Író: YagatonDark91
Fandom: Batman (Nos hát igen… A Batman: Arkham Asylum játékban történt események előtt egy pár évre tehető a dolog… Az, hogy említettem a játékot nem jelent sokat a történet szempontjából, tulajdonképpen ha az én sztorim vonalát követjük a játék meg se történt. Csak be akartam lőni, nagyjából, és ez egy kicsit magyarázza is hogy miért Quincy Sharp-ot említettem volt igazgatóként:D… Én írás közben a The New Batman Adventures rajzolási stílusában képzeltem el a történteket. :D)
Korhatár: [FictionM]
Főbb szereplők: OC, Joker, Batman
Írás kezdete: 2010. augusztus 25.
Írás befejezése: [folyamatban]
Jogok: Minden jog a DC comics-ot illeti. Én csak felhasználom a karaktereiket, mert imádom szenvedni látni azokat, akiket szeretek. :D
Összefoglaló: Új ember került Arkham igazgatói székébe. Ez Jokernek nem feltétlenül jó hír… SLASH OC/Joker, Batsy/Joker
Prológus
Itt minden a régi.
Így gondolt Joker Arkhamre, mikor már sokadszorra lépte át az épület küszöbét. Természetesen ismét Batman hozta be, elvégre, ki más? Ő az egyetlen, aki képes őt időről időre elkapni, és behozni ide csak azért, hogy aztán megint megszökhessen, és elölről kezdhessék a fogócskát. És újra, és újra, és újra… Már hosszú évek óta.
Hosszú évek…? Mikor is találkoztam először ezzel a félnótással? Öt éve? Esetleg hat? Fene tudja.
Ó, de a Joker nagyon is élvezte ezeket a fogócskákat, ezt a vég nélküli játékot a Sötét Lovaggal, ezt a gyerekes macska-egér kergetőzést… De a legjobban mégis az okozott élvezetet, mikor Batman végre elkapta. Mikor végre elkapta, mikor végre hozzáért, még ha egy balegyenes formájában is. De neki igazából a balegyenessel sem volt semmi baja. Nem esett kétségbe a fájdalomtól, nem tartózkodott semmitől csak azért, mert esetleg rosszul járhat miatta. Kimondott bármit, ami az eszébe jutott, bármit, amit gondolt, és soha nem érdekelte, hogy mi lesz a következménye. Itt bent Arkhamben úgysem bánthatják, nincs hozzá joguk. Batman pedig talán egy kicsit megagyalja, de eddig még sosem okozott komolyabb sérüléseket, és ezután sem fog. A túlméretezett bőregér nem tudná elviselni, ha megölne valakit… Nem lenne képes élni a tudattal, hogy elvette valakinek az életét, még ha az a valaki több másik ember életét oltotta ki, megszámlálhatatlan embertömegnek okozott traumát, és sok kisgyerek rémálmának fő okozója. Ó, nem, Batman nem lenne képes ölni. Batman nem lenne képest megölni Jokert.
Ahogyan Joker sem akarta igazán megölni a denevért soha. Szerette a társaságát. Szeretett vele lenni, szerette, hogy Batman tulajdonképpen ugyanolyan kívülálló, mint ő, ugyanolyan törvényen kívüli, ugyanolyan korcs… Bár igaz, találkozásaik általában nem csordultak túl az imádattól, főleg nem Batman részéről, aki – ahogyan Joker mondaná – mindig úgy viselkedik, mint akinek feldugtak valamit a fenekébe. De Joker meg volt róla győződve, elrettenthetetlenül állította, hogy igenis több van kettejük között, mint szimpla gyűlölet vagy megvetés. Ez más volt, teljesen más. Oka volt annak, hogy Batman mindig visszavitte őt ugyanarra a helyre, ahonnan előzőleg már annyiszor könnyedén megszökött. Csak azért viszi vissza, hogy megint megszökhessen, hogy megint elkövethessen valamit, amivel felhívja magára a figyelmet, és mindig, mindig beválik ez a stratégia.
Batsy mindig megkeres… Ahogyan most is, hihi.
Mikor elérkeztek a hosszú folyosó végére, ahol sétáltak – pontosabban Batman sétált, közben pedig tuszkolta Jokert, akinek be nem állt a szája a rövid út alatt -, a szokásos őrök fogadták őket, és egy szürke öltönyös, kék nyakkendős férfi, aki Joker számára teljesen ismeretlen volt.
- Nahát, új doki? – fejezte ki hangosan Joker, hogy még nem látta az előtte álló barna hajú férfit.
- Nem tudta, hogy a köpeny kötelező? Itteni szokás. Szerintem is hülyeség, de hát istenem, Sharpy ragaszkodik hozzá… - Az ismeretlen férfi csak rápillantott az egyik őrre, mire az megindult Batman és Joker felé, majd mikor oda ért, megragadta Jokert és egy „kuss" kíséretében elkezdte a szokásos „Joker szállító eszköz"-höz bilincselni. Már mindenki csak így nevezte az állított hordágyra hasonlító eszközt, mivel senki mást nem kísértek így a cellájához, csak a Jokert.
- Úgy hiszem, mi még nem találkoztunk. – fordult a kék nyakkendős Batmanhez. Hangja kellemesen lágy volt, mély és búgó. Kezet nyújtott a Sötét Lovag felé, aki ezt a gesztust készségesen elfogadta.
- A nevem Dr. Ashton Taylor. Az Arkham Elmegyógyintézet új igazgatója. – Joker hisztérikus nevetésben tört ki, mire az egyik őr tarkón vágta.
- Na!
- Mi történt Quincy Sharp-al? – hangzott a rideg kérdés a fekete ruhástól.
- Úgy érezte, éppen ideje nyugdíjba vonulni. Azt hiszem, nem bírta már idegekkel a sok beteget, főleg kedves kötözött barátunkat. – Joker elkezdett kuncogni, most egy másik őr vágta tarkón.
- Itt ez az új módi?
- Vigyék kérem a beteget a cellájába. – fordult Dr. Taylor a nagyobb darab őr felé.
- Igenis igazgató úr. – felelte az, majd másik két őr segítségével elkezdték eltolni Jokert, aki eközben dúdolgatott, majd még mielőtt betolták volna az alagsorba vezető lifthez, hátrakiáltott:
- Puszi, Batsy!