Sawada Tsunayoshi hosszú éveken át "Semmirekellő Tsuna"-ként volt ismert mindenki körében. Egy nap váratlan meglepetés érte őt; házi oktató jött hozzá. Reborn, aki nem mellesleg egy elátkozott bébi, sok veszélyes helyzetbe keverte a fiatal fiút. A Végső Akarat golyó használata, a maffia főnökség, a barátainak beszervezése ebbe a veszélyes világba, és még lehetne sorolni. Mégis a fiú örült ennek a változásnak, mert így sok szívének kedves személy volt körülötte nap mint nap, együtt nevettek és élvezték az életet. Elsőnek jött Gokudera, aki igen megnehezítette Tsuna életét az elejében, de később a maffiafőnök jelölt igazi barátra lelt az új fiúban. Utána a baseball mániás, sport őrült Yamamoto csatlakozott a csapathoz nyugodt természetével, aki valóban hasonlított egy Őrzőhöz. Majd jött Mukuro és Hibari, akik szintén a család szerető körébe csöppentek, mégis néha nehéz elhinni, hogy a Vongolába tartoznak. Végül Ryohei és Lambo teljesen furcsának hitt természetükkel, mert a többiek nyugodtságát keresztbe hosszába veri a maguk minden-lében-kanál stílusa. Első komoly megmérettetésük a Gyűrű Konfliktus volt, ami nehezebbnél nehezebb edzés között zajlott. Harc zajlott minden egyes Őrző között, és végül az Ég harcával eldőlt a Vongola család sorsa. Tsuna, az új főnök, nem is akart arra gondolni, hogy belemegy a maffia dolgaiba, mégis Reborn sikeresen nyakig belerángatta tanítványát. Napjaik ezek után nyugodalomban teltek, az iskola is jól ment és mindenki boldog volt. Egy nap az osztály csendes békéjét egy új jövevény zavarta meg; cserediák érkezett az iskolába Olaszországból. Először mindenki fiúnak nézte az érkezőt, de nagyon meglepődtek, amikor is észrevették a domboruló kebleket a férfi egyenruha alatt. El sem akarták hinni, hogy valaha ilyet látnak, de az osztályfőnökük Nezu-sensei nem mert meg sem mukkanni, így az osztályt kifejezetten érdekelni kezdték a részletek. A lány neve fel lett írva a táblára, ahogy az mindig is szokás. Sou Momiji, olvasta az osztályban ülő gyerekek az itt élőknek teljesen hétköznapi nevet, de tudva, hogy a lány/fiú(képtelenek voltak eldönteni, hogy most lánynak, vagy fiúnak nevezzék)eredetileg Olaszországból jövő cserediák, meglepődtek. "Mégis ki lehet ő?" suttogták egymásnak a padokban ülő diákok. A lány gyilkos pillantásával azonnal csendet teremtett a teremben. Mindenki az életét féltve ült rögtön vigyázzba, de rá nem merve nézni a lányra/fiúra, egy személyt kivéve, az osztály egyik szépfiúját; Gokuderát. Ő volt az egyetlen, aki szokásos lomha ülési módját használva szundikált, fel sem figyelve az előtte állóra. Momiji szeme felett egy ér lassan, egyre jobban türemkedett kifelé hangosan dobogva, ahogy dühbe kezdett gurulni. Odalépett a srác mellé, majd egy alapos rúgással padlóra küldte azt. Gokudera rögtön kezdte a szokásos felrobbantom-azt-aki-ezt-csinálta, de abbahagyta, amint a felette tornyosuló piruló lányt meglátta. Hosszú vörös haja egy szoros copfba volt kötve, zöld szeme csillogóan nézett le rá, arca egy sötét piros árnyalatban pompázott, valami meseszép látványt nyújtva. Talán szerelem első látásra? Lehet, hisz még Gokudera is enyhén, de tényleg csak egy hangyányit belepirult. Végül is egy apró hiba volt benne. Mi a jó életért van rajta férfi egyenruha? Momiji eszmélve a kialakult helyzetre, egy szempillantás alatt összeszedte magát, majd visszasétált az eredeti helyére, a tanár mellé. A lány egy picit meghajolt, majd bemutatkozott.
-Sou Momiji vagyok. Örvendek a találkozásnak. Remélem jól kijövünk majd egymással. - darálta teljesen érzelemmentesen a már előre betanult szöveget, és újból egy csöppet meghajolt. Ránézett a tanárra, aki idegességében meg sem tudott szólalni, de végül körülnézett az osztályban, majd Gokudera melletti lévő üres padot mutatta a lánynak. Momiji értve a célzást leült a kijelölt helyére egy mukkot sem szólva szomszédjainak.
El is múlt a bemutatkozással járó stressz, így a lányok összeszedve minden bátorságukat, odamentek az újonnan érkezőhöz.
-Szia. - köszönt az egyik lány a csoportból, mire Momiji feléjük nézett könyvéből. Első pillantása vérfagyasztó volt, pont mint Gokuderáé, de később egy csillanást véltek felfedezni szemeiben, ami valamiféle családias melegséget árasztott magából. Azonnal megszerették a lányt, aki egy külön fanklubbot is kapott azon nyomban, majd elkezdték őt faggatni. Persze Momiji minden kérdésre szívesen válaszolt, igaz, családjával kapcsolatos kérdésekben csak homályos válaszokra méltatta a fangirl csapatot. A szünet végeztével mindenki visszaült a helyére, közben a lányok egyfolytában azt duruzsolták egymás közt, hogy ez az új lány, simán elmehetne fiúnak, és egész helyes is lenne.
Véget ért ez a nap is. Tsuna, Gokudera és Yamamoto hármas csapatát kialakítva indult hazafelé, Momiji meg rögtön csöngetés után lelépett. Ahogy a kis hármas haladt útjukon, az új jövevényről beszélgettek.
-Szerintetek miért ilyen kegyetlenül ellenszenves ez a lány? Bár, amikor az osztály többi lányával beszélt, valahogy magával ragadott a kedves természete, de az elején akkor is nagyon furcsa volt. - kezdte el a témát Tsuna.
-Szerintem tök aranyos. - nevetett Yamamoto hangosan.
-Neked ennek a lánynak mégis melyik része az aranyos?! - rivallt az ezüsthajú a baseballmániásra.
-Az, amikor elpirult. Akkor tényleg valami elragadóan aranyos volt. De állj. Gokudera, akkor pont téged nézett, nem? Lehet, hogy beléd esett?
-H-Hogy mondhatsz ilyeneket?! Persze, hogy nem! - vörösödött bele a mondandójába.
-Pedig lehet, hogy tényleg szerelem első látásra történt, Gokudera-kun. De jó neked.
-Na de Juudaime! Kérlek, ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat.
Elérkeztek addig az útkereszteződésig, ahol a hazavezető útjaik szétváltak. Búcsút intve indult ki-ki saját otthona felé. Elég sokáig járt még az agyuk új osztálytársukon, de mint minden mást, ezeket a gondolatokat is másikak váltották fel. Napjuk további része ugyan úgy telt mint az eddigiek, ki a maga rutinjával volt elfoglalva.
SziasztoookXD Gomenasai, gomenasai! Tudom, hogy eddig ide se dugtam az orromat, ezért még egyszer Gomenasai! Na de most terelem a témát. Kinek hogy tetszik a mi kis cserediákunk? És hogy tetszik az, hogy egy kis Japán-t is belevontam? Nos sejthető, hogy mi fog történni az elkövetkező fejezetek alatt, de azért nem ugrok ennyire előre. Még nem terveztem, hogy felrakom, de tegnap volt a szülinapom és ez alkalomból szerettelek volna megajándékozni titeket(tudom, hogy kicsit késő, de az időérzékem romlott a téli szünet alatt^^') Szeretném ha leírnátok kommentbe, hogy szerintetek mi fog történni ezután. Vajon ki fog beletrafálni a folytatásba? Nos, amíg nem jövök megint, addig: Ja ne! :D
