Fandom: Crime Scene Investigation (CSI), azaz Helyszínelők.

Jogok: CBS, sorozatkészítők

Szereplők: kedvencem Greg Sanders, és egy saját karakter.

Korhatár: (még!) 12-es karika (talán)

Ajánlás: Zizi, Capri, Modecsibe – a három barátnő, akik belehülyítettek a CSI-be, és nekik ezért örökké hálás leszek!  Remélem meg tudom mutatni nektek, hogy nem csak GSR-novella (Grissom Sara Romance) lehet jó! 

Elérhetőség: estrellecitromail.hu - Kritikákat, véleményeket sok szeretettel várok!

Harry's

„Megint kezd dög meleg lenni, pedig még csak reggel fél hat van. Persze mit is várok, hisz a sivatag közepén már csak ilyen… Elvileg én akartam Nevadába jönni, pontosabban Las Vegasba, hogy feldobjam kicsit az életem, szóval nem kéne itt nyavalyognom…." – zsörtölődött magában a fiatal lány, aki épp az éttermet nyitotta ki Las Vegas belvárosához közel. Egész jól ment a bolt, amit a tulajdonos valamelyik rokona után Harry's-nek neveztek el.

A barna hajú lány lassan egy éve dolgozott itt viszonylag jó fizetés mellett. Persze nem akart itt maradni örökre, hisz úgy érezte, többre hivatott, de egyelőre az áttörés még váratott magára. Tudta, hogy Las Vegasban többet is kereshetne könnyebb munkákkal, hisz nem egyszer kapott ajánlatot egy-egy betévedt bártulajdonostól, hogy táncoljon nála, de nem volt az a kimondottan magamutogatós típus. Megpróbált vigyázni rá, hogy ne kallódjon el a „Bűnök városában". Mázlija volt, hogy a szerencsejáték például sose vonzotta, és nem is értette azokat, akik függővé váltak tőle.

„Ó de jó, még ki se nyitok, és már itt toporognak az állandóan rohanó nyugdíjasok…" – gondolta, majd egy elbűvölő mosolyt erőltetve az arcára eltüntette az álmosság árulkodó jeleit, és átfordította az ajtón lógó táblát NYITVA-ra.

Miután lement az első reggeli roham, a pultra támaszkodva unottan lapozgatott egy magazint, és átkozta magát, hogy otthon felejtette a vámpíros regényt, amit olvasott.

- Szia Steve, csak hogy befutottál… - pillantott fel a beérkező munkatársára.

- Bocsi, elaludtam! – villantott rá egy lehengerlő mosolyt.

- Már megint… - sóhajtott egyet színpadiasan, majd órájára pillantott. – Te figyu, tartanád a frontot? Haza kell ugranom pár percre, asszem égve hagytam a gázt.

- Na persze… - nézett rá kétkedve a fekete srác. – Menj csak, de siess vissza, a főnök bármikor betoppanhat.

Gyorsan bevágódott fekete Lincoln Continental – Mark IV-es típusú autójába és gázt adott. Szerencsére nem lakott messze.

- Na, volt valami?

- Semmi. Kérsz egy kávét?

- Aha.

Steve nekilátott az ital elkészítéséhez, miközben fejét ingatva nyugtázta, hogy a kollegina megint valami könyvért hagyta itt a boltot.

- Tessék, Jenny, két cukorral és egy tejszínnel, ahogy szereted.

- Köszi! Életet mentesz – mosolyodott el felpillantva az izgalmas könyvből.

A néger férfi közben elkezdte törölgetni azt a pár asztalt, aminél épp nem ültek. Minden csendes volt ezen a korai órán. Nem csoda, hisz szombat volt. A legtöbb ember örült, ha nem kell kimozdulni a hőségbe, vagy épp egy bulit pihent ki.

Jenny is merengve bambult ki a pulttal szemben lévő ajtón.

„Rettentő régen mozdultam ki otthonról! Nem is emlékszem mikor voltam utoljára buliban. Ja, még Jeffel…" – húzta el a száját. Jeffel körülbelül fél éve szakítottak. – „Borzalmasan sznob volt az a hely."

De most az éltette, hogy este végre elugranak a barátaival egy házi buliba.

Gondolatait egy terepjárószerű autó érkezése zavarta meg, ami épp akkor állt meg a bolt előtt. Rögtön felismerte, és érezte, hogy ideges lesz egy kicsit.

„Megint itt van! Most meg miért liftezik újra a gyomrom?! Nyugi Jenny! Ő is csak egy vevő! Szépen rámosolyogsz, kiszolgálod és kész!"

Idegesen igazgatta a ruháját, miközben az ajtót szuggerálta, hogy lépjen már végre be rajta az a bizonyos bohókás fiú, akinek nagyon bírta a stílusát. Mindig mondott valami vicceset, ha betért hozzájuk kaját venni, és jókat nevetett a poénjain. A lényeg a lényeg: szimpatikus volt a srác, és ha őszinte akart lenni önmagához, hosszú idő után ő volt az első pasi, aki bejött neki.

Tekintete többször végigfutott a fekete autó oldalára írt feliraton: „Crime Scene Investigation - Las Vegas", azaz a Las Vegas-i helyszínelők egyik tagjával „van dolga".

„Izgis munka lehet! Az biztos, hogy mozgalmasabb, mint ez…"

És végre óráknak tűnő percek után kinyílt az ajtó, és belépett a mobiltelefonját épp a hátsó farmerzsebébe csúsztató kócos férfi, aki legalább tíz évet letagadhatott volna a korából.

Jenny látta a kisfiús arcon átfutó mosolyt, ahogy konstallálja, ki is fogja kiszolgálni őt. Barna szemei pajkosan végigmérték a csinos lányt a napszemüveg mögül, amit lassan le is vett. Jenny újra megállapíthatta, hogy a kisfiús báj ellenére is irtó vonzónak találja Greg Sanderst a piros rövid ujjú ingében és a fekete helyszínelős mellényében - amin megszokásból mindig elolvasta a fiú nevét -, meg a koptatott farmerjában.

- Szia! Miben segíthetek? – ocsúdott fel egy perc múlva.

- Jó reggelt! Két csokis fánkot és egy erős kávét kérnék elvitelre – villantotta meg édes mosolyát a pultra támaszkodva.

- Vége a műszaknak? – bukott ki a kérdés a kávét készítő lányból. Mivel háttal állt, nem láthatta Greg kaján mosolyát, ahogy a tekintete a pulton lévő Anne Rice könyv borítójáról a fenekére vándorolt.

- Épp ideje volt. Három helyszínelés egy éjszaka alatt eléggé lefárasztott. De inkább nem untatlak.

- Ugyan már! Tök izgalmas lehet, amit csinálsz! Igaz, hogy koncentrációigényes, de nem lehet unalmas egy bűntény vagy elkövetési mód felderítése! – eredt meg a nyelve, miközben a fánkokat is becsomagolta.

- Hát az biztos, hogy változatos, és sosem unatkozunk – mosolygott szélesen. Egyre jobban tetszett neki a lány.

- Elhiheted, hogy szívesebben dolgoznék valami hasonló helyen, nem pedig ebben a kócerájban – sóhajtotta. – Egy idő után belefásul az ember még akkor is, ha alapjából véve jó kedélyű is.

- Te ilyen vagy? – csusszant fel a pult előtti egyik bárszékre. Már nem is sietett annyira az ágyikójába, mint pár perccel korábban, mikor elhagyta a labort.

- Alapjában véve igen. Ha látnál, mit szoktam lerendezni, ha nem kell dolgoznom, és például épp a barátaimmal vagyok… - nevetett fel.

- Hát… ha akarod, akkor megnézhetem… - hajolt közelebb kicsit a pulton könyöklő lányhoz, akin látta, hogy a vér kicsit máris az arcába fut. Ezt aranyosnak találta.

„Úristen! Úristen, most randit akar kérni?! Komolyan??!! Mondj már valamit! Anyám, mit válaszoljak?! Naná, hogy IGENT!!"

- Felőlem… - húzta fel egyik szemöldökét kacéran, mert elhatározta, hogy elrejti zavarát.

- Mikor?

- Ma este?

- Remek. Csak holnap dolgozom. És hova menjünk?

- Lesz egy házi buli. A barátaimmal akartam menni oda, de ha nem akarsz…

- Dehogynem! Házi buli? Király! Mikor tanultam, akkor is egyikből a másikba keveredtem.

- Jenny vigyorgott a kávésbögréje mögött, mint a vadalma. Örült neki, hogy most már természetesen tud beszélni Greggel.

- Hánykor és hova menjek érted? Ja, és milyen buli lesz? Bikinis-fürcsiző, vagy Hawaii-party, esetleg valami más? – kacsintott rá.

- Nyugi, „csak" sima parti lesz. Vegyes zenei felhozatallal. Remélem nem lesz fél estét betöltő rágógumipop vagy rap este… - forgatta meg a szemeit, miközben odatolta a fiú elé a címével ellátott papírt.

- Ebből azt szűröm le, hogy volt már ilyenben részed.

- Ó, nem is egyszer… De majd kérek ám normális számokat is!

- Például?

- Például egy kis Depeche Mode-ot, vagy valami rockot.

- Ááá, szóval akkor a tiéd az a fekete Lincoln kinn, aminek a motorháztetején a Mode-os felirat van!

- Aha. Sokáig gyűjtöttem rá – ajándékozta meg egy újabb mosollyal a szőke férfit.

- Na őket én is csípem. Kíváncsi leszek rá, hogy hogyan is „ereszted el" magad… Akkor 9-kor találkozunk! Most megyek, ha nem haragszol, hogy kialudjam magam.

- Rendben. Akkor este várlak.

- Ott leszek – nézett vissza rá még egyszer, majd vigyorogva kilépett a napsütésbe.

Jenny addig nézett utána dobogó szívvel, míg be nem kanyarodott a kereszteződésnél.

Hosszas ruhapróbálgatás és némi idegtépő várakozás után végre megszólalt a csengő, a szíve pedig a torkába ugrott. Reménykedett benne, hogy elnyeri Greg tetszését, ha már ennyit „szenvedett". Gyorsan felkapta kis oldaltáskáját, és már nyitotta is az ajtót.

Gregnek erősen kellett koncentrálnia rá, hogy az utat nézze, és ne a mellette ülő lányt. Csinosnak találta a fekete farmerban és csipkés felsőben is, ami egyszerre hatott elegánsnak és lazának is. Csípte az ilyen stílusú lányokat.

Időközben megejtették a formális bemutatkozást, és pár témát is kiveséztek. Jenny hálás mosollyal fogadta a Mode-számokat, amiket betett a magnóba.

Észre se vette, hogy elkezdett dúdolni és dobolni a műszerfalon. Lopva rá-rápillantott Gregre. Mikor találkozott a tekintetük, mindig elmosolyodtak.

- Ááá! Ez a kedvenc Mode számom! – kiáltott fel mikor elkezdődött a Useless. – Ettől lettem rajongó! „Well it's about time, It's beginning to hurt, Time to made up your mind…"

A szám végére már mindketten hangosan énekelték a sorokat. Így érkeztek meg a buliba is.

A parti egész jó volt, sokat beszélgettek és táncoltak. Számos közös dolgot találtak egymásban, és mindketten érezték, hogy kezd forrósodni a hangulat kettejük között. Greg egy alkoholmentes sört szorongatott, és csillogó szemmel nézte a történetén nevető Jennyt, aki egészen feloldódott a két sör és a beszélgetések után.

- Nos, azt hiszem, itt az ideje, hogy berángassalak egy lassú számra is táncolni! – jelentette ki, majd a piákat lerakva kézen fogta a fiút, és a szoba egyik nyugisabb végébe húzta.

- Ez nem Vanessa Carltontól a Paradise? – kérdezte az elszánt lányt.

- De bizony. Az egyik kedvenc lassú számom újabban – mosolygott, de mosolya elhalványult, ahogy Greg szemébe nézett és közelebb húzódott hozzá. Lassan teljesen hozzábújt.

„Annyira jó érzés… Ezer éve nem bújhattam hozzá senkihez. Hmm… és ez az illat…"

Teljesen elmerültek a zenében. Jenny lassan felnézett a fiúra, majd ajkát kicsit beharapva pillantott a szépívű szájra. Greg vette az adást, és odahajolt hozzá, hogy ajkaik finoman összeérjenek.

Ekkor azonban hangos csörömpölés hallatszott mellőlük. Mindketten odakapták a fejüket. Az egyik teraszajtó üvege tört be totálisan elrontva a pillanatot, ráadásul a szám is véget ért.

- Hát… ez van – mosolygott a fiúra.

- Jenny! Te vagy az? – lépett oda egy eléggé ittas magas srác hozzájuk. – Kibújtál végre a csigaházadból?

- Én is „örülök", hogy látlak Jeff. De talán még inkább örültem volna, ha kihagyhatom ezt a szenzációs eseményt ma.

- Ugyan már, cicus! – legyintett, majd bizalmaskodva átfogta a vállát. – Tudom én, hogy hiányzom neked. Talán adhatnék még egy esélyt kettőnknek, nem gondolod?

- Egyáltalán nem! És örülnék, ha elengednél.

- Ahogy óhajtod… Gondolom zavar az udvarlód jelenléte… De találkozunk mi még… - indult a konyha felé, hogy kerítsen magának még egy viszkit.

- Nagyon remélem, hogy nem! Hogy merészeli?! Bocs, Greg!

- Ex-pasi?

- Sajnos az! Bárcsak kihagytam volna az életemből ezt a… Hazavinnél, kérlek? Teljesen elment a kedvem a bulitól.

- Persze.

- Ne haragudj!

- Semmi gond, megesik az ilyesmi.

Jenny szomorúan rámosolygott, majd elindult, hogy elbúcsúzzon a barátaitól.

Próbálta nem mutatni, de elég rossz kedve lett, ezért csöndben nézte az utat, és hallgatta a zenét.

- Hé, ne lógasd azt a csinos kis orrod, kislány!

Halványan elmosolyodott, majd Gregre nézett.

- Tényleg sajnálom, hogy így alakult az este. Nem így terveztem. Nem akartam ilyen hamar eljönni.

- Ugyan már! Ne rágd magad rajta! Majd bepótoljuk. Amúgy is mennem kellett volna. Amíg elbúcsúztál a többiektől, hívott a főnököm, hogy be kell mennem, mert kevés az ember. Szóval még helyszínelhetek egyet az éjjel.

- Szegénykém! Én meg nem hagytalak pihenni!

- Elhiheted, hogy veled jobban éreztem magam, mintha otthon tévéztem volna, szóval no para! – paskolta meg a magát emésztő lány kezét.

Mikor elhúzta volna, érezte, hogy Jenny ujjaival óvatosan megfogja a kezét, és nem engedi el. Egy pillanatra mélyen a szemébe nézett meglepettségében, de otthagyta jobbját a finoman simogató ujjak között. Rég érzett magán ilyen kellemes érintést.

- Miért nem szóltál? Nem kellett volna hazahoznod, ha sietsz.

- Ne izgulj, belefér az időmbe.

- Akkor jó.

Elégedetten nyugtázta, hogy a szép arcon most már egy szívből jövő mosoly tűnt fel.

Lassan állt meg a társasház előtt, ahol Jen lakott. Percekig zavartan néztek egymásra. Greg nem volt biztos benne, hogy jó ötlet-e megcsókolni őt.

- Hát akkor… - motyogta Jenny fél arcát a haja mögé rejtve, de elakadt.

- Aludj jól…

- Te is… és vigyázz magadra!

Lassan elfordult Gregtől, és már nyitotta az ajtót, mikor gondolt egyet, és visszafordult. Gyorsan odahajolt hozzá, és egy gyors csókot nyomott a szájára. De Greg ennyivel nem érte be. Miután egy pillanatig a reakcióját figyelő lány félig árnyékba burkolózott arcára nézett, finoman visszahúzta őt fél kézét a tarkójára csúsztatva, és óvatosan kóstolgatni kezdte az ajkait. A lányból egy elfojtott sóhaj szakadt fel, mikor finoman harapdálni kezdte, majd nyelvével simított végig alsó ajkán. Érezte, ahogy közelebb húzódik hozzá, és készségesen válaszolt nyelvének hívására. Percekig játszottak érzékien egymás nyelvével, majd végül Jenny szakította meg a csókot kicsit gyorsabban véve a levegőt.

- El fogsz késni! – dorgálta meg játékosan ujjaival végigsimítva a férfi nedves alsóajkán, arcáról pedig már nem tűnt el édes mosolya.

Mielőtt bármit is mondhatott volna, már ki is szállt a kocsiból, és pillanatok alatt az ajtaja előtt termett a kulcsait keresve.

Hirtelen annyira boldog lett, hisz már annyiszor elképzelte, ahogy Greg megcsókolja!

„Jesszumpepi, de jól csókol! Még mindig remegnek a térdeim!"

Más gondolatra azonban nem maradt ideje, ugyanis érezte, ahogy egy kéz finoman megragadja a vállát és a tulajdonosa felé fordítja őt.

- Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem… - suttogta a szőke férfi vágytól csillogó barna szemekkel, majd szenvedélyesen újra birtokba vette azokat a csodás ajkakat egészen magához szorítva a formás testet. Érezte, hogy Jenny beleremeg a csókjába. Talán azt is hallotta fél füllel, ahogy a kulcscsomó földet ér a lábaiknál.

Tetszett neki, ahogy a falhoz nyomta őt, és nyelve újra utat tör szájába. Egyáltalán nem ellenkezett, mikor Greg egyik keze a derekáról a fenekére vándorolt, hogy megmarkolva azt még közelebb húzza magához, míg a másik egy óvatlan pillanatban becsúszott a fekete felső alá, hogy finoman felfedezze hátának selymes bőrét.

Az ő kezei még mindig a férfi nyakában voltak, az egyiket pedig a tarkójára csúsztatta, hogy beletúrhasson a kócos tincsekbe.

Szinte izzott közöttük a levegő. Mindketten érezték, hogyha ez így folytatódik, egyikük sem fog tudni ellenállni a másiknak. A „felmentő sereg" Greg telefonjának hangjaként érkezett. Grissom írt üzenetet, hogy megsürgesse fiatal kollégáját.

- Épp időben… - súgta rekedten Jenny.

- Ahogy mondod. Bár talán nem bántam volna, ha nem kell mennem…

- Szerintem én se – ajándékozta meg őt legédesebb mosolyával.

- Mikor láthatlak újra?

- Amikor akarsz.

- Helyes válasz! – kacsintott. – Munka után beugorhatok a boltba?

- Ez kérdés? De ezúttal te találd ki a programot! Lehetőleg ex-barátok és barátnők nélkül…

- És ha nem mennénk sehova? – pillantott egyértelműen az ajtó felé.

- Á-á! Nem adom magam én olyan könnyen! Ki kell érdemelned…

Greg felnevetett. – Látod, ezért tetszel nekem! Most mennem kell. De nem úszol meg engem…

- Nem is akarlak. Jó éjt!

Még egyszer gyorsan megcsókolták egymást, majd elváltak. Miután Greg elhajtott, boldogan dőlt belülről az ajtónak, majd tánclépésben elindult megkeresni az a Paradise című számot.

By: Useless-girl

2006.11.22-23.