Cím: Vége?
Írta: Nor
Fandom: Naruto
Párosítás: Sasuke x Naruto
Műfaj: Angst, meg dráma... Gondolom…"
Korhatár: PG-13
Megjegyzés1: Vér az végülis nem igazán van benne, sőt, ha úgy vesszük nincs, de haláláset(!) az van…
Megjegyzés2: Sztem kicsit elvont lett, de azért érthető.
Megjegyzés3: Naruto Kishimoto-san tulajdonát képezi, én csak kicsit kölcsönvettem őt és Sasukét is…
Vége?
Sajnálom…- nyögte a fekete hajú üres tekintettel. Ő volt az Sasuke. Kicsi patakban folyt le a vér a szájából. És…és annyira sajnálta…
…mindent, amit tett…
…és mindent, amit nem…
…hogy eddig jutott…
…hogy nem tett ellen…
… hogy… hogy még élt.
Az utolsó pillanatban, maga sem érti miért, de odaugrott. Hogy hová? Az elé a dobe elé, aki a barátjának nevezte. Az elé, aki szerette és Ő…?
Ő Orochimarut választotta. Elment vele. Odaadta neki mindenét. Akár akarta, akár nem. A teste… A lelke… Már nem az övé volt...
Aztán jött Ő… Azt mondta megmenti és haza viszi.
Haza? Sokszor tette fel ezt a kérdést. Otthon… Hol van az a hely? Nem tudta… De volt valaki, aki sejtette, inkább érezte… Ő tudta…
Ezt elmondta és, hogy szereti, de az a kígyó nem akarta… Mert Ő, Sasuke kezdett meginogni. Tényleg Ő az? Nem csak egy bolond másolat?
Nem… Tényleg Ő az… Tényleg Ő ugrott… Ő védte meg azt az idióta szőkét.
Orochimaru támadott és megvédte. A földre került, de a másik fiúnak ez éppannyira fájt. A szíve, hogy így látta Őt. De miért? Harcolt… Dühösen és csak érte és csak neki… És nyert… Megölte a kígyót és most a karjában tartotta könnyezve.
Sa-sajnálom.- motyogta elhaló hangon.- Annyi minden volt, a-am-amit…
Csss…- ölelte magához Naruto Sasukét.- Nincs semmi baj… Most már van időnk… Sok… Elég lesz… E-elégnek kell lennie!- fakadt ki a szőke.
Sajnálom…- ismételte meg megint az Uchiha egy fájdalmas mosoly kíséretében.
Belegondolva sajnálta, hogy eljött Orochimaruhoz és hogy nem maradt együtt Narutoval, hogy a testét is felajánlotta és odaadta a bosszúért, hogy mindezt hagyta és tudatosan… Alig tudta elhinni… És sajnált, nem is… Bánta, hogy nem ölte meg az az usurotonkachi.
Miért nem… ölsz már végre meg?- kérdezte szaggatottan, fájdalmasan, szörnyen fájón…
Naruto nem tudott mit mondani, annyira meglepődött csak nézte a karjaiban haldokló fiút.
Hm.- mosolyodott el biztatón, de könnyei egyre jobban hullottak.- Soha!- mondta határozott-remegő hangon és egy apró csókot lehelt az idősebb fiú ajkaira.- Nem…- érintette össze homlokukat.- Nem…
Naruto…- most Sasuke lepődött meg és végre az ő könnyei is kis patakokban kezdtek el folyni le az arcán. Még egy utolsó, boldog mosolyt eleresztett, majd elengedte magát és vége volt…
Nem bírta tovább, nem adta fel, de elég volt… Itt a vége… Naruto sem tartotta tovább ott… Ott ahol volt… Elengedte végre a lelkét… Kétségbe sem esett csak csendben sír, az Uchihára dőlve, el nem eresztve a testét, ölelve Őt.
Most is gyűlölte magát és még mindig sajnálta…
Hogy csak most jött rá…
…hogy egyedül hagyta…
…hogy ennyire elszúrta…
…hogy meghalt…
…hogy szerette.
Vége… Most már tényleg… Ezen fog őrlődni lelke a feneketlen sötétségben, míg valaki ki nem rántja csillogó kék szemeivel.
És Ő várni fog rá…
…ameddig csak kell…
…akár örökké…
… de akkor végre együtt lesznek…
…együtt, szeretve, el nem engedve egymást…
…eljön a várt nyugalom…
…együtt…
…és akkor tényleg vége.
End