Nem tudta már, mióta gubbaszthatott abban a penészes konyhai szekrényben, amiben menedékre lelt, de egyet biztos tudott: nem akart kijönni onnan. Minden izma remegett, akár a kocsonya, a szíve olyan gyorsan kalapált, hogy szinte megrepedtek a bordái, és olyan gyorsan kapkodta a levegőt apró tüdejével, hogy már szinte hiperventillált. De mindez nem érdekelte. A lényeg, hogy az a nagyra nőtt, zsíros hajú denevér ne találja meg.

- Féregfark? Merre vagy? - hangzott egy mézes-mázos elnyújtott hang nem messze a folyosóról.

A patkány megremegett a rejtekhelyén.

- Miért bujkálsz, Féregfark? - a rozoga parketta a hang tulajdonosának minden lépésekor megreccsent. - Bújócskázni akarsz? Rendben… Aki bújt, aki nem!

A konyha ajtaja csikorogva kinyílt. A lépések már kövön kopogtak, de messze a konyhaszekrénytől.

- Emlékszel még a roxfortos évekre, Féregfark? Tudod, mikor Potterrel, Black-kel meg Lupinnal olyan jókat szórakoztatok mások kárán. Meg ott volt a… Hogy is hívják? Á, igen! Lily. Lily Evans. Emlékszel Lily Evans-re, Féregfark?

A patkány gyorsan körbepillantott. Keresett egy lyukat a fában, egy titkos átjárót a falon, vagy csak egy üres kis dobozt. Bármi megteszi neki, csak el tudjon bújni ez elől az őrült elől. A konyhaszekrényben viszont nem volt más, csak korom sötét.

- Amúgy tudtad, hogy Lily meghalt? - a férfi megállt, valahol a patkány rejtekhelyétől távol. - Állítólag az egyik legjobb barátjuk elárulta, hol találhatja meg őt és a férjét a Sötét Nagyúr. Hát nem hihetetlen? De tudod, Féregfark, hogy mi a legmegdöbbentőbb? Hogy ez az állítólagos legjobb barát ráterelte a gyanút egy ártatlanra. Rendben, Black nevezhető mindennek, csak ártatlannak nem, de nem gondolod, hogy ez azért mégse volt olyan szép dolog attól a legjobb baráttól?

A konyhapulton valami fémes tárgy húzódott végig őrjítő lassúsággal.

- Pár éve, mikor Black megszökött az Azkabanból, alig vártam, hogy találkozzunk - folytatta suttogva a férfi. - Lassú, kínokkal teli halált szántam neki. Még Dumbledore se tudott volna megállítani. Hallani akartam, ahogy az életéért könyörög, miközben levágott végtagokkal a saját vérében vergődik. Azt akartam, hogy tudja, érezze, hogy az árulása miatt mennyit szenvedtek mások. Erre nem kiderült, hogy az igazi tettes az volt, akiről mindenki azt hitte, hogy halott?

A férfi lassú léptekkel újra elindult, vészesen közeledve a patkány rejtekhelye felé.

- Tudod mit nem értek, Féregfark? Hogy tudtak Potterék ennyire vakon megbízni benned? Talán, mert gyerekkorodban ugyanolyan kis szánalmas voltál, mint most? Megsajnáltak az iskola legbeképzeltebb tuskói? Mivel érted el, hogy megbízzanak benned?

A patkány, amennyire csak tudott, a konyhaszekrény sarkába bújt és félelemtől kitágult szemekkel nézte, ahogy az ajtón beszűrődő kevéske fény lassan eltűnik.

- És tudod, hogy még mit nem értek, Féregfark? Mit kerestél te a Griffendélben? Hogyan érted el, hogy a Teszlek Süveg egy olyan undorító férget, mint te, beosszon abba a házba? Voltál te valaha is bátor? Bátorságnak nevezed azt, hogy lesed a Nagyúr minden szavát és megteszel neki bármit, csak hogy ne bántson? Mivel érdemelted ki, hogy az elitbe juss, míg én a Mardekárba lettem beosztva, akiknek pont ilyen sunyi csúszómászóknak kéne lenniük, és mégis én vagyok az, aki nap, mint nap az életét kockáztatja, hogy félrevezesse a Nagyurat és segítse a Rendet, ahogy csak tudja?

A konyhaszekrény ajtaja lassan kinyílt, és a fakó bőrű kézben egy hosszú kés csillant meg a gyertyák fényében.

- Hol itt az igazság, Féregfark? Hol itt az igazság?

Nos, ez volt az első horror-próbálkozásom. Remélem elértem a kívánt hatást ^^