Fél napja indult el Kiotóból, de mintha fél éve hagyta volna maga mögött a várost. Tudta, hogy már keresheti egy csapat, mégsem szaporázta meg lassú, nyugodt lépteit. Végigment egész Ócun, míg leért a Biva-tóhoz. A nap magasan állt, a fény szikrázóan csillogott a vízen, és tíz-tizenöt hajó és ladik ringatózott a tavon a parttól a láthatárig. Mélyen magába szívta a friss levegőt, és letette szalmakalapját. Lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a feltámadó gyenge szél egyenként elfújja gondolatait, hűségről és árulásról, ideákról és csalódásról, szerelemről és vérről.

Kinyitotta a szemét, és már tudta, mit kell tennie. Tisztában látott, mint valaha.