Odaérve megpillantottam egy fecskét. Különös volt, mert ugyan gyakorta látok fecskét, de ilyet nem. Sötétzöld volt a háta, melyen egy élénksárga csík cikázott végig, farka közelébe érve szétválasztódott, majd lassan elkékült, felduzzadt és a fecske két ágú farka teljesen kék volt. A legérdekesebb a farkában, hogy a jobb villája világos-, a bal pedig sötétkék volt, bár a bal villa jobb széle is nekikezdett világosodni. Hasa aranybarna volt, lába narancssárga. Nagyon érdekes kis madárka volt, bár az egésznek akkor még nem tulajdonítottam jelentőséget. Nem olyan hangja volt, mint a legtöbb madárnak vagy fecskének, inkább mint Cseh Tamásnak, azzal a különbséggel, hogy ő nem azt énekelte, hogy ,...És én fejembe nyomva apa kalapját megyek...'', hanem inkább, hogy ,ablak-ablak-lakk-llakk-(szün)-köröm-ab'', majd elrepült. A teraszunk fölé, az eresz alá építette három szobás pincéjét (mosókonyha, garázs, borospince), a tetőre meg öt szobás földszintjét (konyha, nappali, hálószoba, wc és fürdőszoba, gyerekszoba), a' fölé ment a padlás, de ezek annyira nem is furák, ha az ember (vagy bármilyen más majom) tudja, hogy ennek a vándormadárnak a házában van radiátor.

Azt furcsáltam (mindezek mellett), hogy három napra rá, reggel kinyitottam az ablakot, áradjon be egy kis friss levegő, ekkor beszáll ide (érdekes módon a szárnyán) ez a madár és meghív engem egy reggeli matéteára.

- Oké - válaszolom, s magamban folytatom -, bár nem biztos, hogy beférek a házadba.

Befértem. Furcsa, de befértem. Beszélgettünk. Megmutattam neki legújabb novellámat, mely a ,szilvafa'' címet kapta s azt is elmondtam neki, hogy ezt a -re fogom kitenni, mire ő azt felelte, hogy lefogják törölni a weboldalról.

- Miért? - kérdeztem.

Azt felelte:

- Mert ez nem fanfiction!

- Dr.Tóth Marcell 2019