A reménytelen szerelemről.

Ülök a kandalló előtt. Egy fotelban. Az én fotelom. Igen, az enyém. Sok minden enyém ebben az iskolában. Egy éve még megelégedtem ezzel. Bőven. Én, James Potter, az iskola legjobb pasija, legjobb sportolója, legjobb fogója. De ez mára kiürült. Egy arc, egy maszk csupán, amit a többiek kedvéért hordok. Sokan vannak. Nyüzsög a klub. Vidám forgatag. Mindenki gratulál. Miért is? Ja, tényleg, megnyertük a kupát. Jó. Most nem tudok neki igazán örülni.
Egy üveg vajsör akad a kezembe. Kiiszom. Koccintanak. Mosolyt erőltetek az arcomra.
Persze nagyrészt lányok. Courtney, Bess, Liz, Maggie, a többieket még nem is ismerem.
Persze te nem vagy köztük. Sosem lennél. Ezért vagy te más, ezért vagy különleges. Hiába vagy különleges, ha látni se bírsz. Mindig az ötödikben kialakított képet látod. Fülemben csengnek a szavaid. „ Turkálsz a hajadban, kapkodsz a hülye cikeszed után! Humorosnak tartod magad, mi Potter? Pedig nem vagy más, csak egy öntelt, szadista alak!"
Igen, akkor tényleg az voltam. Még tavaly is az voltam. De idén már nem! Miért nem veszed észre? Megváltoztam Lily, és csak miattad! Mi ez? Nem tudom, de le vele! Éget. Ez whisky.
Abból még jöhet! Jól esik az erős ital. Jól esik az erős ital. Felold. Még egyet! Még egyet!
Megkereslek a szememmel. A tömegtől messze ülsz, egy fotelban. Olvasol, nem veszel tudomást az ünneplő tömegről. Vörös hajadon táncot jár a beszökő holdfény. Csillogó smaragd szemed most a lapokra szegezed. Csak egyszer néznél rám így, nem gyűlölettel, hanem ennyi érdeklődéssel a tekintetedben, ahogy most erre a könyvre nézel!
Tudom, hogy sosem történik meg, mert utálsz. Egy újabb pohár lent van. Egyre vadabb gondolatok cikáznak a fejemben. A hajadon táncoló hold engem is táncra hív. Láng lobog a barna szemeim mögött. Ez a whisky hatása. Odamegyek hozzád. Ki forgatja ezt az iskolát? Nehezen, de talpon maradok. Már ott is vagyok nálad. Nem akarsz észrevenni. Megszólítalak.
Mintha nem én mondanám ki a szavakat. Nem is én mondom. Az alkohol.
- Gyönyörűséges pára, jöjj a karomba már ma!
Felemeled a fejed. Te nem szólsz, de a számmal beszélő alkohol igen.
- Elvitte a cica nyelvedet? Hozza vissza rögtön, mert nekem kell!
Jaj, ne! Én ilyet nem akartam mondani. Az arcod már vörös. Illik a hajadhoz. De gyönyörű vagy így is. Smaragd szemeid a dühtől csillognak. De az alkohol nem hagy. Mielőtt bármit is szólhatnál, megcsókollak. Cserébe egy azonnali pofont kapok. De mekkorát? Leszakad az arcom. Ha ez nem lenne elég, megtoldod még egy térdeléssel is. Most már nem csak az arcom fáj. Összegörnyedek és visszavonulok. Te becsapod a könyved, és dühösen eltűnsz a lányháló felé. Múló káprázat vagy. Tünemény. Tudom, reménytelen, hogy valaha is az enyém légy!