Gyönyörű nap virradt Konoha falujára. A nap verőfényesen mosolygott az égről elhomályosítva az emberek látását. A falu jelképe, öt Hokage hegyi képmása szinte ragyogni látszott. A gyerekek, legyenek shinobik vagy átlagosak, kint játszottak az erdő szélén. Nevetésük vidám hangja betöltötte a környező utcákat teljes széltében.

Konoha kapujánál három ninja állt meg. Mindegyikük képén mérhetetlen fáradtság és komorság tükröződött. Egy szürke hajú, „félszemű" férfi vezette a csapatot, mégis a kezében egy narancssárgán fénylő könyv minden figyelmét elvonta. Két fiatal, alig 20 éves fiú követte őt hátulról. Az első egy buta hamis mosollyal üdvözölte a két kapuőrt, míg a másik rá nem jellemző módon magába temetkezve, érzéseire hagyatkozva ballagott.

A Team 7 visszatért a több mint egy hetes küldetéséről. Nem harcoltak vérengző, veszélyes ninjákkal, vagy állítottak meg egy végzetes kórt, mégis az érzelmekkel telítődött hét több nehézséget okozott nekik, mint gondolták volna.

Bármennyire is fáradtak voltak, első útjuk Tsunadehoz, Konoha elsőszámú ninjájához, a Hokagéhoz vezetett. A szőke nő nem húzta sokáig az időt, pontosan tudta mit éreznek ők hárman. Míg ők teljesítették a küldetést, neki a székében kellett várnia a hírekre.

Miután végzett velük, elengedte őket pihenni. Alig, hogy kiléptek az ajtón Kakashi kezében már ott volt ismét a Come Come Paradise. Ezt látva két társa mindent-tudó pillantással összenéztek, majd ajkaik a perverz szót formálták.

Pár nap pihenőt kaptak, így megújult erővel indultak haza. Kakashi végignézett két társán, majd egy sóhaj keretében eltűnt a szokásos füstfelhőjében. Sai és Naruto hangtalanul lépkedtek tovább egymás mellett, de egyiküknek se volt kedve megszólalni. Az elmúlt évek alatt barátok lettek, mégis az utóbbi két hetet nem tudták még teljesen feldolgozni.

Az egyik kereszteződésnél végül elváltak, Sai hazafelé vette az irányt, de Narutonak megvolt az a sejtése, miszerint az út valójában a Yamanaka virágbolt felé tart. Mostanában egyre többször találkozott Sai és Ino, bár ezt próbálták titkolni. Sikertelenül... Persze mindenki tudott róla, de a diszkréciót megtartva hallgattak róla. Had maradjanak meg békében.

Naruto immár magányosan szelte az utat. Gondolataiba merült, így majdnem elment a saját háza mellett. Kissé szórakozottan nyitott be az ajtón. Minden hol szép tisztaság fogadta, sehol nem volt elszórva egy ramenes doboz, vagy egy koszos alsógatya.

- Megjöttem! - kiáltotta erőtlenül, majd ledobta a táskáját az ajtó mellé.

- Naruto! - hallatszott egy lágy női hang valahonnan a ház mélyéből.

Szegény férfi szinte fel se foghatta, a kiabálás tulajdonosa már a nyakába ugrott. Hosszú, bársonyos fekete haj omlott az arcába, puha test simult az övéhez. Mennyire hiányzott neki az ölelés ez alatt az egy hét alatt. A biztonságérzetért, amit a lány közelsége sugárzott, majd meghalt volna minden percben.

Hyuuga Hinata és ő már teljes egy éve éltek együtt, saját közös házukban.

Narutonak sok idő kellett, mire végül rájött, ki is élete célja. 16 éves már elmúlt, mikor egy éjszakába nyúló beszélgetés után Sakura felnyitotta a szemét, hogy az ő kapcsolatuk pusztán testvéri szeretetre épül és nem romantikus szálakra.

Végül Shikamaru kis rávezetésével végül észrevette azt, akit eddig a félreértés homálya fedett: a kissé szégyellős Hinatat. Az állandó ájulások megnehezítették a feladatát, de kitartott elhatározása, szíve mellett. Sokáig tartott, míg elérte, hogy következmények nélkül a közelében lehessen, de végül sikerült neki.

Ezek után egy újabb fel nem mért problémával kellett megküzdenie. A Hyuugák feje, egyben Hinata apja ellenezte az örököse kapcsolatát a Kyuubi hordozójával, hisz ő mindenkire veszélyt hoz. Másrészről Neji immár gondoskodó báttyá vált és a saját feladatának vélte unokahúga erényének védelmét.

Narutonak bizonyítania kellett, és ő ki is állta a próbát. Jounin lett belőle, talán már most az egyik legjobb Konohaban. Ha család közelében volt, mindig komolyan viselkedett, az összes elvárásukat teljesítette. Ezek után a Hyuuga klán, ha kelletlenül is, de elismerték, mint Hinata választottját.

Naruto most semmire se vágyott jobban egy meleg fürdőnél és a puha ágyánál, elege volt már a földön alvásból. Hinata semmit nem tehetett és nem is akart, útjára engedte a fiút. Tudta, hogy megviselték őt az események, ki kellett pihennie magát. Egyúttal kapóra is jött neki, így legalább tovább szervezhette az esti meglepetését.

Késő délután lágy csókkal ébresztette kedvesét, de az hátat fordított neki. Végül megelégelte a viselkedését és keményebb eszközökhöz fordult, kirángatta a takaró puha öleléséből és szinte maga után húzva a kókadt fiút elindultak a közeli tó partjához.

A víz ezernyi szikraként tündökölt a lemenő nap fényében. Lágy szellő lengette a fák leveleit. Pokrócot terítettek a fűbe, majd majszolni kezdték a szendvicseket, amit Hinata készített. Végül jóllakottan dőltek hátra, tekintetükkel a lenyugvó napot nézték.

Naruto karjaiba vonta kedvesét, egymáshoz simultak, minden porcikájukkal érezni akarták egymást. Régen élvezhették így egymás társaságát, nyugodtan, mindenkitől távol. Gondjaikat, fájó emlékeiket agyuk legrejtettebb zugába száműzték, semmi nem zavarhatta meg ezt a pillanatot.

Amint a Nap utolsó szikrája is eltűnt a közeli hegyek mögött, Hinata végre elérkezettnek látta az időt terve megvalósításához. Lassan, kissé tétovázva felült és táskája felé nyúlt. Megkereste benne a féltve őrzött csomagot és elővette. Naruto csak kérdően tekintett a lányra, mert nem látta, hogy mit csinál.

- Naruto - szólalt meg remegő hangon Hinata. Arcán halvány pír jelent meg. - Szeretnék adni neked valamit.

- Nincs is szülinapom - mondta fejét vakargatva a fiú. - A múlt hónapban voltunk három évesek, szóval évfordulónk se lehet. Akkor miért kapom?

- Nincs különösebb oka, de ha neked nem kell, megtarthatom...

- Ide vele, ha már az enyém. Remélem nem valami tréfa lesz - pont ezt a reakciót várta a lány. Naruto gyerek módjára kapta ki a kis csomagot a kezéből, izgalmában szinte letépte a papírt. Aztán hirtelen megtorpant minden mozdulata és csak bámulta az ajándékot.

Két kis cipőt emelt fel, melyek elfértek pusztán egy tenyerén. Kivételesen megértette elsőre az utalást. Fejében hirtelen tömkelegével kavarogtak az érzések: döbbenet, öröm, kétségbeesés. Zavaros tekintettel meredt a semmibe. Hirtelen nem tudta, hogy álljon a dologhoz.

- Hinata, ez azt jelenti, hogy... - kezdte bizonytalanul Naruto.

- Igen, gyerekünk lesz - válaszolta csendesen a lány, félve a továbbiaktól.

- Ez biztos?

- Amennyire csak lehet - Hinata nem ilyen reakcióra várt, kissé el is bizonytalanodott. - Tudom, ez egy nagy felelősség és még fiatalok agyunk. Elhiszem, hogy még mindig bánt az, ami történt, de túl kell lépned rajta. Velünk nem történhet meg. Mondj már valamit! - idegeskedett.

- Én... - mondta halkan Naruto, majd a lány felé fordította fejét. Szemében öröm ragyogott. Felugrott és felkiáltott. - Apa leszek! Gyerekünk lesz!

Hinata döbbenetében azt se bánta, hogy mindenki őket nézi. Már komolyan azt hitte, hogy Naruto nem akarja a babát. Úgy látszik egyszerűen csak megint lassú volt a felfogása. A fiú örömtáncba kezdett, melybe a lányt is bevonta.

Mire hazaértek nem volt olyan ember Konohaban, aki ne hallotta volna még a nagy hírt. Naruto karjaiban vitte be Hinatat a közös házukba, le sem téve őt az ágyukig. Nem volt még túl késő, így beszélgettek még egy kicsit. Egymásba fonódva tervezgették a jövőjüket, összevesztek a baba nemét illetően.

Ugyanabban a testhelyzetben érte őket az álom. Naruto kedvese hasát védelmezően átölelve álmában tovább szövögette jövőét. Házasság, két lurkó a ház körül... Épp elérte volna a legszebb részt, mikor hangos dörömbölés rángatta vissza a valóságba. Úgy ahogy volt, egy szál alsógatyában ment ajtót nyitni.

- Naruto... - lihegte egy konohai őr, aki a fiú csak távolról ismert. - A temetőben... Itt van...

- Mondd már, mennék vissza aludni - idegeskedett a fiú.

- Itt van Uchiha Sasuke.