Neko
„Gyermekkorom óta érzékelem a youkaik jelenlétét. Hétköznapi embertársaimmal ellentétben én nap, mint nap szembesülök létezésük jelenlétével, míg ők csak egyszerű fantáziaként élik meg. Meséket, filmeket, mangákat készítenek róluk mit sem sejtve, hogy minden egyes másodpercben egy könnyedén elsétál mellettük. Annyira, de annyira irigyeltem a tudatlanságukat."
- Natsumeeee ! „ballagott be egy iszákos kissé enyhén részeg macska egy fiatal fiú egyszerű kis szobájába."
- Nyanko- sensei bűzlesz az alkoholtól! „és , hogy még hatásosabb legyen a nemtetszésének a kifejezése kezével az orrát fogta be."
- Szemtelen kölyök." csuklott párat a dagadt macska majd befészkelte magát a földön ülő fiú ölébe"
- Sensei ! „simogatta meg a szőrcsomó fejét Natsume."
- Hm?
- Azt ígértem, hogy halálomkor a tiéd lesz a Barátok könyve, de annyi nevet vissza adtam már , hogy csak egy lap maradt a könyv birtokában. Bocsáss meg , hogy az ígéretemet megszegtem. „bánat hallatszódott a fiatal fiú hangjában."
- Valóban, de ha annyira ki akarsz engesztelni Natsume vehetnél nekem rákfalatkákat.
Natsume felnevetett. Mostanában mindig csak nevetet. Gyermekkori sírását nevetésre váltotta. Hisz végre boldog volt. Fujiwara házaspártól mindent megkapott, de főleg az, amire kisgyermek kora óta a legjobban vágyott méghozzá feltétel nélküli szeretetett. Az iskolájában barátokra és megértő emberekre lelt és persze ne feledkezzünk meg a youkai- k gondoskodó seregéről se. Minden rendben volt körülötte és boldogsággal a lelkében várta minden nap az újabb reggelt.
- Úgy lesz Sense úgy lesz."ölelte magához a bolyhos kis Nekot"