Sinszen™
Kiotó, 1866. Az utcán riadalom söpört végig, mikor egy fehér hajú, mégis fiatal férfi karddal rohangálva egymás után vágta le az útjába kerülőket.
– Okita Szódzsi a Sinszengumiból elszabadult! – kiáltozták többen is.
Egyszerre előugrott egy srác, mindössze a kardja villanását lehetett látni, a fehér hajú pedig összeesett. A környékbeliek nyugalma lassanként helyreállt. Csak egy öregember dörmögte csodálkozva:
– Hihetetlen, egyetlen vágással leterítette a híres Okita Szódzsit...
A fiú mosolyogva fordult oda hozzá.
– Én vagyok az igazi Okita Szódzsi, ez a fickó a közelembe sem érhet. Különben is – tette hozzá, elégedetten paskolva meg saját fejét – hülyén állna nekem a fehér haj, hát nem?
Gyászbeszéd, avagy hülye kémnek sok az alja
(Hidzsikata morcosan, a Fudzsiszanmaru fedélzetén, ebédidőben)
Azért gyűltünk össze, hogy végső búcsút vegyünk tragikus hirtelenséggel elhunyt bajtársunktól, az érdemes kémművésztől, Jamazaki Szuszumutól. (igyekszik nem éhesnek tűnni) Kiváló kém volt, stílusos öltözékével felülmúlt minket (köhint, nem gondolja komolyan), és ő volt az egyetlen köztünk, aki munkájából kifolyólag nem vállalhatta fel csillogását. Adózzunk bámulattal halálának, amellyel kivívta tiszteletünket. Vitézi módon ugrott bele a kardomba, ki tudja, miért... (Kondó krákog) Hogy megvédjen, amely követendő (páran összeröhögnek, Kondó pisszeg) példa. (Megkordul a gyomra, idegesen) Búcsúzzunk e remek férfitól. Köszönjük, Szuszumu-kun, hogy sötétségeddel beragyogtad a Sinszengumi egét! (elszélednek enni, valaki véletlen belöki Jamazakit a vízbe)
Új trend
– ...
Ennél értelmesebbet egyikünk sem bírt kinyögni. Egy érzékenyebb lelkű, született busi sírva fakadt. Egy idétlenebb fickó próbálta elfojtani a röhögését, hogy elkerülje a kínhalált. Viszont mindenki döbbent volt. Leginkább ahhoz lehetett volna hasonlítani a helyzetet, mint ha egy vörös pengéjű karddal hadonásztak volna előttünk. Nem ördöngösség, megoldható, nagyon egyedi, és akár divatossá is válhat, de az ég szerelmére... Semmi teteje. Egy kardban a penge a lényeg. Nem a szín, az extrák, meg a végtelenségig csicsázható alkatrészek.
Ezek után a lincselést csak az utasítást kiadó személye akadályozta meg, mikor elhangzott:
– Holnapra mindenki hasonló nyugati egyenruhát csináltat, és felkeresi a borbélyt!
Rossz ötlet
Fél résszel ezelőtt találták ki, hogy otthagyják a csapatot, és már ott ácsorogtak egy hídon, állás és hasonlók nélkül. Egyvalamit sajnáltak csak. A Nőt. Érthető, 4 év alatt mindössze ezzel az egy példánnyal találkoztak. Bár Japánban vegyes volt a népesség nemi összetétele, a Sinszengumi tagjai rejtélyes módon kizárólag férfiemberekkel érintkeztek.
– Te, Szano – szólalt meg egyikük eltöprengve.
– Na.
– Nem fordult meg a fejedben, hogy lefekszel vele, aztán meg leléptek?
– HE? Honnan szedsz te ilyen baromságokat? Egy: veled ellentétben én nem szoktam ártatlan hölgyeket inzultálni, házas is vagyok; kettő: Hidzsikata-szan kinyírt volna.
– Jóvanna, én se t'om, honnan szedtem, télleg hülye egy ötlet...
