Az első
– Ooh say, can you seehee~
Paff. Kisebb, félkilós szandál trafálta el a művészt. Szakamoto Rjóma, a kissé botfülű előadó hozzászokott a hasonló atrocitásokhoz, így méltatlankodás nélkül hajította vissza a szandált samiszent tartó tulajdonosának. Takaszugi Sinszaku ugyanazzal a lendülettel pisztolyt rántott, és szilánkokra lőtte a felé siető lábbelit. Szakamoto ledöbbent.
– Azt a ro...
Takaszugi elégedettnek tűnt, és most a pisztolyt vágta hozzá a legelmebajosabb forradalmárhoz, aki felborított egy fél kimonóstandot és egy kisgyereken átesve, kétméteres röppálya végén kapta el a fegyvert. Miközben mindenki sikítozva menekült, vizsgálgatni kezdte a pisztolyt, majd született tehetséggel lőtte szét Sinszaku samiszenjét. Összevigyorogtak.
– Sinszaku-szan, let's change the world!
Haikukirály
- SZÓDZSII!
A teljes állományban megfagyott a vér. Emberhalál lesz. Az egytagú, de főképp az első osztag kapitánya után pokoli dühvel érdeklődő állati ordítások forrásuk, a parancsnokhelyettes részéről mindig szadizmusba fulladtak. Valahol muszáj volt levezetnie, hogy első számú (és feltehetően egyetlen) rajongóját nem ölheti meg. Három perccel később az ásítozó osztagvezető ott állt a parancsnokhelyettes előtt.
- Hol van?
- Mi...?
- A haikufüzetem!
- De én most tényleg...
- Ide vele!
- Talán a saját kimonójában keresse...
- Ha?
Hidzsikata egyre vörösödve és döbbent arccal húzta elő a füzetet a ruhaujjából. Némán rábámult, majd igen halkan jegyezte meg:
- Jól van, de ez elő ne forduljon még egyszer...
Az utolsó tea
Akkorát tüsszentett, hogy szülőföldjén, Toszában is hallották volna. A kezében egyensúlyozott ibrikből kis híján kilöttyent a tea. Bambán nézett a világba, ebben a percben senki meg nem mondta volna, hogy az egyik legnagyobb koponya a forradalmárok közt, ám a nátha mindenkivel ezt tette. Lassan belekortyolt a bögrébe. Sosem érezte még ennyire finomnak a teáját, úgy vélte, ha erősen koncentrál, akár azt is meg tudná mondani, honnan származik a tealevél. Ha a szaglását el is veszítette, az ízlelése megmaradt, ezzel vigasztalta magát.
Arra azonban nem számított, hogy ez élete utolsó megfázása, és utolsó zöldtea-kúrája. Öt perccel később holtan feküdt a földön.
