Fordítói jegyzék (vagymiacsoda): Minden kedves One Piece rajongónak szép napot! A következő történet egy FORDÍTÁS, szóval én csak egy kedves közreműködő vagyok, aki az író engedélyével közzéteszi eme gyöngyszemet.

Remélem nem fordítottam félre semmit, de ha mégis találtok benne hibát, (egyáltalán fogja olvasni valaki?), csak szóljatok, (szívesen meghallgatok mindenkit, én csak egy kezdő fordító vagyok), mivel még bétát se látott a fejezet. Csak az én két szememet. Remélem, élvezni fogjátok. Én túl sok örömömet lelem benne.

Eredeti cím: One Piece 100 Themes

Író: ForFreedom21

És a One Piece szereplői nem az enyémek vagy bárkié, rendben, csak Oda-sensei-é.

Béta: 春風, ezer köszönet neki. A magyartalanság sokkal érezhetőbb lenne nélküled.


Gol D. Roger beteg.

Valójában olyan beteg, hogy senki sem tudott rájönni, mi lehet a baja. Van gyógymód? Crocus kívánta, ó, hogy kívánta, mert egyetlen doktor sem akarja cserbenhagyni a kapitányát. Senki sem akarja cserbenhagyni a kapitányát.

Ugye?

Megtalálták a One Piece-t, meghódították a Grand Line-t, megtették a lehetetlent. Miért most kellene abbahagyniuk?

Roger a legénységére mosolyog, tudva, hogy dühösek lesznek rá a döntése miatt, mégis elégedettek az együtt töltött idővel. Nem lehetne boldogabb. Nem lehetne büszkébb. A legénysége a családja volt és jól megcsinálták. Feje tetejére állította a világot és elérte a lehetetlen álmot.

Az élete teljes volt.

Elmondja legénységének, hogy itt az ideje, hogy feloszoljanak. Órákig vitatkoznak, de végül Roger meggyőzi őket. Végül is ő a kapitány és amit mond, az lesz. Elmondja nekik, hogy folytassák életüket és soha ne felejtsék el az együtt töltött napokat. Boldog jövőt kíván nekik. A legénység tagjai egytől egyig különböző szigetekre mennek.

Rayleigh az utolsó, aki marad.

Roger és ő elmennek egy bárba, ahol elmondja az első tisztjének a tervét. Fel fogja adni magát.

- Őrültség, - tiltakozik Rayleigh. - Miért tennél ilyet?

Roger lehúz még egy kis rumot és felnevet. - Már halottnak kellene lennem, partner. Az életem nem lehet jobb. Ettől többet nem tudok elérni. Elégedett vagyok.

Rayleigh nézi őt és vállat von. - Rendben, Kapitány.

A Kalózkirály feláll, befejezi üvegét, leteszi és néhány méterrel arrébb sétál. Egy nagy mosollyal az arcán elfordítja fejét. - Nem fogok meghalni, partner.

És az volt az utolsó eset, mikor a Sötét Király látta a kapitányát.

Az első tiszt többet sírt, nevetett és ivott, mint valaha, Roger kivégzésének napján.

Ha ki kellett volna választania a legjobb részét a napnak, az lett volna, mikor Roger elmondta a tömegnek, hogy találják meg a kincsét. Kihívta a világot, amíg a kardok át nem szúrták. És még akkor is, mosolygott.

Soha nem volt férfi, akit Rayleigh jobban csodált volna. Soha nem felejtette el azokat a napokat az Oro Jacksonon, sem a régi útjait.

Csak egy kicsit megváltozott. Nézte, ahogy egy új kalóz kor kel életre. Mindegyik kapitányt összevetette övével, és soha nem nyűgözték le. Elrejtőzött a hadseregtől és megpróbált békés lenni.

Addig természetesen, míg nem találkozott Monkey D. Luffy-val.

Akkor Rayleigh lelke újra fellángolt.