Gondolhatott volna arra, hogy ez lesz belőle. Számíthatott volna rá, hogy tetteinek lesznek következményei.
Elizabeth a patak fölé hajolt. Mosott. A tegnapi nap egy Gilbert nevű férfival - a szeretőjével - megölték a férjét. Most meg csupa véres lett minden.
Gondolhatott volna erre hamarabb is. Kérdem én, ki akarna egész álló nap lepedőt mosni? Semmi jó nincs benne, meg nagyon is unalmas. Irgalom atyja, ne hagyj el!
- Mit csinál, asszonyom? - kérdezte tőle egy utcagyerek.
- Ki vagy te? - mordult rá.
- John Quincy. Mit csinál?
- Mosok - felelte ingerülten.
- Mit?
- Egy lepedőt, vagy nem látod?
- Az ott vér rajta? Kinek a vére?
- A férjemé, de most takarodj!
Erre összeszaladtak a szomszédok.
- Hol van Mr. Hamilton? - kérdezték.
- Bent alszik a házban, nem mehetünk be, mert felkel - vetette oda csak úgy félvállról.
Így mosott vagy egy fél órán keresztül.
Egy fekete hajú férfi megszólította:
- Elizabeth, most velem jön, megyünk a börtönbe!
- Jaj, Mr. Burr, nem mehetek, hát akkor ki fog mosni?
A börtönben úgy érezte, ha nem lenne az a kis fény, ami az ablakon bevilágít, menten megőrülne. Folyton azt nézte, ha félrefordult, halott férjét látta maga előtt.
Nyílt a börtönajtó.
- Jöhet tárgyalásra - szóltak. Elizabeth barna haját megfésülte, fejére kötötte kendőjét, majd követte az embert, ki szólt neki. Az asztaloknál megállt.
- Mit műveltél Elizabeth? Tudod, hogy a gyilkosság mivel jár? Gilbert szeretőd maga vall rád. Őt holnap reggel felakasztjuk, te pedig örökre a börtön rabja leszel.
- Akkor meg ki fog mosni? - kérdezte sírva.
Összenéztek a többiek.
- Na menjél lányom, szaladj - mondták neki. - Ha mosnod kell, hát mossál.
S Elizabeth újra mosni kezdett. Csak mosott és csak mosott, télen-nyáron át, addig, amíg meg nem őszült. Irgalom atyja, ne hagyj el!