Fekete haj

Volt egy régi dal Gionban. Közkedvelt dal, sokszor, sokan adták elő, és aki látta a táncot, amely kísérte, nehezen felejtette el.

Szívem érzései fogják össze

Jamanami Keiszuke, a Sinszengumi parancsnokhelyettese egyesével igyekezett felidézni magában a sorokat, még egyszer, utoljára.

De kioldódik a párnámon

Lassan letérdelt a kijelölt helyre, és kibújt kimonójából. Koratavasz volt, a második hónap huszonharmadik napja, és megborzongott a hűvös szobában.

A párnán, melyen egyedül ér az éj

Ott volt minden tiszt, akikkel hosszú évek barátsága fűzte össze, de csak homályosan látta maga előtt őket, az érzékelése már egész más dimenzióban járt.

Ruhám ujját markolom

Alig pár perce még a szökésre próbálták rábeszélni a barátai, de szilárd döntést hozott, amely értelmét vesztette volna, ha megfutamodik. És a busidó miatt sem tehette.

Bár felesége lehetnék

Ha felidézte volna magában az utat, amely ebbe a szobába vezette, akkor sem bánt volna semmit – a sorsnak nagyobb része volt abban, hogy ide jutott, mint saját magának. Egyvalami mégis bántotta.

Így zúgolódik a női szív

Régtől fogva szeretett egy nőt, egy simabarai gésát, akitől annyiszor hallotta ezt a dalt. Ha volt, amiért tétovázott, mielőtt a szobába lépett, csakis miatta történt.

Harang hasít a néma csendbe

Szerette volna kiváltani a bordélynegyed sötét világából, szerette volna elvenni feleségül, de mindezt mégsem valósíthatta már meg, nem adatott meg nekik hosszú, boldog, közös élet.

Múlt éji álmomból riadok

És többé nem láthatta azt sem, ahogy a nő kecses mozdulatokkal eljárja a dalt kísérő táncot. De talán jobb is volt így, sokkal nehezebben tudott volna elszakadni tőle.

Reménytelenül kapaszkodom emlékébe

Kezébe vette a kikészített tőrt. Más csak egy egyszerű, fegyvernek látszó legyezővel mímelte volna a szeppukut, a segédre bízva a piszkos munkát, de ő ebből sem engedett.

S mire észbe kapok

Lehunyta a szemét, majd néhány másodperc múltán kinyitotta. Ismét élesen rajzolódott ki előtte minden. Szúráshoz emelte a tőrt, és még látta, amint a segédje, Okita, felemelt karddal közelebb lép.

Odakinn magasan tornyosul a hó