Vége minden harcnak, mindenhol beállt az oly régen vágyott béke.. Már 10 év eltelt azóta a bizonyos nap óta, amióta legyőzték Madarat, Obitot, illetve a Juubit. Azt a napot az egész ninja világ történelmének valaha történt legnagyobb, és egyben a legnagyobb változást hozó harcaként könyvelték el. DE mint mondani szokták, a gonosz sosem alszik, és ez ebben az esetben is igaz, mert valaki felbolygatva a múlt, immáron elfeledett, volt gonosz, holt embereit, s azok volt terveit újból véghez akarják vinni.. Valaki újból létrehozta az Akatsukit, új tagokkal felvértezve, egy tag se volt itt az előző Akatsukiból.. Mik a céljaik? Ugyanaz.. befejezni elődeik munkáját és véghez vinni a Hold Szem tervet.. Vajon sikerül nekik vagy épp ellenkezőleg? Kiderül..

Konoha napsütötte reggelre ébredt, madarak csiripeltek, s friss, nyugodt szelek üdvözölték a napfelkeltét.

Az utcákon még csak pár ember lézengett, de ez se tartott sokáig, az utcák hamar megteltek élettel, és a rajtuk átmenő emberek vidám zsivaja.

A zsivajt megtörte egy hangos kiáltás, mire többen is meglepve kapták fel a fejüket a hang forrása felé fordítva. A tekintetek a Hokage hegy felé fordultak, ahol egy fekete hajú, fehér szemű fiú és egy rózsaszín hajú, kicsit izmos lány estek egymásnak. A falusiak, amint rájöttek, hogy már megint kik is idétlenkednek, nem törődtek tovább velük, inkább folytatták a félbehagyott teendőiket.

A két veszekedő, verekedő odalépett harmadik társuk is, egy barnahajú, unott képű fiú.

- Ti meg megint min vesztettek össze? – kérdezte vontatott, igencsak unott hangon.

- Ez az idióta szidni merte aput és anyut! – kiabálta a feketehajú.

- Mi? Még hogy én? Te kezdted azzal, hogy aput piszkáltad a háta mögött! – vádaskodott a lány.

- Ehhj.. Miért kellett pont veletek egy csapatban lennem? – sóhajtott halkan a fiú, mire mindkét társa rángó ideggel megindult felé. Amint érzékelte a veszélyt hátrálni kezdett, két kezét védekezőn maga elé tartotta. Arcáról lerítt, hogy berezelt a két bedühödött társától, akik az imént felgyűlt feszültséget valószínűleg rajta akarják levezetni.

A barna háttal nekiütközött egy az út szélén álló fának. Mielőtt innen menekülőre foghatta volna, társai közrefogták őt és pont készültek bevetni a remegő fiú ellen egy-egy erős csapást, a fa másik oldalán kedvenc perverz shinobijuk jelent meg.

- Mi ez a nagy a veszekedés, verekedés? – kérdezte nyugodt hangnemben, zsebre tett kézzel.

- Öööö.. Hááát.. Tudjaaa.. – próbált mentegetőzni egyszerre a fekete hajú fiú és a rózsaszínhajú lány, amikor a társuk közbe vágott.

- Meg akartak ölni, kellemetlen, de ez van. – sóhajtott megnyugodva a barnahajú, nagy megkönnyebbülést érzett, hogy megmentette őt a shinobi felbukkanása. „Ezt még meg kell valahogy hálálnom, ha már megmentett." – gondolta, s már előre fogta a fejét, hogy mivel tudná meghálálni.

- Szóval meg akartak ölni. Megtudhatnám, hogy mi az a dolog, ami miatt idáig fajult a helyzet? – tudakolta a jounin, zsebéből pedig elővette a már rongyosra olvasott Icha-Icha Paradicsomot.

- Csak annyi, hogy megmondtam neki, hogy miért kell velük egy csapatban lennem.. Kakashi-sensei, mondja, nem lehetne egy másik csapatba kerülni? – tudakolta reményteljesen az ezüsthajú jounintól, aki feleletként a fejét csóválta.

- Sajnálom, de ez nem lehetséges, csak kivételes esetekben. Ez nem kivételes eset. Még ha meg is kéritek rá Hokage-samat, biztosan nemet fog mondani a dologra.

- Biztos ebben, Kakashi-san? – kérdezte sunyi mosollyal az arcán a lány, amin a 2 fiú, de még Kakashi is meglepődött.

- Ha azt hiszed, hogy ha megkéred rá, mert te.. – kezdte a jounin, de a lány belevágott a szavába.

- Higgyen nekem Kakashi-san, engedni fogja. – hitegette a fának támaszkodó Másoló Ninját, akit láthatóan nem hatott meg ez a dolog.

- Miért akarsz ennyire megszabadulni Shikakutól? – kérdezte hirtelen a jounin, amin az említett is meglepődött, vele egyetemben a csapattársai is.

- Mondja sensei, maga kibírna ilyen idegesítő, lusta társat, mint ő? – mutatott fintorogva a feketehajú a Nara fiúra, aki nem mutatta jelét annak, hogy észrevette.

- Igen, ki, már volt szerencsém megtapasztalni, hogy milyen is egy idegesítő társ. – suttogta alig halhatóan Kakashi, amit mind hárman meghallottak. Nem értették a jounin hirtelen hangulatváltozását. Furcsálkozva meredtek rá, aki értetlenkedve nézett rájuk. – Mi az gyerekek? – kérdezte színlelt meglepődéssel.

- Ööööö.. Semmi. – vakarta tarkóját zavartan a kunoichi, meg a feketehajú. – Mi inkább megyünk beszélni a Hokagevel. – mondta hirtelen ötlettől vezérelve és elkezdte maga után húzni csapattársait, akik ennek kicsit sem örültek, de próbálni nem tudtak a lány erős szorításából.

A lány csak a Hokage irodája előtt volt hajlandó megállni, ahol rendesen az útra dobta a két szerencsétlenül járt fiút.

- Áuu.. – mormogta a feketehajú arcát és hátát simogatva, de ezzel a Nara fiú se volt másképp.

- Menjünk be. – mondta határozottan a lány és csapattársait meg se várva szaladt az iroda felé, ahonnan hangos kiabálás hallatszott. Töprengve állt az ajtó előtt, nem tudta mit tegyen, amikor megérkeztek csapattársai, akkor sem mozdult. Így a feketehajú fiú lépett akcióba és kopogás nélkül rontott be a Hokagehoz, aki fején rajta volt a Hokage kalap volt, így arcát nem lehetett látni, de az előtte álló rémült alakot igen. Mikor mindhárman beléptek, egyedül a kunoichiben maradt annyi lélekjelenlét, hogy kinyögje a kérdést.

- Mi történt itt anya, Naruto-san, Shikamaru-san? – nézett a kérdezett felekre. Anyja, a Hokage levette fejéről a kalapot és egy rózsaszín hajú fiatal lány arca jelent meg.

- S.. Sakura-chan. – motyogta Naruto.

Folyt. köv.