- Ki tudná őt pótolni?
- Uram.
- Ne is próbálj válaszolni! – Hátat fordítok nekik, és gyors léptekkel hagyom őket magam mögött.
Mit képzelnek? Nincs senki e világon, aki Micheletto helyére állhatna. Amennyiben mégis akad olyan merész lélek, aki megpróbálkozna vele, saját kezűleg vágnám ki a szívét.
Micheletto Corella, ember vagy árny vagy? Mindig sötétségben akarsz maradni, de abban az esetben, ha szükségem van rád, még Isten színe elé is járulnál. Akkor miért most hagysz cserben? Kiben bízzak, ha te nem vagy itt? Tudod, hogy mekkora űr van a lelkemben ott, ahol néhány órával ezelőtt még te, egyes egyedül te voltál?
Először húgomat, Lucreziát, vesztem el, most pedig téged, ki közelebb állsz hozzám, mint saját atyám és anyám. Eddig nyugodtan hunytam le éjszakánként a szemem, mert tudtam, hogy bárki tör is rám, míg én álmaim birodalmában lebegek, te hidegvérrel vágod át torkát jéghideg pengéddel, mivel oly sokak vérét ontottad ki már.
De most, ebben a szent pillanatban nyugtalan vagyok. Mindössze egy órám van, hogy drága húgom megmentésére siessek, ám nélküled ő sem kell. Mit számít Lucrezia Borgia, ha nem láthatom az arcod, hangod érdes dallamát nem hallhatja fülem, ember feletti fürgeségeddel nem győzöl le, hogy utána megmondd miben hibáztam.
Egy kard nem elég, mindig kettő kell, ezt mondtad. Eggyel már rendelkezek, itt csüng oldalamon a nap minden percében, de mit ér, ha párja nincsen? Te élő fegyver vagy, párja az én fegyveremnek, nem érzed e köteléken keresztül, hogy szükségem van rád?
Viszlát.
Csak ennyi mondanivalód van számomra? Egy rövidke köszönés? Bár… örülnöm kéne, hogy egyáltalán üzenetet hagytál nekem. És most, hogy így belegondolok, ez a röpke szó nagyon is bőbeszédű.
Egy ígéret.
Viszlát.
Tehát találkozunk még. Most nem láthatlak, de az idő múlása megteszi hatását, újra hallhatom majd hangodat, láthatom arcodat. Mennyire fogsz megváltozni? A hajadat engeded nőni, ezt tudom, tehát hosszabb lesz. Fognak szemeid csillogni? Nagyon remélem, hiszen ezt szeretem bennük. Viszont féltem a lelked.
Megölted szerelmed, mert én parancsba adtam. Mély sebet ejtettem rajtad ezzel? Gyűlölsz érte? Ha igen, ne félj kimutatni. Kiabálj, rombolj, vedd életem, nem számít, de ne fordulj el tőlem.
- Uram, indulnunk kell.
- Igen.
Hiába sietek Lucrezia megmentésére, legbelül fohászkodom Istenhez, hogy halld meg kérésem és gyere vissza hozzám.