Bones – NCIS
vol 1.
Egy esős hétfő reggel volt Washington D.C.-ben. Senkinek sem volt kedve ma munkába menni, de a Jefferson Intézet tudósai már korán reggel úton voltak munkahelyükre. Ez alól nem volt kivétel a híres nyomozócsapat sem, akik az FBI-jal nyomoztak együtt gyilkossági ügyekben. Dr. Temperance Brennan volt az első, aki belépett az üvegajtón a Jefferson Intézet sötét hatalmas termébe, egy nagy adag kávéval az egyik kezében, a másik kezében pedig egy halom papír. Még senki sem volt bent, rajta és az őrökön kívül, akik az Intézetben lévő bizonyítékokra és maradványokra vigyáztak éjjel-nappal. Halkan ásított egyet, majd felkapcsolta a központi kapcsolót, ami nem csak a lámpákat, hanem a gépeket is beindította. Amióta gazdasági válság volt Amerikában, az Intézet vezetése nem engedte meg, hogy éjszakába nyúlóan dolgozzanak a tudósok az ügyeken, mindenkinek este 9-kor szigorúan ki kellett jelentkezni az épületből. Aki nem tette, és nem volt rá nyomós indoka, azt legalább 1 hétre felfüggesztették. Ezt pedig egyik tudós sem viselte jól, akit felfüggesztettek, így végül inkább mindenki komolyan vette a szankciókat. Reggel pedig az első ember 7.30-kor léphette át a törvényszéki épület küszöbét. Brennan ezt pontosan 7.31-kor tette meg aznap reggel. Amint minden lámpa felkapcsolódott elindult az irodája felé. Kinyitotta a kis szürke kulccsal az ajtót, ügyesen egyensúlyozva a kávéval és a papírokkal, majd tárva nyitva hagyta, ahogy minden nap szokott lenni. Bekapcsolta a számítógépét, miközben lerakta kávéját az asztalra, mellé pedig az aktákat. A kabátját felakasztotta a falon lógó akasztóra, majd felvette az aktákat, amit az imént rakott le az asztalra, és leült az irodájában lévő kanapéra. Kortyonként itta meg a kávéját, miközben folyamatosan olvasta az aktát. A papírok különböző jelentések voltak, amiket reggel az őrtől vett át, mivel előző este korábban távozott a laborból. Már éppen az utolsó jelentést olvasta, amikor megcsörrent a kabátja zsebében a mobilja. Felállt, és menetközben kidobta az üres kávéspoharát az asztala mellett lévő szemetesbe, majd a kabátjához nyúlt és kivette a telefont. Az ismerős név láttán elmosolyodott. Felvette a telefont.
- Dr. Brennan.
- Bones, jó hírekkel szolgálhatok. Turisták csontvázat találtak a Rock Creek parkban. Készen állsz egy újabb ügyre?
- Booth, már bent vagyok a Jefferson-ban, nincs kedved értem jönni?
- Itt vagyok kint a parkolóban. Csak hozd a cuccod és indulhatunk is. –ezzel bontották a vonalat, majd Brennan felvette a kabátját, kijelentkezett a gépről, felkapta az asztala mellől a terepfelszerelését és az öltöző felé indult. Átvette gyorsan a ruháját, majd fogta a tereptáskáját és kisétált a hátsó ajtón a parkolóhoz. A már ismerős fekete FBI terepjáró felé vette az irányt. Berakta a táskáját a csomagtartóban, majd bepattant a jóképű FBI ügynök, Seeley Booth mellé az anyósülésre.
- Jó reggelt, Bones. –mosolygott Booth, majd beindított a kocsit.
- Szóval, honnan tudtad, hogy ilyen korán bent leszek ma? –kérdezte Brennan érdeklődve.
- Ugyan Bones, te mindig ilyen korán vagy bent. –mosolygott az ügynök, ahogy végigrobogtak az Észak-Nyugati 14. utcán. Hiába volt még viszonylag korán reggel, Washington-ban már ekkor is állt a bál a közlekedésben. Volt olyan része a városnak, ahol csak araszolni lehetett, de volt olyan része, ahol vígan lehetett száguldozni. A É-NY-i 14. utca városból kivezető szakasza jelen pillanatban az utóbbi volt. Ahogy véget ért az út, Booth balra kanyarodott, és egy jó 15-20 perces út után már meg is érkeztek a tetthelyre.
- Cam-nek szóltam, amíg kijöttél a parkolóba. Ő már kint kell, hogy legyen.
- Minek ide Cam, ha csak csontvázat találtak? Az az én szakterületem! –erősködött Brennan, amikor megálltak a kocsival. Mindketten egyszerre szálltak ki, a még szinte éjjeli sötétségbe borult erdőbe. Brennan kivette a csomagtartóból a táskáját, kesztyűt húzott majd követte társát az erdők közé, ahol egy elkerített részt látott. A földben egy teljesen letisztult csontváz látszódott. Közelebb lépett a maradványokhoz.
- Nekem itt nincs is dolgom. –hallotta a főnöke, Dr. Camille Saroyan hangját a háta mögül.
- Nincs. Ezen már nincsen hús. –bólintott, majd tekintetét a koponyára, és a medencecsontra irányította.
- Na mit gondolsz, Bones? –kérdezett közbe Booth.
- Férfi, 20-25 körüli, több törést is látok a bordákon. –közelebb hajolt a hullához- És valamilyen fegyver roncsolta a C5-ös csigolyát, de majd a laborban meg tudjuk mondani, hogy mi volt az.
- Rendben, akkor a hulla mehet a laborba, föld meg egyéb mintákkal, az FBI helyszínelői meg nyugodtan keresgélhetnek, igaz? –nézett Brennan-ra társa.
Brennan csak nyugodtan bólintott. Mintát vett a földből Hodgins-nak, berakta a táskájába, majd lehúzta a kesztyűjét és a nadrágja zsebébe dugta. Táskáját visszarakta Booth terepjárójának csomagtartójába, majd visszaült az anyósülésre. Megvárta amíg Booth elintézi, hogy a helyszínelők neki állhassanak dolgozni, majd amikor a férfi beült a kormány mögé felé fordult.
- Booth, mindig is meg akartam kérdezni, mi van, ha egyszer egy katonát találunk? Az nem tartozik az FBI hatáskörébe, ha jól tudom.
- Jól tudod, Bones. Akkor jön a jó öreg, „hivatalok-közötti együttműködés" esete. De ne fessük a falra az ördögöt, inkább menjünk vissza a Jefferson-ba, addig legalább Hodgins elemezheti a földet, amit hoztál.
Brennan csak bólintott. Most valahogy szokatlanul csöndes volt, amit társa is észrevett, de úgy döntött, hogy nem fog rákérdezni, hogy miért, legalábbis még nem akkor.
Lassabban értek vissza a Jefferson Intézetbe, mint azt tervezték, hiszen a városba vezető forgalom ilyenkor reggelente megnő. A visszafelé vezető út csendesen telt el, ami egyáltalán nem volt jellemző a nyomozó-párosra. Talán még mindketten fáradtak voltak, hiszen nem felejthetjük el, hogy hétfő reggel volt. Amikor Booth leállította a kocsit a Jefferson parkolójában Brennan kiszállt a kocsiból, elköszönt, majd csak annyit tett még hozzá, hogy majd telefonál, hogyha találnak valamit, amin elindulhat a nyomozás, majd bement a laborba. Booth bólintott majd az FBI Hoover épülete felé vette az irányt, hogy az irodájában fogadhassa már Brennan hívását. Brennan először az öltözőbe ment, visszavette reggeli ruháját, a helyszínen összekoszoltat pedig egy külön tartóba rakta, amik a már használt helyszíni ruhákat tartalmazták. Felvette a laborköpenyét és a törvényszéki emelvény felé indult. Előkapta zsebéből a kis kártyáját, ami a beléptető rendszerhez tartozott, majd miután lehúzta a kártyát a már kicsomagolt hullához lépett. Dr. Saroyan és Wendell, Brennan egyik legjobb gyakornoka állta körbe a testet az asztalnál, Brennan-ra várva.
- Találtak valamit, amíg nem voltam itt? –kérdezte Brennan kíváncsian.
- Nem, még csak most kezdtük el. –szólt Camille.
Brennan kesztyűt húzott majd Wendell mellé állt.
- Mit lát a testen?
- Többszörös törések a bordákon, sérülések a felkarcsonton. És egy fegyver nyoma a C5-ös csigolyán.
A férfi a kezébe vette óvatosan az imént említett csigolyát.
- Golyó ütötte nyomnak néz ki, de lefényképezem és Angela meg tudja majd mondani, hogy pontosan milyen volt a fegyver.
- Remek, Wendell.
Ekkor érkezett meg Angela Montenegro kék laborköpenyében Brennan mellé.
- Kellemes hétfő reggelt mindenkinek! Mink van ma?
- Egy újabb csontvázunk. –mosolyodott el Saroyan.
- Ha nem kell a koponya, akkor elvinném gyorsan beszkennelni és akkor elkezdhetném az azonosítást.
- Mennyi ideig tartana a szkennelés, Ange? –nézett rá Brennan érdeklődve.
- Kb. 3-5 perc. –mosolygott Angela.
- Viheted a koponyát, de ahogy beszkennelted kérjük vissza. Hodgins még találhat rajta szemcséket, vagy bogarak nyomát.
- Megbeszéltük. –mondta Angela, majd kesztyűt húzott, felkapta a koponyát a hideg asztalról, és kis kuckójába visszatérve neki állt azonosítani a holttestet. Lerakta egy kis asztalra a koponyát, majd egy kis lézer-szkennerrel beszkennelte a koponya minden négyzetcentiméterét, és amíg a program bemásolta a gépre a képeket Ange visszavitte a koponyát Brennan-éknek, hogy dolgozhassanak vele. Ezután leült a gépe elé, és végigfuttatta az arcrekonstruáló programját a koponya szkennelt képén és berakta a keresőbe, hogy lássa van e egyezés az eltűnt személyek adatbázisában. A kereső pár perc alatt végig futott, de nem talált egyezést.
- Fura. Talán majd egy másik adatbázisban. –gondolkodott hangosan Angela. Először az FBI körözött személyeinek adatbázisát dobta ki a gép, így abban futtatta le a képet, ismét eredmény nélkül. Aztán jöhetett a fegyveres személyek adatbázisa. Már épp egy régi ügyének jelentését kezdte volna el írni, hogy lekösse magát, amíg fut a kereső, amikor a gép találatot jelzett. Megnyitotta a fájlt.
- James Wayhne tizedes, tengerész. –olvasta az adatokat- Ennek Booth nem fog örülni.
Felállt, majd visszasétált a törvényszéki emelvényre.
- Azonosítottam. –mondta egykedvűen.
- Ez gyors volt, Ms. Montenegro. –nézett fel Dr. Saroyan a csontok vizsgálatából.
- A harmadik adatbázisban már találtam egyezést. Az áldozatunk James Wayhne tengerész-tizedes.
- Szóval katona volt. Tehát az FBI-nak nincs hatásköre nyomozást folytatni. –emelte föl tekintetét Brennan a csigolyákról.
- Nincs bizony. –jegyezte meg Angela.
- Megyek, beszélek Booth-szal. –mondta Brennan, majd lehúzta a kesztyűjét és az asztal melletti szemetesbe dobta. Ezzel az irodájába sietett és a vonalas telefonról hívta Booth FBI irodájának számát. Pár pillanat múlva meghallotta az ismerős hangot.
- Seeley Booth.
- Nincsenek jó híreim, Booth. –vágott a közepébe Brennan.
- Miért, Bones, mit találtatok?
- Angela azonosította az áldozatunkat….
- De hiszen ez jó hír, Bones! –vágott közbe Booth.
- Az már kevésbé, hogy ki az áldozat. James Wayhne tengerész-tizedes.
- Ez most komoly?
- Szoktam én viccelni, Booth? Tudod, hogy komolyan veszem a munkámat, és Angela is. Remélem azt is tudod, hogy mivel az áldozat katona volt így az FBI-nak nincs hatásköre nyomozást indítani, vagyis kénytelenek leszünk bevetni a „hivatalok-közötti együttdolgozás" teóriádat.
- Együttműködés, Bones, hivatalok közötti együttműködés. És nem teória. Indulok a Jefferson-ba, útközben bejelentem az NCIS-nek, hogy van nálunk egy hulla a számukra. –ezzel letették a telefont. Brennan nem tehetett mást, mint hogy megvárja, hogy Booth megérkezzen karöltve az NCIS-szel. Addig nem állhattak neki további vizsgálatoknak, hiszen azzal akár a nyomozás hitelességét is kockáztathatnák.
Negyedóra múlva megjelent Booth, de egyedül. Lehúzta a saját azonosító kártyáját, majd Brennan és a hulla mellé lépett a törvényszéki emelvényre.
- Booth? Hol az NCIS?
- Úton vannak, én hamarabb érkeztem. Küldenek két ügynököt, akik átnézik a bizonyítékokat és eldöntik, hogy ránk hagyják-e a teljes nyomozást, vagy ők is részt vesznek benne.
- Nem kaphatjuk meg a nyomozást, nincsen hatáskörünk.
- Bones, legyél egy kicsit optimista. Talán a Jefferson Intézet még részt vehet a nyomozásban, én viszont a partnered vagyok, tehát nem zárhatnak ki az ügyből. Ismerem azt az FBI ügynököt, aki az NCIS-szel szokott együtt dolgozni, szerintem nem lesz probléma az együttműködés kérdése.
Ekkor Camille Saroyan vidám hangja csendült fel a háttérben, két ismeretlen hanggal együtt. Brennan és Booth egyszerre fordult a bejárati ajtó felé. Camille két ismeretlennel együtt lépett át a hatalmas üvegajtón. Egy fiatal, 20-as, talán kora 30-as éveiben járó nő, és egy 30-as éveiben járó férfi lépte át a küszöböt, egyszerre, mind a ketten mosolyogtak. Az övükön Booth azonnal felismerte az arany színben csillogó jelvényt. Az NCIS jelvénye volt az.
- Megjöttek az ügynökeink. –suttogta Booth Brennan-nek, majd vigyorogva megindult az ügynökök felé, öltönyét elhúzva a derekáról, hogy jól látszódjon FBI-os jelvénye.
- Üdv a Jefferson Intézetben. –mosolygott Booth és kezet nyújtott a férfinak- Seeley Booth különleges ügynök, FBI.
- Anthony DiNozzo különleges ügynök, NCIS. –mondta a férfi, majd kezet fogott Booth-szal, majd az FBI ügynök kezet fogott a másik ügynökkel is.
- Sarah Bryce különleges ügynök, NCIS. –mosolygott a nő. Booth visszamosolygott.
- Láthatnánk a hullát? –kérdezte DiNozzo vigyorogva. Brennan lelépett az emelvényről, majd hideg tekintettel a két ügynök elé lépett.
- Dr. Temperance Brennan. –mondta, majd kezet fogott a két ügynökkel, akik bemutatkoztak neki is.
- Szóval, merre van a tizedes? –tette fel a kérdést Booth-nak Sarah mosolyogva. Brennan-t irritálta a nő vidámsága, úgy érezte, hogy a nő nem veszi komolyan a munkáját.
- Csak csontvázunk van. Hús már nem maradt a holttesten, de mivel egy tengerészről van szó nem nyúlhattunk hozzá a bizonyítékokhoz, amíg maguk meg nem érkeznek. –mondta Brennan nyugodt hangon, majd felkísérte az ügynököket a csontváz mellé.
- Szépen lepusztította a természet. –jegyezte meg Tony érdeklődve.
- Közel sem biztos, hogy a természet volt. –tette hozzá Brennan indulatosan- Az is lehet, hogy leégették róla a húst, az is lehet, hogy valaki leette a húsát.
- Leette a húsát? –kérdezett vissza Sarah fintorogva.
- Már volt kannibállal dolgunk, úgyhogy ez is elképzelhető. –bólintott Brennan.
- De reméljük, hogy ennek az egésznek semmi köze a kannibálokhoz, vagy a húsevő-húségető emberekhez, és csak az anyatermészet bontotta le James Wayhne tizedest. –tette hozzá Booth békítően. Brennan sosem tudott kedves lenni azokkal, akik bele akartak szólni a munkájába. Brennan egyetlen egy dologra volt allergiás, és az pedig az volt, hogy megmondták neki, hogy hogyan végezze a munkáját. És ilyenkor felvette a védekező-pozíciót. Ilyenkor, aki Brennan elé került, az nem végezte happy enddel a napját.
- Tudják mit, azt olvastam, hogy maguk igen nagy szakértők csontvázas ügyek terén. –fordult Sarah Brennan-hez, majd Booth-hoz mosolyogva- Úgyhogy, részemről semmi gond a közös nyomozással. El akarom kapni azt a mocskot, aki megölte a tizedes.
Brennan érezte, hogy enyhül az indulatossága, amikor meghallotta az ügynök utolsó mondatát. Még is csak komolyan veszi a munkáját.
- Én nem tartom túl jó ötletnek a főnökünk miatt, de ne én legyek az, aki keresztbe tesz a nyomozásnak. –bólintott Tony is.
- Akkor ezt meg is beszéltük, minden probléma nélkül dolgozhatnak a Jefferson tudósai a bizonyítékokon. –mosolygott Booth.
- Pontosan, csak szeretnénk másolatokat kérni mindenről. –jegyezte meg Tony- A főnököm egy kicsit, hogy is mondjam, érzékeny az ilyen dolgokra. Nem éppen az FBI a kedvenc ügynöksége, volt már némi összetűzése vele, de ne vegye sértésnek Booth ügynök.
- Ugyan már, sose lesz teljesen felhőtlen a hatóságok közötti együttműkődés, ez már a nagy könyvben is meg volt írva.
Brennan már éppen ki akarta oktatni Booth-t a nagy könyves sztorijáról, amikor megcsörrent Sarah mobilja.
- Elnézést, ez a főnök. Mennünk kell.
A két NCIS ügynök elköszönt, majd távozott egy biztonsági őr kíséretével a laborból.
- Booth, ezek szerint problémáink lesznek az NCIS-szel? –nézett hátra Brennan.
- Elképzelhető. –mondta Booth, majd Brennan mellé lépett- Megyek csináltatok másolatokat az aktáinkról, amik eddig vannak. Majd utána visszajövök, hátha addigra már lesz valami kézzel fogható bizonyítékunk is. –tette még hozzá az FBI ügynök, majd távozott. Mielőtt Brennan bármit is mondhatott volna a kézzelfogható bizonyítékokról Dr. Jack Hodgins és Dr. Lance Sweets lépett fel a törvényszéki emelvényre.
- Sweets, itt nincs senki, akit pszichoanalizálnia kéne. –jegyezte meg Brennan csípősen.
- Dr. Brennan, mindig öröm látni magát. –mosolyodott el az ifjú FBI-os pszichológus- Hol van most Booth ügynök?
- Visszament az FBI-hoz, hogy aktákat másoljon.
- Aktákat másoljon? Ez nem vall Booth-ra. –jegyezte meg Hodgins. Dr. Jack Hodgins tudós volt, itt a Jefferson Intézetben. Egyik szakterülete az entomológia volt, azaz különböző rovarokkal, meg bogarakkal foglalkozott, ugyanakkor ő vizsgálta a különböző ásványi maradványokat is, ahogy a földmintákat is.
- Kénytelen megtenni, kellenek az akták az NCIS-nek.
- NCIS? Az meg micsoda? –nézett fel Sweets.
- Sweets, azt hittem, ha az FBI-nál dolgozik, akkor ismeri az összes rövidítést. –nevetett fel Hodgins.
- Az NCIS a Tengerészeti Bűnüldöző Hivatal. –szólt közbe Brennan, miközben a C5-ös csigolyát vizsgálgatta.
- Látta valaki Wendell-t? Kellenének a képek a csontokon lévő törésekről. –érkezett meg Angela a kezében egy adag papírral.
- Kávészünetet tart. Kint találkoztunk vele a bejáratnál. –válaszolt Sweets, ügyet sem vetve Hodgins előző megjegyzésére.
- Ilyenkor kávészünetet tartani? Egy gyilkos szabadlábon lehet, ő meg kávészünetet tart? –morgolódott Angela.
- Teljesen egyetértek veled, Ange. Sweets, mivel magának úgy sincs itt sürgős dolga, kérem visszahívná Mr. Bray-t? –nézett fel Brennan a csontok vizsgálatából.
- Hogyne, Dr. Brennan. Nekem úgy sincs soha semmi dolgom. –jegyezte meg Sweets egy fanyar mosollyal, majd távozott, hogy visszahívja Wendell-t, Brennan e havi gyakornokát. Pár perc múlva Wendell is csatlakozott Dr. Hodgins-hoz, Brennan-hez és Angelához a törvényszéki emelvényen.
- Elnézést, már itt is vagyok, de nem ittam reggel kávét és muszáj volt innom egyet.
- Legközelebb ne egy új ügy kellős közepén tegye ezt, hanem inkább reggel igyon. –fedte meg Brennan, majd tekintetét ismét a csontvázra összpontosította.
- Talált már valami különlegeset a testen, Mr. Bray?
- Még nem igazán volt időm közelebbről megnézni a csontokat. Meg van már az engedélyünk? Hiszen az úr itt katona volt…
- Az NCIS beleegyezett a közös nyomozásba.
- Akkor lássunk is neki. –Wendell nyelt egy nagyot, felhúzott egy pár kesztyűt, majd közelebb hajolt a csontokhoz.
- Rengeteg törést látok a bordákon, főleg hosszantiakat, amik első látásra valamilyen szúrófegyvertől, talán késtől származnak. –ezzel Bray készített pár HQ minőségű képet a csontokról, ahol a sérüléseket látta.
- A jobb oldali bordákon viszont van néhány más fajta törés is. –figyelmeztette Brennan gyakornokát. Wendell azokat is megnézte.
- Igen, ezek tompa trauma általi törések. Talán valaki bordán ütötte, az eléggé tud fájni, és egy darabig le is béníthatja az áldozatot. –újabb fényképek készültek. Eközben Angela türelmesen várt a háttérben, hogy megkapja majd a fényképeket és különböző szoftverei segítségével felnagyíthassa és kiélesíthesse a csontok sérüléseit, ezután pedig azonosíthassa a tárgyakat, amik a sérüléseket okozták.
- Van itt még valami a C5-ös csigolyán is. –mondta Wendell, majd óvatosan a kezébe vette a csigolyát és közelebbről is megvizsgálta- Úgy tűnik, hogy egy lövedék nyomai látszódnak a csonton.
- Ange be tudnád szkennelni a csont felületét? Talán valamelyik ügyes szoftvereddel meg tudnád mondani, hogy tényleg lövedék okozta e a sérülést, és ha igen, akkor milyen lövedék volt az.
- Még szép. Meg várom, amíg készen lesztek az elsődleges vizsgálattal, aztán már megyek is a dolgomra a fényképekkel és a csigolyával. –bólintott Angela mosolyogva.
- Én pedig átnézném a csontokat, hogyha végeztetek a vizsgálatokkal, hátha találok rajta valamit, ami segíthet többet megtudni szegény csávókánkról. Veszek mintát is a csontból, és lefuttatom egy analízisen, hogy kideríthessük merre járt a katonánk. –csatlakozott Dr. Hodgins egy pár kesztyűt felhúzva kezére.
- Pár perc és a tiétek a csontváz, ha Dr. Brennan is egyetért velem. –nézett fel Wendell.
- Még egyszer átnézem és utána nekiláthattok dolgozni. –bólintott Brennan, majd ismét szemügyre vett minden csontot. A kezébe vette az egyik bordát, amin két fajta törés is volt, és egy nagy felbontású kamera alá tette, ami kinagyította a képet az egyik monitorra, ami a vizsgáló asztal mellett áltt.
- Lát valamit, Dr. Brennan? –kérdezte Wendell aggódva. Nem szerette, hogyha elnézett valamit, és tudta, hogy Brennan sem tűrte jól, ha a gyakornokok nem vettek valamit észre.
- Látjátok ezt a vágást itt? –mutatott Brennan az egyik hosszanti vágásra- A felső része bordázott nyomot hagyott a csonton, alul viszont szinte tükörsima.
- És ez mit is jelent? –kérdezte Angela.
- Csak egy féle kés hagy ilyen nyomot. –vágott közbe Hodgins- A tengerész-kések.
- Pontosan. –bólintott Brennan.
- Szóval ez leszűkíti a gyanúsítottak körét. –szólalt meg Bray.
- Igen, a cirka 4,5-5 milliárdnyi gyilkolni képes emberről nagyjából 320 ezerre. Sokkal kisebb lett a gyanúsítottak listája, Booth örülni fog neki. –gúnyolódott Hodgins.
Eközben az FBI Hoover épületében Booth az ügy eddigi aktáinak fénymásolatait várta. Miközben várakozott akaratlanul is eszébe jutott a csinos NCIS ügynöknő, Sarah Bryce, akivel néhány órája találkozott a Jefferson Intézetben. Booth könyörtelen vitát vívott önmagával legbelül minden egyes nap. Nagyon kedvelte partnerét, Dr. Temperance Brennan-t, de nem akarta veszélybe sodorni a kapcsolatukat azzal, hogy elhívja Temperance-t randizni. Tudta, Brennan úgyis nemet mondana neki. Félne, hogy az FBI nem hagyja őket tovább együtt dolgozni. Ezt egyikőjük sem akarta. Viszont Sarah Bryce csak egy ügyre volt a munkatársnője, és rájuk nem vonatkozott így az FBI szabályzata. De nem akarta megbántani Brennan-t sem. Ez volt Booth mindennapos vitája önmagával, és eddig még nem jött rá a megoldásra. Gondolkodásából Sweets hangja zökkentette ki.
- Booth ügynök, ezt a folyosón nyomta a kezembe Lacorse ügynök. –mutatta fel Sweets a kezében lévő aktahalmot- Gondolom a Wayhne-ügy aktáinak másolatai. –mosolygott a dilidoki, majd lerakta az aktakupacot Booth asztalára.
- Kösz Sweets. Már jó egy órája vártam arra, hogy Lacorse lemásoljon nekem 20 oldalt. Ha tudom, hogy ennyi ideig tart inkább…
- Saját kézzel fénymásolja le?
- Dehogy Sweets, pisztolyt tartok a fejéhez. –nevetett Booth. Persze csak viccnek szánta, szerette kiakasztani a fiatal pszichológust.
- Erről jut eszembe Booth ügynök, van egy üres időpontom a héten, és gondoltam, hogy benézhetnének Dr. Brennan-nel, tudja a szokásos megfigyelési terápiára.
- Majd beszélek Bones-zal. –bólintott Booth, de tudta, hogy még Brennan-nek se lesz semmi kedve egy ügy kellős közepén terápiára menni- Most találkoznom kell egy NCIS ügynökkel. Át kell adnom neki az aktákat. –mondta Booth, majd köszönés nélkül faképnél hagyta Sweets-t az irodájában. A lifthez érve előkapta a telefonját, majd amikor beszállt a liftbe tárcsázta a korábban már hívott NCIS központ telefonszámát, hogy beszélhessen az egyik ügynökükkel.
- Itt az NCIS, miben segíthetek? –hallott egy női hangot Booth a liftből kiszállva.
- Seeley Booth különleges ügynök vagyok az FBI-tól, Sarah Bryce különleges ügynökkel szeretnék beszélni egy fontos közös nyomozási ügy miatt.
- Máris kapcsolom. –mondta a nő, majd pár perc várakoztatás után, amíg Booth legnagyobb meglepetésére az amerikai himnuszt játszotta a telefon egy kattanást hallott, majd a már ismert hang vette föl a telefont.
- Sarah Bryce különleges ügynök, NCIS, kivel beszélek?
- Itt Seeley Booth, emlékszik még rám? FBI.
- Hogyne emlékeznék. –Booth érezte, hogy a nő elmosolyodott- Miben segíthetek Booth ügynök?
- Van nálam valami, ami kell magának. –mosolyodott el Booth, Brennan-nel nem tudott volna így játszani, Brennan túl racionális ahhoz.
- Ki találom. Barna színű, papírból készült és papírok vannak benne? –kérdezte Sarah nevetve.
- Hogy maga milyen okos. –nevetett Booth- Igen, az akták a Wayhne ügyből. Megérkeztek a másolatok, és lassan meg vannak az elsődleges vizsgálat eredményei is. Mit szólna, ha egy ebéd közben megbeszélnénk ezt az egészet?
- Ebéd. Oké, én benne vagyok. –mondta Sarah, majd megbeszélték, hogy a Royal Dinner gyorsétteremben találkoznak, ami Booth, Brennan és a csapat szokásos helye volt. Booth ezzel el is rakta a telefonját, beszállt a kocsijába, lerakta az anyósülésre az aktákat, majd beletaposott a gázba, hogy minél hamarabb ott lehessen a laborban az elsődleges vizsgálati eredményekért, majd miután megkapta a kellő papírokat Brennantől, egyenesen a Royal Dinner felé hajtott.