- Mit szolnál egy versenyhez? - ajánlja fel Sonic gúnyos mosollyal Shadow-nak.

- Nem bánom, ha ennyire szeretnél veszíteni.

- Most magadhoz beszélsz, ugye? Mire beérsz a célba, én százszor újrafutom a távot. - Sonic hangjából lehet hallani az ingerültséget.

- Ó igen? Rendben. Ha ilyen nagy a szád, akkor biztosra veszem, hogy köthetünk egy enyhe kis fogadást. Ha én nyerek, kérhetek tőled valamit, és te azt szó nélkül teljesíteni fogod.

- Benne vagyok. De ha én nyerek, akkor Te teljesítesz Nekem valamit. Látod azt a tavat? 50 kör körülötte. Fogadok hogy a másodiknál már kifulladsz.

Húztak egy vonalat a földbe, majd előtte beálltak startpozícióba. Shadow lassan visszaszámolt háromtól, majd a végére érve mindkettő nagy vehemenciával elkezdett futni. Pár másodperc alatt már túl is voltak az első körön. Fej-fej mellett haladtak, egyikük sem engedett a kezdő sebességből. Már csak néhány kör volt hátra a végéig, mikor Sonic váratlanul megbotlott egy kőben, és végigcsúszott a földön. Shadow nem törődve a dologgal, továbbszaladt. A kék sün sem volt rest, szempillantás alatt felállt, és folytatta a versenyt. Bár igazán rövid ideig volt a földön, ennyi is elég volt ahhoz, hogy fekete hasonmása két kör előnyt szerezzen, így megnyerve a versenyt.

- Nyertem. Most teljesíted, amit szeretnék.

- Ez nem ér! Nem azért vesztettem, mert lassabb lennék nálad, hanem mert...

- Hanem mert béna vagy. Nem tudom, melyik vereség a kevésbé kellemetlen, de ez most nem is számít.

- Jó... - sóhajtott Sonic - Mit szeretnél? Mit csináljak?

- Először menjünk el hozzám, ott majd elmondom. - arcán ravasz mosoly volt. - Sonic kérdőn nézett rá. - Gyere. És ne maradj nagyon le. - Shadow nekiiramodott. A kék hős vállat vont, és követte barátját.

Megérkeztek. Sonic alaposan szemügyre vette a házat, ami elég nagynak bizonyult, és lakójával ellentétben kívülről igazán barátságos hatást keltet. Shadow kinyitotta az ajtót, és előre engedte vendégét.

- Klassz házad van, Shads. Tágasak a szobák, meg minden. Kösz hogy megmutattad. Viszont szeretnék túlesni a dolgon, szóval megmondanád végre, mire vágysz, és miért kellett ehhez idejönnünk? - kérdezte Sonic türelmetlenül, összefogta a karját, lábával topogott a padlón. Shadow szája széles, gonosz mosolyra húzódott. Megragadta Sonic karját, és elindult vele fel az emeletre. - Hékás, ne rángass, engedd el a karom! - De Shadow mit sem törődve ezzel, meg sem állt a szobája ajtajáig. Kulcsra volt zárva. "Vajon mit rejtegethet annyira, hogy kulcsra zárta?" - gondolkodott Sonic magában.

Beléptek a szobába, ami hatalmas méretéhez képest csak egy nagyobbacska ággyal és mellette egy éjjeliszekrénnyel büszkélkedhetett. A háttámláról két oldalról egy-egy kötél lógott le. Az szekrényen egy ostor, egy vibrátor, síkosító és egy mű madártoll hevert.

- Mi a... Mi ez? Kiket hozol ide?!

- Senki mást. Ez csak a te tiszteletedre lett így berendezve és lett ellátva ezekkel a dolgokkal. Feküdj le az ágyra. Ne félj, ígérem nem lesz semmi baj, nem fog fájni. - próbálta nyugtatni.

Sonic szemei kikerekedtek. - Na neeem. Nem nem nem! Ezt nem! - kiabálta, rázta a fejét, melyről a félelem tükröződött, és lassan hátrált. Észbe sem kapott, De Shadow már kulcsra is zárta a szobát.

- Vesztettél. Szóval mondom még egyszer. Feküdj le az ágyra. - Mondta Shadow határozottan, hangja már ideges volt.

- Rendben, de ahhoz el kell kapj! - nevetett fel Sonic, és elkezdett pörögni körbe-körbe a szoba falai mellett hihetetlen sebességgel.

- Ma már egyszer bizonyítottam, hogy gyorsabb vagyok, mint te. Nem lesz akadály megint. - ment bele a játékba Shadow, és kezdődött a hajsza, ami nem is tartott sokáig, hiszen a kék sünt csapdába lehetett csalni azzal az egyszerű trükkel, hogy fekete hasonmása abbahagyta a körbefutást és megállt, Sonic pedig hiába vette észre, nem volt képes a nagy sebességből lelassulni, és nekiszaladt Shadow-nak, aki vállánál megragadta a kék hőst, és rádobta az ágyra.

- Ez nem ér, Shad! Nem is voltál gyorsabb nálam! Szimplán megálltál előttem és neked mentem! - Sonic próbált felkelni, de Shadow folyton visszanyomta az ágyra. Megragadta a karját, hogy odakötözhesse az ágytámlához. - Áú! Ez fáj! Ne rángasd a karom! Engedj el - Sonic próbálta kiszabadítani magát Shadow kezéből, de az eset reménytelen volt. A fekete sün ráült Sonic lábára, így az már szinte teljesen mozgásképtelen lett.

- Nem kellene rángassalak, ha elfogadnád a vereséget, és tartanád az alkut, miszerint teljesíted amit kérek. Én csak egy óra játékot szeretnék.

- Ezt nem kérheted! B-bármi mást igen, de ezt nem! - azonban az éjfekete sün ezzel nem törődve folytatta a folyamatot.

- És még te mondod magad a legigazságosabbnak és a legbecsületesebbnek, holott egy ilyen csekély fogadást is képtelen vagy betartani. - Sonic megszeppent, tudta, hogy a másiknak igaza volt. Fogadtak, bármennyire is kellemetlen ez neki, el kell tűrje.

Shadow-nak sikerült kikötnie Sonic egyik kezét. A kék sün azonban ráfeküdt a még szabad karjára, amit Shadow megpróbált kirángatni alóla, de mivel ez haszontalannak bizonyult, elkezdte végighúzni kezét a barackvirágszínű pocakon fentről kezdve. Sonic hangosan felnyögött, egyre szaporábban lélegzett, ahogy az ujjak haladtak egyre közelebb a lágyékoz. Szemébe könnyek szöktek. Végül ösztönei arra késztették, hogy húzza ki maga alól a karját, és próbálja meg ellökni a fölötte álló sünt, de az ügyesebbnek bizonyult, elkapta a végtagot és elkezdte rátekerni a kötelet.

- Ne már, én csak annyit akartam kérni, hogy öleld meg minden barátomat, mert tudom, hogy szerinted az ölelkezés "ciki"! Valami hasonlót nem lehetne? Olyat, ami inkább megalázó, mintsem...

- Ne aggódj, ez is épp elég megalázó lesz neked. - szakította félbe Shadow, és megkötötte a végső csomót. - Így. Ebből esélytelen, hogy kiszabadulj. - Sonic rángatni kezdte a kötelet, a tőle telhető legnagyobb erővel, de az nem engedett.

A fekete sün kezébe vette az ostort és a tollat, mire az alatta lévő ijedten felnyögött, és nagyot nyelt. Shadow felváltva pillantott a két eszközre, tanácstalan volt, melyikkel kezdje. - Hm... Sonic? Szerinted? - kérdezte a riadt sünt, aki félelmében válaszolni sem tudott. - Na, rád sem lehet számítani. Kezdetnek legyen a toll.

A toll végét végighúzta Sonic nyakán, aki erre leszorította az állát. Rátért a hónaljára. A kék sün a csiklandástól felkiáltott, rázkódott, újból a kiszabadulással próbálkozott.

- Jaj, ha tudnád, milyen imádni való a riadt arcod. Nem bírok betelni a látvánnyal. - újra visszatért a rózsaszín pocakhoz, és gyöngéden mozgatta rajta a tollat.

- N-ne... Ne csináld! - rángatózott a megkötözött. Shadow gúnyosan nevetett. Nagy terpeszre kényszerítette társát, és a tollal piszkálni kezdte golyóit. A kék hős zihált, elfordította fejét, nem akarta látni, mi történik vele.

- Tetszik?

- Nem, nem! Egy kicsit sem! Oldozz el! - persze ez nem volt teljesen igaz. Az érzés nagyon kellemes volt, de kellemetlen volt a tudat, hogy teljesen ki van szolgáltatva társának.

- Pedig nekem úgy fest, hogy élvezed. - bökött Shadow a tollal Sonic hímvesszője felé, ami már égnek állt. Elkezdte izgatni.

- Istenem, Sh-Shadow!

A fekete sün letette a tollat, és kézbe vette a vibrátort. Sonic őrült rángatózásba kezdett. - Ne! Tedd azt le! - Shadow benyomta az alatta levő szájába az eszközt, mire az szaporábban vette a levegőt és nyöszörögni kezdett. Pár perc után kihúzta, letette a nyakánál, és szépen húzta délebbre, majd a lyuknál mozgatni kezdte.

- Shadow, kérlek! Találj ki ehelyett valami mást!

- Akkor berakom az enyémet. - Sonic elvörösödött és meghökkent, erre valahogy nem számított. Shadow elővette saját szerszámát.

- Shads, ez túl nagy! Ez szét fog repeszteni...

- Ne nyafogj ennyit.

Shadow lassan betolta a farkát Sonic fenekébe, aki remegni és nyüszíteni kezdett. Ezután az ébenfekete mozgott, kezével Sonic hasát simogatta, aki fájdalmában folyamatosan kiabált. Úgy gondolta, hogy ha kicsit vékonyabb volna, az egész talán élvezhető is lehetne. Egyre nedvesebbnek érezte bent, már-már furcsa volt. Kihúzta, és a látvány meglepetésében felkiáltott. Sonic lyuka és saját szerszáma vörös lett a vértől. Sonic sírva felkiáltott.

- Azt ígérted nem lesz baj, és nem fog fájni! - mondta remegő hangon.

Shadow zavarban volt. Mióta Maria-nak tett ígéretét kis híján nem tartotta be, figyelt, hogy sose szegje meg a szavát.

- Igazad van, ezt mondtam. Sajnálom. - egy darab papírral megtörölte a vérző részt, majd elkezdte kioldani Sonic kezét.

- De nem kell eloldoznod. Amit mondtál az elején, az igaz. Nyertél, ki kell bírnom amit kérsz... Cs-csak legyél óvatosabb. - egy röpke pillanatra mosolyt erőltetett az arcára, de a könnyek tovább gördültek le az arcáról.

- Nem kell bizonyítanod, mennyire becsületes vagy, azt már elégszer megtetted. Mellesleg én sem álltam a szavam, így jogosan neked sem kell. - kioldotta az egyik karját.

- De én szeretném, hogy folytasd! - mondta, bár fel sem fogta, mit. Kiszabadult kezét szájára tapasztotta. Félt, hogyan fog reagálni Shadow, aki meglepetésében abbahagyta Sonic másik végtagjának a kioldozását. Miután ennyire ellenkezett a dolog ellen, kellemetlen bevallani, hogy valójában mégis tettszett neki.

Shadow tágra nyílt szemekkel nézett rá. Nem hitte volna, hogy kék barátja még ezek után is hajlandó lenne folytatni.

- T-tudod Shadow, én már... már régóta ábrándozok arról, hogy egyszer ezt fogjuk csinálni ketten... - mondta Sonic zavartan - és ha te így szeretnéd ezt, én képes vagyok elviselni. Ha ez az egyetlen módja annak, hogy veled legyek.

- Hülye. - mosolygott a fekete - Persze, hogy nem ez az egyetlen módja. Én is rengeteget gondoltam már erre. Nem akartam, hogy így süljön el az első alkalom, de már nem bírtam magammal, az ötven kör alatt elhatároztam magam, hogy még ma valahogy a magamévá teszlek. Arra nem is gondoltam, hogy ez neked mennyire kényelmetlen. Sajnálom. - közben leszedte a másik kötelet is.

Sonic a szabadság adta örömtől körbe akarta volna szaladni a szobát, de két lépés után a hatalmas fájdalom belehasított a fenekébe. Ordított egyet a nyilalástól, és visszazuhant az ágyra.

- Azt hiszem mégsem most kéne ezt folytatni... - jelenti ki Shadow, és közben segít Sonic-nak az ágyon való elhelyezkedésben, hogy kényelmesebb legyen.

- De! Mindenképpen! Nem is fáj annyira...

- Azt el tudom képzelni. Megint elkezdtél vérezni. Átviszlek egy másik szobába.

Felkapta Sonic-ot az ölébe, aki nyakába kapaszkodott. Tekintetük találkozott. Shadow zavarban volt, bántotta, hogy Sonic fájdalmainak ő az oka. A kék sün elkezdett közelíteni ajkaihoz. Finoman megharapdálta, majd fogait nyalogatta. Shadow egy idő után elkapta fejét.

- Nem tetszik?

- De, csak nem érdemlem meg. - mondta, és kilépett a szoba ajtaján Sonic-kal. Lefektette egy tiszta ágyra, a feneke alá egy törülközőt tett, majd betakarta a paplannal. - Itt egy gyógyszer, rágd össze. - odaadta Sonic-nak, aki a gyógyszer keserű ízétől fintorogni kezdett. - Annyira nem rossz. Segít a véralvadásban, és elmúlnak tőle a fájdalmaid. Elég álmos leszel tőle, szóval kimegyek, hagylak aludni.

- Nem fekszel ide mellém...? - kérdezte Sonic óvatosan.

- Aludnod kellene, márpedig ha odabújok melléd, akkor az nem fog menni.

- Értem... - mondta szomorúan. Shadow az ajtóból visszanézett a kék sünre, aki kérlelő tekintettel bámult vissza rá.

- Na jó... maradok. - Sonic nevetni kezdett, örült, hogy elérte célját. A fekete sün bebújt a takaró alá, átölelte Sonic-ot, és együtt álomba szenderültek.