közben már gondolatban dörzsölte is a tenyerét, hogy végre nem neki kell meghoznia ezt a nehéz döntést.
Piton tűnődve meredt rá egy pillanatig, majd válaszolt.
- Nincs esetleg valamilyen teasütemény? Mondjuk vaníliás...?
Teasütemény? Fuj! Kizárt dolog!
- Nincs! Válasz valami mást! Mézes puszedli? Narancsos maoam? - kérdezte reménykedve, szemeiben bátorító csillogással.
Piton próbálta nem észrevenni, hogy az általa áhított sütemény már majdnem kipottyanni készült az igazgató fiókjából, és megkísérelt valami mást választani.
- Bon-bon meggy?
Alkoholos édesség egy gimnázium jelszavaként? Az nem lenne valahogy... helyes.
- Nem, nem, az is elfogyott, válassz valami mást! - Hangjában alig érzékelhetően nőtt a feszültség, és lába ideges rángatózását leplezve, kissé előrehajolt a választ várva, mire Piton ráncolni kezdte a homlokát.
- Tejkaramella?
- Gah fiam! Téged nem lehet semmire sem használni? - csattant fel az igazgató, mire Piton belekuncogott a teájába.
- Ah, szóval megint eltelt egy hónap? Nehéz napod lehet, öreg.
- El sem hinnéd, fiam, el sem hinnéd!