Cím: The sweetiest December
Írta: Nasuke
Fandom: Naruto
Párosítás: SasuNaru
Korhatár: 13+ (egyelőre)
Megjegyzés: Ajánlom Noriko- , Shuyu- , Pansy- , Lilla- és Blodwolf-channak, akik bíztattak a folytatásra. Ha minden jól megy karácsonyig befejezem.. XD Jó szórakozást kívánok a sztorihoz!
Warning: fluff, nyál, csúnya szavak, bétázaltlan
Prológus
Ebben az évben is beköszöntött a december és az eddiginél jóval nagyobb hideget hozott Rejtett Levél falu lakóira. Aki megtehette, a már jól befűtőtt lakásában élvezte az évszak varázsát, azt a megfogalmazhatatlan hangulatot, amelyet ez az időszak okozott. A gyerekek persze ahelyett, hogy bent melegedtek volna a kinti fagyos hidegben játszottak, és próbálták kihasználni az évente egyszer megjelenő hó minden örömét. A hócsaták, a hóemberépítés természetesen sehol sem maradhatott el.
Kakashi-sensei az időjárás veszélyeire hivatkozva nem vállalt a Team7-tel küldetést, tanítványai pedig ezt nem is bántak, most még Naruto sem. Belátták, hogy ennyire hidegben, amikor a hóviharok szinte kiszámíthatatlanok nem lenne értelme az életüket kockáztatni azzal, hogy mondjuk elhagyják a falut. Így mindnyájan otthon töltötték az időt, vagy néha-néha kimentek az utcára sétálni, levegőzni kicsit.
Naruto mivel már nagyon unta apartmanjában a semmittevést, úgy határozott megnézi Konohamaruék remekművét, a ninja-hóembert, amit állítólag egy hete csináltak barátaival és a faluban elég nagy sikere lett. Mielőtt még kilépett volna az ajtón, a szőke fiú nagyon melegen felöltözött, és felvette gyengéd kötésű sálát, amit nemrégiben kapott Iruka-senseitől születésnapjára. Szerencsétlenségére ahogy elhagyta lakása ajtaját sikerült belelépnie egy óriási tükörsima jég közepébe, ami egy hatalmas hasracsúszást eredményezett. A közelben játszó akadémiai gyerekek harsányan nevetni kezdtek, Naruto pedig káromkodva megpróbált felállni, aminek most egy hátravágódás lett a következménye.
-Aú! A francba, miért pont itt van ez a rohadt jég?! –szitkozódott a fiú miközben próbálta magát ülőhelyzetbe feltornázni.
-Talán körül kellett volna nézned mielőtt elindulsz! – hallatszódott egy vékonyka gyerekhang Naruto háta mögül , a szőke pedig erre rögtön hátrafordult és szembe találta magát egy kb. 5 éves, hosszú fekete hajú kislánnyal.
-Nekem te csak ne magyarázz! Tudom, hogy mit csinálok! – ordította a fiú, majd lassan egyensúlyozva a két lábára állt. Csak egy lépés választotta el a jégbörtönből való megmeneküléstől, amikor a kislány egy hógolyóval feneken találta. Ennek következtében elvesztette az egyensúlyát és megint kicsúszott a lába alól a talaj.
-Hahahaha! Hogy lehet valaki ennyire béna?! – nevett a fekete hajú, de a hangját túlszárnyalta a többi gyerek röhögése – És még te nevezed magad ninjának?!
Narutonak hirtelen leesett, hogy tényleg, ő egy ninja és egy kis chakra használatával simán megtudott volna állni a jegen. A földön fekve, erősen koncentrálva így a chakrát a lábába irányította, majd pár másodperc múlva már szilárdan állt a csúszos felületen. Éppen egy hatalmas ordítozásba akart kezdeni, amikor egy nagy pukkanást hallott és megjelent előtte Kakashi-sensei. A kislány és a gyerekek kihasználva ezt a pillanatnyi szünetet gyorsan elrohantak.
-Kakashi-sensei! Mi járatban van itt? Csak nem egy küldetés miatt? – kérdezte izgatottan Naruto, az előbbi dühének már nyoma sem volt.
-Nem-nem! Egészen más miatt! – mosolygott sejtelmesen Kakashi a maszkja mögött, a fiúnak pedig ötlete sem volt, hogy mit akar mondani a sensei.
-Ezt nem értem! Akkor miért…?
-Nos, azt akarom kérdezni, hogy vettél-e már ajándékot?
-Ajándékot? Kinek lesz a születésnapja? – értetlenkedett Naruto, mostmár tényleg fogalma sem volt, hogy a jounin mire akar kilyukadni. Kakashi-sensei a fejét csóválta, bár magában tudta előre, hogy a fiú így fog reagálni. Mindig is nehéz volt a felfogása – gondolta.
-Nem születésnapi, hanem karácsonyi ajándékot. Általában a csapattársak szoktak egymásnak venni valamit.
-Jaj, Kakashi-sensei nem vagyok hülye, ezt tudom! Holnapra terveztem a vásárlást! – vágta rá a fiú, Kakashi pedig meg volt győződve róla, hogy Naruto igenis nem tudta. Honnan is jutott volna a karácsony valaki olyannak az eszébe, akinek nem voltak szülei és barátai, akikkel eltölthette volna ezt az ünnepet.
-No, akkor jó! – a sensei mosolyogva megveregette a fiú vállát, majd egy ugyanolyan pukkanás kíséretében, mint amiben megjelent, eltűnt.
Naruto csak üresen nézte azt a helyet, ahol az előbb még a jounin állt, majd megrázva a vállát, a szokásos mosolygós arccal elindult végre eredeti úticélja felé, ami nem volt más, mint a ninja-hóember.
Nem is kellett olyan sokat gyalogolnia, már a távolból feltűnt neki az építmény. Az hatalmas volt és valóban csodálatra méltó. Egy férfit ábrázolt, aki a szőke hajúnak meglehetősen ismerős volt, és ahogy közelebb ért a hóemberhez rá is jött, hogy honnan. A negyedik Hokagét ábrázolta, és valóban nagyon hasonlított rá.
Nemcsoda, hogy szinte mindenki megállt, ahogy elhaladt mellette. Az Uzumaki fiú is elismerően tekintett végig a szépen kidolgozott építményen, amikor hirtelen rossz előérzete támadt és méghozzá nem is alaptalanul…
-Dobe! – hallatszott egyszercsak egy kiáltás valahonnan a kirakatok felől, majd Naruto csak annyit érzett, hogy valami kemény és hideg csapódik az arcának. Egy hógolyó. Remek, ma már ez volt a második amivel megdobták. Gyorsan ki is söpörte szeméből a pelyheket és vadul elkezdte nézni, hogy hol van az aki az előbb megdobta.
-Tudom, hogy te voltál Sasuke! – ordította, majd lehajolt, hogy ő is készítsen egy szép kerek golyót.
-Na most megvagy! – találta meg tekintetével a fekete hajú fiút, aki egy könyvesbolt kirakatánál állt, majd mint a villám ott termett barátja előtt és az arcába nyomta a hideg havat. Az viszont egy hókupaccá változott. Kawarimi no jutsu.. a francba.
-Te vagy meg! – hirtelen egy alak jelent meg előtte és Naruto ismét havat szívott az orrába levegő helyett. Nem látott semmit, de Sasuke gonosz mosolya a hóréteg mögül is kivehető volt. Bár most a szőke nem is ezzel volt elfoglalva, hanem a szájába ment nem kicsi hómennyiséggel.
-Rohadj meg..khö-khö.. Sasuke.. khö..! Ha megfázok te fizeted a ..khö.. gyógyszert! – köhögött, miközben próbálta kiköpni a jeges darabokat. Mivel már majdnem megfulladt, az Uchiha fiú a hátába vert egy nagyot, mert úgy gondolta, hogy ha a dobe meghal, akkor ő lesz a hibás. Ő meg nem szereti a balhékat..
-Ennyitől még senki sem fázott meg! Ha ennyitől lebetegszel, akkor gyenge vagy, idióta! – kiáltotta a fekete hajú miközben nézte barátját.
Naruto szájából az ütés következtében kirepült az ott ragadt hómennyiség, majd pár köhintés után megköszörülte a torkát és nyelt egy nagyot.
-Ch, Sasuke te szemét! Ezt még visszakapod! – nézett gyilkos tekintettel Sasukére, majd ezután morcosan elfordult az Uchiha elől – Amúgy mit keresel itt? – kérdezte oda se nézve.
-Szerinted mit csinál az ember télen, a faluban, az utcán? – a fekete hajú úgy nézett Narutora, mint egy hülyére. Bár ő amúgyis hülye – gondolta, és amikor a szőke hajú nem reagált a gúnyos kérdésre, teljesen megbizonyosodott róla, hogy csapattársa egy ostoba.
Naruto igazából nem is hallotta a fiú mondatát, mivel teljesen elvarázsolta a kirakat, amely előtt Sasuke a Kawarimi no jutsut csinálta. A könyvesbolt üvegablakán belül ugyanis egy olyan tekercskészlet volt, ami még a szőke hajú érdeklődését is felkeltette. Az aranyozott dísztartóba tett készlet tetején egy jól látható felirat díszelgett.
-„Ősi klánok titkai, hasznos jutsuk, ninja technikák chuuninok részére"?! Hallod, ez marha jó! – ámuldozott Naruto, és észre sem vette, hogy arcát az üveghez nyomja.
-Az ára is jó! – sóhajtott Sasuke, barátja pedig csak most vette észre a kacifántos doboz előtti kis táblát, melytől egyből elment a kedve.
-Óóó ez egy kicsit sok! – mondta lemondóan, majd csillogó szemekkel csapattársára nézett – De neked is tetszik, nem?
-Az embernek sok minden tetszik, amit nem kaphat meg. Ezért nincs értelme ezeket a dolgokat figyelembe venni.. – jelentette ki teljes nyugodsággal Sasuke, Naruto pedig irigykedve gondolt arra, hogy az Uchiha már megint tök okos dolgot mondott. Mindenesetre szemeit még most sem vette le a tekercsekről.
-De ha nagyon akarod bármit megkaphatsz! – mondta apró párát lehelve a vékony anyagra, majd izgatottan balra kapta a fejét – Nem igaz?! – a kék szemek reménykedve fürkészték a feketét, mintha azok mindenre tudnák a választ. Sasuke viszont most kívételesen nem tudta…
-Talán.. – mondta halkan, majd mivel megelégelte az ácsorgást még gyorsan hozzátette mielőtt elindult volna a másik irányba – Na én megyek.
-Szia! – hadarta Naruto, majd amikor az Uchiha visszanézett barátjára, az már nem volt a kirakat előtt…