Aiji POV
Utálom, hogy provokálsz!
Szemeddel majd felfalsz, tested minden egyes rezdülése hívogatóan hat rám. Ajkad kéri, hogy vad táncba kezdjen az enyémmel.
Mégis anélkül hogy akár csak egy pillanatra is megkaptam volna, pontosan tudom, milyen íze lehet. Édes. Édes akár a nyalóka, ami mindig a szádban van.
Vidám vagy ma is. Az az édes drága naiv Maya vagy, akit annyira szeretek. Boldog vagyok, mikor mosolyogsz. Boldog vagyok, ha örülsz, ha boldog vagy. Már attól a fellegekben érzem magam, hogy melletted lehetek.
De ugyanakkor fáj is. Rettentően fáj. Itt belül, ahova senki nem lát. Ahol csak én érzem, miközben te még csak sejteni se sejted mit teszel velem. Vagy mit érzek irántad.
Gyűlöllek.
Mert provokálod, hogy csak rád figyeljek.
Mert édesgetsz magadhoz, hogy utána ismét visszataszíts a mélybe.
Mert mosolyoddal halálra kínzol.
Mert hangodtól a föld is megremeg alattam.
Mert felforgattad az egész világom pillanatok alatt.
Mert te magad vagy a világom.
Szeretlek Maya!
… és még csak észre sem vetted… hogy van valami, ami még a nyalókánál is édesebb… TE!
THE END