Cím: Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel
Korhatár: III
Műfaj: paródia, humor, egyperces
Megjegyzés: Ez a történet Elanor, AgiVega és Lillia_hun Valentin napi egyperces pályázatára íródott 2006-ban.
Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot és az általa meghatalmazott társaságokat illeti.
Tartalom: Voldemortot Valentin napon egy szellem látogatja meg, és elviszi néhány helyre, de ennek a Nagyúr nem igazán örül, majd a végén meg tudjátok miért...
Valentin napi küldetés, avagy randevú egy szellemmel
Voldemort mindig is utálta ezt a napot, talán még a többinél is jobban. De ebben az évben különösen torkig volt vele.
- Valentin nap! Merlinre, a szeretetnek és a barátságnak külön ünnepet szentelni! – mérgelődött félhangosan.
- Mégis mi bajod van vele? – érdeklődött egy lágy, szemrehányó női hang, mire a Nagyúr oldalra kapta a fejét.
- Lily Evans? Te meg mit kísértesz itt? – kérdezte sötéturunk flegmán.
- Majd meglátod – válaszolta a nő sejtelmesen. Azzal elkapta Voldy karját és köddé váltak.
Mikor Voldemort feleszmélt, a Roxfort folyosóján álltak.
- Azért jöttünk ide, hogy megnézd azokat a fiatalokat, akiket tönkre akarsz tenni, és el akarod venni a boldogságukat, hátha félreteszed a pusztítási vágyad – mondta Lily, és elindult a folyosón.
- Ne hidd, te kis sárvérű, hogy meghatsz ezzel! – válaszolta a sötét mágus.
Váratlanul a folyosón Pansybe és Harrybe botlottak, akik hevesen falták egymást.
- Nézd csak, Evans, a fiad, és egy mardekáros, ejnye – gúnyolódott Voldy.
- Olyan szépek együtt – válaszolta Lily elfogódottan, meg sem halva a megjegyzést.
Tovább haladtak, és hirtelen nem túl szép látvány tárult a szemük elé. Hermione épp Friccsel enyelgett, és közben egymás macskáit dicsérgették, csöpögős stílusban.
- Óh, Argus, annyira aranyos a kis gombóckád – szorongatta meg Mione Mrs. Norrist.
- A te csutakkád, pedig olyan ennivaló, hogy nem tudok vele betelni – válaszolta a gondnok.
Lilynek ennyi elég volt:
- Na, menjünk a Roxfortból, ez gusztustalan – mondta, és ismét megfogta Voldy kezét, és Roxmortsban találták magukat.
Először Lucius Malfoyt és Madam Rosmertát pillantották meg, amint kézen fogva andalogtak, a döbbent Draco pillantásától kísérve.
Egy kisebb sikátorhoz érve mindketten megdöbbentek. James Potter szelleme és Bellatrix Lestrange épp flörtöltek, egymást simogatva, nem túl diszkréten.
- James Potter, te meg mit művelsz?! – kérdezte a felesége szelleme felháborodottan.
- Nagyúr, te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte Bella meglepődve.
- Ezt én is kérdezhetném - válaszolta a mágus sötéten.
- Majd adok én neked, te liba! – kiáltott a szellem Lily, azzal neki esett Bellának. Elkezdte a haját húzgálni, valahonnan egy vödör vizet varázsolt elő, és leöntötte a nőt.
- Nagyúr! Kérlek! Állítsd le – nyöszörgött Bella dideregve, de Voldy csak állt és nevetett.
Hirtelen olyan mérhetetlen öröm tört fel a lelke mélyéről, ami az egész lelkét melegséggel töltötte el. De a lelke már annyira elromlott, hogy nem tudta elviselni a szeretethullámot, a teste felmelegedett, majd lángra kapott és hamuvá vált. Bella nem tudta elviselni a látványt ezért elszaladt.
- Szép volt drágám! – rikkantott James.
- Köszönöm, kedves – válaszolt a felesége.
- Ejnye, gyerekek! Teljesítettétek a kiszabott feladatot, menjünk vissza a szellemvilágba! Már nincs több dolgunk itt, soha többé – jelent meg Sirius szelleme. Azzal mindhárman köddé váltak.
Így lett vége a világ legsötétebb mágusának a szeretet és a barátság ünnepén.
Vége