Rommy aggodva nézte Harpert, ahogy Bredannel beszélt. A mérnöke megkérte, hogy egy szót sem szóljon a lárvákról amíg Bostonban vannak. Elég rosszul reagálnának a magog lárvákra. Egyáltalán nem is akarta, hogy idejöjjön. Ha bármi történik, esélye sincs segíteni rajta. Ahányszor ránézett tehetetlennek érezte magát. Mint amikor elvitték a magogok. Ébren volt és rá nézet, de nem tudott segíteni rajta. Csak a szemébe nézni és látni az eszelős félelmet. Pedig alig egy pár lépés választotta el őt tőle. Mégis megbukott, hogy megvédje a mérnökét. Szenvedett, amikor azt hitte, hogy egy MI nem képes rá. De ő mégis. És kezdte megérteni, hogy milyen rossz lehet az organikusaknak.

- Rendben Rom-doll – lépett mellé Harper. Fáradtnak és sápadtnak tűnt. – Brendan elmegy beszélni pár fickóval.

Érezte, hogy baj van. Harper szívverése drasztikusan emelkedett. A légzés zihálóvá vált. A lárvák.

- Harper! – átölelte a mérnöke derekát, hogy megtartsa, a másik kezével a gyógyszer után nyúlt, de Harper lefogta a kezét.

- Már nem használ.

Rommy érezte, hogy belül valami összeszorul.

- Miért nem mondtad? – a hangjában semmi szemre hányó nem volt. A helyes szó a szomorú volt.

Harper vállat vont.

- Azt hittem ha hallgatok róla, nem fog megtörténni.

Rommy segített neki leülni a faltövébe, és mellé ült.

Harper sápadt volt és reszketett. Lassan lefeküdt és Rommy ölébe hajtotta a fejét.

- Oh, Rommy annyira fáj – nyöszörögte, és egy könnycsepp lecsordult az arcán.

Az android gyengéden simogatta a fejét. A szkennerjei tévedhetetlenek voltak. A lárvák hamarosan kikelnek, és Harper meghal. Legszívesebben őrjöngött volna. Kiirtani minden magogot. De Harpernek szüksége volt rá. És a hajóteste túl távol volt, hogy segíteni tudjon rajta.

- Nem akarok így meghalni – Harper keze a térdén pihent és rettegve szorongatta. – Kérlek ne enged – könyörgött elhaló hangon, és még erősebben szorongatta Rommy térdét.

Rommy arcán legördült egy könnycsepp, majd egy újabb és egy újabb követte. Ajkai remegtek, ahogy a mérnöke szőke fürtjeit simogatta.

- Nem fogom hagyni Harper. Ígérem - mondta halkan Rommy.

OOOOOOO

Tyr nem örült, amikor Dylan ide küldte. Valahol sajnálta fiút. Értette, hogy min megy keresztül. Ha valaha is lett volna esélye megmenteni a Kodiak klánt… megtette volna akár milyen öngyilkos küldetés lett volna. És különben is. Dylan volt az, aki megígérte neki. És most neki kell közölnie a rosszhírt, hogy mégis nietzcshei rabszolgák maradnak. És egy nietzcseinek közölni ezt nem passzol a jó túlélő taktikák közé. Mégis megtette. De ami itt fogadta még neki i sok volt.

Harper rokona várt rá az egyik sikátornál. Hasonlított rá, bár magasabb volt a mérnöknél.

- Hol van? – kérdezte. Nem akart sok idő vesztegetni.

A fickó némán indult meg az egyik lyuk felé. Tyr követte őt, és leereszkedet a lyukba. Pár perccel később eljutottak egy tágas szobába.

Tyr rögtön kiszúrta a szemközti fal tövében Rommyt és Harpert. Rommy a falnak dölve ült, és Harper az ölébe hajtott fejjel feküdt ott. Érezte, hogy gond van, és amint közelebb lépett már tudta is.

Vér.

Harper vére, és éget hús bűze.

És nem hallotta a fiú örökké heves szívverést.

Leguggolt melléjük, és igyekezet érdektelennek mutatni a hangját.

- Mi történt?

Rommy üresen bámult előre.

- A lárvák feléledtek, és kiakartak kelni.

Tyr lenézett Harper élettelen testére.

A hasán erőlándzsa okozta égés terpeszkedett. A nyakán ujjnyomok sötétlettek.

Kérdően bámulta az androidot.

Rommy mintha megérezte volna a ki nem mondott kérdést.

- Csak nem akartam, hogy szenvedjen. Mielőtt lőttem, megfojtottam – Rommy hangjából fájdalom érződött.

- Mi lesz most? – simított végig Tyr a fonatain.

- Visszamegyünk. Vissza kell vinnünk őt. Nem akar itt lenni – az android viselkedésben volt valami, ami megijesztette Tyrt. Úgy reagált, mint egy ember. Szomorú és dühös.

- Rendben. Az ívvadászt dokkolom a Maru rakterében, és indulhatunk – nem érdekelte, hogy az emberek mit szólnak majd. Egy megkergült géppel nem fog vitatkozni. De ahogy Brendanra nézett nem látott mást csak fásultságot. Egy újabb rokon a halottak listáján. – Vigyem? – kérdezte, de Rommy magához szorította Harpert.

- NEM! Te soha sem kedvelted őt. Biztos boldog vagy, hogy meghalt – vicsorgott eszelősen Rommy.

Tyr meghökkent a hajó megtestesülés heves reakcióján, de nem annyira, hogy ne tartsa kézben a dolgokat.

- Egész okos kisember volt – mondta nyugodtan. – És tisztelem azért, amiért az irányítása alatt tartotta a félelmét.

Rommy arca megenyhült, és könnyek kezdetek csorogni a szemeiből.

- Majd én viszem, majd figyelek rá.

Tyr bólintott. Rommyval komoly baj volt. És erről muszáj lesz tájékoztatnia Dylant.

2