A Jégóriások bukása után, még mindig volt pár vállalkozó szellemű ifjú Jégóriás, akik mindenképpen megakarták ölni az embereket. Bár Odin serege elbánt velük, mégis minden héten és egyre gyakrabban merészkedtek vissza a földre. Mikor Odin megelégelte úgy döntött, ő maga is meglátogatja a földet, hogy rendet tegyen ott. Három éve az utolsó nagy csatájának ott. Hosszú idő, de az emberek még mindig bíznak benne és seregében. Amikor Odin megérkezett, akkor is éppen folyt az öldöklés. Odin egy hatalmasat dobbantott jogarával, melyre a Jégóriások leálltak. Kicsit ijedtek voltak.
- Elég ebből! – kiáltott Odin. – Most nem bántalak benneteket, de ha még egyszer le kell ide jönnöm nekem, vagy a katonáimnak miattatok, azt drágán megkeserülitek!
A Jégóriások gyilkos pillantással néztek Odinra, ám nem tettek semmit. Az egyik fiatalabb Jégóriás egy fiatal nő mellett állt, aki egy csomagot szorongatott a kezében.
- Most menjetek vissza Jottunheimbe! – mondta Odin.
A Jégóriások lassan egy csoportba tömörültek, majd eltűntek, egy kivételével. Az az egy továbbra is a fiatal nő mellett állt.
- Ez rád is vonatkozik! – szólt rá Odin, mint a bölcs felnőtt, egy rossz kisgyerekre.
- Vagy megölsz? – kérdezte a fiatal Jégóriás.
- Nem foglak bántani. – rázta a fejét Odin.
- Ez remek! – mosolyodott el gúnyosan a Jégóriás.
Ezután oldalra fordult és leszúrta a mellette álló nőt, majd eltűnt. Odin a nőhöz rohant. Csúnya, jeges seb volt a mellkasán. Menthetetlen volt.
- Hal…Halina… - hörögte a nő a kis csomagra mutogatva, mely mellette feküdt.
Odin óvatosan kicsomagolta és egy babát talált benne. Barna tincsei és sötétkék szemei voltak. Talán pár napos lehetett.
- Halina… - motyogta a nő.
Odin ekkor eszmélt fel, hogy ez a baba neve. Mikor megsimogatta a lány fejét az gügyögött egy kicsit, amire a nő elmosolyodott. Ezután lehunyta a szemeit, hörgött még egy kicsit, ahogy a levegőért harcolta, és ezután nem mozdult többé. Meghalt.
XxXxX
Frigga várta a palota kapujában Odint. Amikor meglátta hatalmas boldogsággal rohant oda és ölelte meg. Ám ijedten látta, hogy Odin szomorú.
- Mi történt? – kérdezte halkan Frigga.
- Miattam meghalt egy halandó anya… - mondta halkan.
- Tessék? – kérdezett vissza Frigga.
- Miattam volt! – felelte Odin. – Ha megölöm a Jégóriás fiút, akkor még most is élne!
- Odin, ne hibáztasd magad! – mondta halkan Frigga.
- De az én hibám…miattam árván maradt a gyermeke…
- Hol van a gyermek? – kérdezte Frigga.
Odin ekkor elhajtotta a köpenyét, mellyel teste el volt rejtve és láthatóvá tette bal kezét, melyben egy kisbabát tartott. Frigga kíváncsian nézte a gyermeket. A kicsiről is ez volt elmondható.
- Az én hibámból halt meg az anyja. – kezdte halkan Odin. – Úgy döntöttem magunkhoz vehetnénk az én hibám miatt.
Frigga nem mondott semmit csak átvette Odintól a babát. Mosolyogva simogatta a kis barna babatincseket.
- Mi a neve? – kérdezte Frigga.
- Halina. – felelte Odin.
- Ó, szóval kislány! – mosolygott Frigga, de aztán eltűnt az ajkáról a mosoly. – De halandó lévén nem marad sokáig velünk. Jobb esetben 100 év, de az mi nekünk?
- Megadhatom neki a hosszú életet. – mondta Odin. – De csak, ha te is akarod.
- Akkor azt mondom… - kezdte Frigga miközben vissza adta Odinnak a babát. – …hogy mától Thornak és Lokinak van egy kishúga!
Odin elmosolyodott és egy puszit adott Frigga homlokára. Ezután a lányra nézett és kezét a gyermek fejére tette. Koncentrált egy kicsit és egy fehér fény jelent meg a lány homlokán. Ezután Odin levette a lányról a kezét, akinek a külseje is megváltozott. Barna babatincsei szőkék lettek, kék szemei pedig ezüstszínűek. Ám a szeme tovább változott! A lány pislogott és mire kinyitotta a szemeit, olyanok voltak, mintha gyémántok ragyogtak volna benne. Frigga ezután elvette a kicsit Odintól és megpuszilta a homlokát.
- Üdv itthon kislányom! – suttogta halkan Frigga.
XxXxX
Kis léptek hangja szűrődött a folyosón.
- Halina, igyekezz már! – kiáltott oda Loki.
A fiatal lány sárga ruhája suhogott, ahogy szaladt. Aranyszínű, fonott haja csak úgy lebegett mögötte. Miután beérte bátyját idegesen nézett rá.
- Ha neked is egy ilyen ruhában kéne járnod-kelned megnéznélek, hogy sietsz! – mondta idegesen a lány.
Loki gúnyosan kuncogott.
- Még szerencse, hogy nem kell. – felelte a maga gúnyos hangján.
Halina szeme villámokat szórt a fiúra.
- Te meg mit keresel itt Halina? – jelent meg Thor.
- Én is örülök, hogy látlak bátyám! – felelte a lány unott hangon.
- Nem az volt a kérdésem, hogy örülsz-e, hanem, hogy mit keresel itt! Hercegnőként nem itt kéne lenned, hanem inkább babáznod kéne. – mondta Thor cinikusan.
- Thor, te is tudod, hogy nem babázom. – felelte a lány. – És jogom van ott lenni, ahol akarok, mint hercegnő!
Thor gúnyosan felnevetett.
- Hercegnőként jogod van hozzá menni, ahhoz, akit atyánk kiválaszt neked! – mondta gúnyosan Thor.
- Nevess csak Thor! Csak nehogy egyszer nagyobb uralkodónak számítsak, mint te! – felelte a gyémántszemű lány.
- Ezt vegyem kihívásnak? – kérdezte cinikusan Thor.
- Ajjaj… - suttogta Loki.
- Thor, Halina! Elég legyen! – lépett melléjük Odin.
- Bocsánat… - sütötte le a szemét a két kis szőke.
- Semmi gond. – guggolt le Odin melléjük. – De gúnyolódni hercegként, illetve hercegnőként nem illik! Nem akarlak titeket többször így látni!
A két gyerek bólintott.
- Rendben, akkor gyertek! Megígértem, hogy megmutatom nektek a Szelencét!
A három gyerek egyszerre mosolyodott el. Ezután Odin után szaladtak, aki elindult a terembe. Thor és Loki megfogták apjuk kezét, ahogy utolérték, míg Halina mögöttük sétált. Miután Odin megállt, Halina Loki mellé lépett. Onnan nézte a Szelencét. Szemei csak úgy ragyogtak.
- Élnek még Jégóriások? – törte meg a csöndet Loki.
- Ha király leszek, levadászom és elpusztítom az összeset, ahogyan te apám! – mondta csillogó szemmel Thor.
Halina a szemét forgatta. Nem nagyon várt mást a bátyjától.
- A bölcs király sosem akar háborút, de… - itt Odin megállt és körbe nézett három gyerekén, majd folytatta. – …mindig készen áll rá.
Thor, Loki és Halina egymásra néztek, majd mosolyogtak. Ezután Odin után szaladtak. Thor és Loki megfogták a kezét, míg Halina csak melléjük állt.
- Készen állok atyám! – kiáltott Thor.
- Én szintén! – vette át a szót Loki.
- Rám is számíthatsz! – szólalt meg vékony hangján Halina.
- Csak egyikőtök követhet engem a trónon, de mindhárman királynak születtetek. – mondta halkan Odin.
- Királynőnek! – javította ki Halina.
- Ugyan húgi, te nem lehetsz Asgard feje! – kezdte a vitát Thor.
- Miért ne lehetnék? Képes vagyok uralkodni attól, hogy lány vagyok!
- Halinának igaza van, igenis képes uralkodni! – mondta Odin Thornak. – De mivel ő a legfiatalabb a trónöröklési sorrendben és mivel hercegnő, így…
- Így nem vehetem át és csak akkor lehetek királynő, ha elvesz egy király és atyám áldását adja ránk a házasság fejében! – szakította félbe Odint Halina.
Ezután felnézett és apja szúrós tekintetével találta szemben magát.
- Bocsánat… - szólalt meg a lány.
- Szerintem te úgyis jó királynő leszel, ha csak elvesznek és úgy jutsz trónra. Meg, ha nem is egy herceg vesz el, hanem valami földműves, mert őt választod, akkor is csodás királynő leszel. – nézett a lányra Loki.
- Köszönöm Loki. – felelte szégyenlősen a lány.
- Attól nem kell félni, hogy Halina földműveshez megy feleségül, hisz atyánk választja neki a férjet! – szólt közbe Thor.
- Thor! – kiáltott idegesen Loki.
- Semmi baj Loki! – fogta meg bátyja kezét Halina. – Te is tudod, hogy ez az igazság.
Odin, aki eddig csak hallgatott most egy nagyot sóhajtott.
- Fiúk, ti menjetek előre! Beszédem van Halinával. – mondta Odin fiainak.
A két herceg bólintott, majd tovább ment. Halina apjára nézett, aki letérdelt vele egy szemmagasságba.
- Halina, te is tudod, miért fogom azt tenni. – mondta Odin.
A lány habozott egy picit, majd bólintott. Ezután lenézett a ruhájának az aljára és ezt kezdte figyelni. Ekkor azonban Odin felemelte a lány fejét és mélyen a gyémánt szemekbe nézett.
- Halina, csak a te érdekedben teszem. – mondta halkan Odin.
- De az miért az én érdekem, hogy hozzá adsz egy vadidegen férfihoz? – kérdezte a lány szomorúan.
Odin ismét sóhajtott.
- Halina. – kezdte. – Te fontos vagy nekem és tudni szeretném, hogy jó helyen vagy. De történjen akármi rám számíthatsz! – nézett mélyen lánya szemeibe Odin.
Halina habozva egy picit, de bólintott. Ezután átölelte apját, amit Odin is viszonzott.
- Most pedig menj a bátyáid után! – mondta Odin.
Halina elmosolyodott, majd elszaladt. Odin pedig mosolyogva nézett a lány után. A lány pedig meg sem állt, míg be nem érte bátyjait. Majd együtt folytatta velük az utat a szobájukig. Persze Thor megint adott okot a veszekedésre.
- Szerintem te akkor sem lennél megfelelő királynő Asgardba! Túl sokat harcolsz… - jegyezte meg Thor.
- Mondja, aki megakarja ölni az összes jégóriást. – mosolygott gúnyosan a gyémánt szemű.
Thor szeme villámokat szórt és úgy nézett Halinára. Ám pár perc múlva a két testvér nevetni kezdett. Loki a szemét forgatta rajtuk.
- Gyere bátyám! Új varázslatokat akarok tanulni! – ugrott izgatottan Halina Loki elé.
- Nincs akadálya! – felelte Loki és átkarolta a lány vállát.
- Tanulás…máig nem értelek benneteket… - motyogta Thor és elindult a szobájába.
Halina és Loki kuncogtak.
- Verseny a könyvtárig! – kiáltotta Loki és szaladni kezdett.
- Ez nem ér! – kiáltott utána Halina.
Ám Loki mintha meg se hallotta volna, futott tovább. Halina pedig a szemeit forgatta, de aztán futni kezdett bátyja után. És végül le is győzte! Aztán pedig belekezdtek a varázslat további tanulásába.
