Magyarország feszengve lépdelt Németország társaságában. Félt a fiútól, pedig annak gyermekkorában egész sokat babusgatta őt és Chibitaliát. Ilyen gyorsan el is felejtette?
A fiatal férfi most olyat kér tőle, amit egyértelmű, hogy nem fog megtenni, nem akarja. Hisz' még az az átkozott szerződés egy éves sincsen! És máris azt akarják, hogy szegje meg. Eleve azért köttetett az az örök barátság szerződés, hogy borsot törjön Ludwig orra alá, mivel őt nem kenyerezi le senki! Hiába a bizsergető érzés, mikor újabb és újabb területek kerülnek visszacsatolásra.

Nem teheti ezt meg, nem válhat általuk egy mocskos, férges árulóvá!

Pár napja kapott Angliától egy táviratot, miszerint, ha megtámadja Jugoszláviáékat, azzal hadat üzen a Szövetségeseknek is. És ez egy igen komoly fenyegetés. Teleki, mikor elolvasta az üzenetet, teljesen kétségbe esett. A férfi szerint az ország még nem áll készen egy ilyen horderejű támadásra, s Erzsi, bár sértette az önérzetét, magában egyet kellett értenie a felettesével. Ő maga is érezte, hogy a trianoni béke után még nem állt vissza a helyére a belső világa. Hiába szerezték vissza a néhai területének egy részét, még mindig érezte a tagjaiban a gyengeséget.
-Min merengsz?- kérdezi halkan a német, mire a magyar lány összerezzen, teljesen elfelejtkezett a fiúról.
-Semmin, igazán semmin!- mentegetőzött rögtön.
-Pedig én reméltem, hogy az ajánlatról fantáziálgatsz, hogy mi történne akkor, ha eleget tennél nekem.- Ragadja meg durván a vékony felkart, s magához húzva suttogja a fülébe. Magyarország megremegett, s kistányér méretűre tágultak a szemei.- Elisabeth, ne akard, hogy olyat tegyek, amit később mindketten megbánunk.- Ludwig szemeiben kétségbe esés villant, s még jobban megszorította a lány karját.
-Sa... Sajnálom Ludwig, de ezt nem tehetem.- A zöld tekintetet könnyek fátyolosították el. Annyira nehéz volt ez. A szőke tekintete megkeményedett, s eltaszította magától a lányt.

- Értem.- és sarkon fordulva sietősen elsétált. a közelben várt a férfira egy fekete autó, s mielőtt még becsapta volna maga mögött az ajtaját, keserűen vissza mosolygott a magyarra.

Magyarország érezte, hogy ez nem sok jót fog ígérni, érezte a csontjaiban. És ez még jobban beletaszította őt az érzelmek mocsarába.

Pár nappal később sokkoló hír fogadta a reggeli újság címlapján. Kezeiben összegyűrődött a lap, s felbugyogott benne a kétségbe esés.

Nincs meg! Öngyilkos. Baj. Este. Vér. Levél. Nem történhetett meg.

Őrültként kapkodta magára az egyenruháját, s a pár utcával arrébb lévő hivatalhoz rohant. Őrjöngve kérte ki a búcsú levelet, s mikor nagy nehezen kiadta neki a fiatal, zokogva rágta át magát a sorokon. Utána kép szakadás. Elájult

Csak este tért magához. Az ágya mellett állt Benedek, a kiküldött hivatalnok, akinek idegesen ugrált a szeme egyik pontról a másikra a szobában. Értetlenkedve kérdezte meg, hogy mi történt míg el volt. S a férfi, igaz, hogy feszengve, de átadta Erzsébetnek a híreket.

A németek Magyarországon keresztül támadták meg Jugoszláviát.

A hírtől megfagyott benne a vér, s nem is szólt semmit. Csak hallgatta a képzeletbeli hangot, ami mintha egy üveg lenne, amit folyamatosan törnek ezer darabra.

Újabb napok teltek el, s a szabad terület emrablás/em lehetőségétől megrészegült politikusok (emhiénák)/em vigyorogva szabdalták le a nekik tetsző területeket Szerbiától és Horvátországtól. Ő halványan mosolyogva nézte gyermekei szenvedését, s csak este, a zárt szobában tombolta ki magát.

Sajnálom.