Egy egyiptomi kiállítás. Szerintem nekem teljesen felesleges lenne itt lennem, de beadandót kell írni belőle, ami meghatározza a félévi osztályzatom. Valójában nem kellene eljönnöm, de muszáj megtudnom mit állítottak ki, és azt, hogy mit írtak róla, mert nem szeretném, ha megtudnák, részese vagyok az egyiptomi kultúrának. Igaz, korántsem tudok annyit, mint Carter, de többet tudok az osztálytársaimnál. Mondhatnám, hogy rengeteg érdekes dolog van itt, de akkor hazudnék. Szarkofágok, usébtik, edények. Szinte mindet láttam. De a szobrokat nem. Azok érdekeltek. [Fogd be, Carter!] Széth-állat, néhány sólyom, íbiszek. Meg egy sakál. Vajon mi lehet vele? Régen láttam őt. Hiányzik Anubisz. Megérintettem az üveget. Vissza kellett fognom magam, nehogy elsírjam magam. Én, Sadie Kane aki sohasem sír, most majdnem elhullajt egy könnycseppet. Gratulálok! Szomorúan megfordultam, és elindultam más szobrok felé. Nem tudhattam, hogy ő is épp ott áll, tenyerét az üveg belső felére támasztva.
"Mondtam már, hogy ez nem egy valódi fizikai test."
