Vigasztalás
A hideg szeptemberi szél belekapott Naruto hosszú, szőke hajába. Még ez az apróság is fájó emlékeket ébresztett a fiú lelkében. Szerelme kedvéért növesztette meg a haját. Csak azért, hogy Sasuke-nek tetsszen. Naruto lenézett a lába előtt fekvő sírra és a milliónyi virágra. Épp egy éve volt, hogy az Uchiha fiú életét vesztette egy olyan küldetésben, amit Naruto-tól kapott. A szőke hokage szemeit elfutották a könnyek. Az ő hibája volt, hogy Sasuke meghalt. Egyedül az ő hibája, bármit is mondott Sakura.
Naruto leült a sír tövébe és hátát a hideg márványnak vetve, felhúzta térdeit, majd keserves zokogásba kezdett.
Már éjfél is elmúlt. A hideg este megviselte a szőkét. Fázott, éhes volt és rettenetesen fáradt, mégse akart haza menni. Egyszerűen nem volt képes ott hagyni a hideg, néma sírt.
Valaki gyengéden megérintette a vállát. Naruto összerezzent a kedves érintéstől. Egy alak guggolt mellette, de a sötétség és a fáradtság miatt nem tudta kivenni ki az.
- Hokage?
Naruto szemei meglepetten kerekedtek el.
- Neji?
- Mit keresel te itt? - kérdezte a Hyuuga fiú meglepetten. - Már régen ágyban kellene lenned!
Az újonnan érkezett fiú megpróbálta felhúzni Naruto-t, de a szőke hokage csak a fejét rázta és valami olyasmit motyogott, hogy nem hagyhatja magára Sasuke-t. Végül Neji feladta a próbálkozást és ő is leült Naruto mellé, a sír tövébe.
- Miért emészted magad? Nem a te hibás volt és ezt mindenki tudja!
- De az én hibám volt! Én küldtem őt oda! - suttogta Naruto halkan. Az emléktől ismét könnyek szöktek a szemébe. Neji gyengéden ölelte át a reszkető fiú vállát és hagyta, hogy a szőke fiú vállának dőlve sírjon. Naruto zokogása csak lassan enyhült, míg végül egyenletes szipogássá nem csitult.
- Jobban vagy? - kérdezte Neji halkan és gyengéden simogatni kezdte a fiú selymes, szőke haját.
- Kicsit.
Neji keze kicsit lentebb vándorolt és Naruto karját, vállát kezdte simogatni. A szőke fiú hagyta, hogy emlékei eluralkodjanak rajta. Lehunyta a szemét és szorosan a másik fiú mellkasához bújt. Neji halványan elmosolyodott. Pontosan tudta, mi játszódik le szerelme lelkében. Naruto még mindig halott kedvesét, Sasuke-t siratta. Neji biztosra vette, hogy most is rá gondol, mégis örült, hogy a szőke fiú mellette van. A Hyuuga fiú gyöngéden ölelte magához a szipogó hokagét és könnyed csókot lehelt selymes hajára.
- Haza kísérlek!
- Még ne! - suttogta Naruto halkan és Neji karjaiba fészkelte magát. - Ne menjünk még! Most így olyan jó.
Neji zavartan mosolyodott el és fejét Naruto szőke hajára hajtotta. A szőke hokage lehunyta szemét és szorosan Neji mellkasához bújt. A fiúnak kellemes illata volt. Egész más, mint annak idején Sasuke-nek, mégis kellemes.
- Naruto…
- Ssss. - Naruto felnézett Neji fehér szemeibe és bár kissé szomorkásan, mégis őszintén mosolygott rá. - Kérlek, most ne beszélj, csak maradj így! Maradj itt velem.
Neji gyengéden fogta meg Naruto állát és közelebb húzva magához csókot lehelt a fiú ajkaira.
- Veled maradok Hokage-sama. Én mindig veled voltam és mindig veled is leszek, amíg csak szükséged van rám. De csak, ha te is akarod.
Naruto ismét elmosolyodott és közelebb hajolt, hogy ezúttal ő csókolhassa meg Nejit.
- Akarom. Akarom, hogy mindig velem légy!
FINE