1. Az első találkozás

- Ez a hónapban már a harmadik! – szidalmazott egy törékeny fiúcskát a főorvos – Pedig még csak hónap eleje van. Ha így folytatod, a végén még komolyabb bajod is eshet. A fiú bocsánatkérően nézett az orvosra, majd szomorúan lehajtotta a fejét. – Na, azért nem kell ennyire elszomorodni, amíg mi itt vagyunk – célzott a kórház személyzetére, akik már közeli ismerősként tekintettek fiúra – Addig nem lesz semmi maradandó károsodásod… Perszeee, azt nem garantálom, ha elüt a villamos és levágja a kezed, lábad sikeresen vissza tudnánk varrni. A fiú most rémülten nézett a középkorú férfira.
- Nem tehetek róla… - szólt csendesen Hanatarou – El vagyok átkozva. Azért történik velem ennyi borzasztó dolog.
- Ugyan már! – nevetett Ukitake doktor – Egyszerűen nincs önbizalmad. – komolyra fordította a szót – Ha nem szerzel egy kicsit belőle, akkor nem remélhetsz könnyű és boldog életet magadnak.
A beszélgetésben itt kínos csönd állt be. Majd a fiú lekászálódott a vizsgáló asztalról.
- Hát, akkor én mennék. – szólt – Majd még úgy is látjuk egymást, doktor úr! – köszönt kicsit elviccelve, a helyzetet kissé feloldva.
Délután három óra körül Hanatarou félúton járt otthonától, amikor egy utcai kivetítőn, egy gótikus metált játszó banda, közelgő koncertjét reklámozták. A fiú, csillogó szemmel végignézte a koncert hirdetését.
- Ez a Hollows! – örvendezett magában – Már olyan rég el szeretnék menni a koncertjükre, csak hát mindig a legrosszabbkor kerültem kórházba, de most, mindent megteszek, hogy ott lehessek! – döntött dacos elhatározással.

*

A koncert előtti másfél órában a zenekar, még javában készülődött. Az énekes, egy hosszú, vörös hajú, izmos, tetovált srác, a dalszövegeket memorizálta, addig Kenpachi a dobverőivel játszott, amit egy alkalommal sikeresen Ikkaku fejére ejtett, aki éppen az ő, és Ulquiorra gitárjait hangolta be.
- Te béna pöcs! – ordítozott a kopasz basszeros – Mégis mit csinálsz? Nincs jobb elfoglaltságod, mit a fejemre dobálni a szaros pálcikáidat?
- Állíts magadon golyófejű! – szólt nyugodt hangon a nagydarab fazon – Ne tégy úgy, mintha szándékosan csináltam volna.
- Kit nevezel te golyó fejűnek? – pattogott Ikkaku – Ha nincs jobb dolgod, mint hogy dobáld azokat a szarokat, akkor csináld tőlem jó messze!
- Nyugodj már le! – folytatta továbbra is halál lazán az extrém hajviseletéről összetéveszthetetlen Kenpachi – A végén még agyvérzést kapsz!
Ikkaku már nyitotta volna száját, hogy újból valami sértést vágjon haverja fejéhez, de Renji megelőzte őt.
- Ilyen zajban képtelenség koncentrálni! – éppen egy nehéz szöveggel szenvedett, amit mindig elfelejtett, és igen csak zavarónak találta, hogy a két barom nem tud csöndben maradni.
Jéghideg pillantásától, még a harcias Ikkakunak is felállt a szőr a hátán.
- Ezzel én is egyet értek – szólalt meg Ulquiorra aki éppen könnyszerű fekete csíkokat húzott az arcára – Ha miattatok elbaszom a sminkem, akkor kivégezlek titeket. Foglalkozzatok inkább azzal, amivel kell, mindjárt kezdődik a koncert, és még a hangszereket is be kell hangolni.

*

Hanatarou sikeresen minden baleset nélkül, túlélte a koncert napjáig. Azonban a Soul Societyben – abban a szórakozó helyiségben ahol fellépett a Hollows – sikeresen fellökte egy nagydarab, rasztahajú, hiperaktív negyvenes férfi.
- Oh my god! – szólt harsányan a bőrnadrágban feszítő fazon – I'm sorry! Ne haragudj rám! Nem szándékosan löktelek fel! – majd Hana karját szinte kitépve felrántotta őt a földről, és heves mozdulatokkal leporolta a ruháját – Egy valamit jegyezz meg little boy, Don Kanonji soha nem bántaná a gyerekeket! – majd egy „Let's go!" Kiáltással eltűnt a tömegben.
Hanatarou ledöbbent, nem gyengén, még percekig a sokkoló fazon hatása alatt állt. Mélázósából egy izgatott lány csoport tagjainak sikítása hozta vissza.
- Kyaaahh! Rukiaaaa, odanézz, ott vannak! – kiáltotta egy hosszú narancssárga hajú, nagymellű lány.
- Aztaaa Orihime de jó szemed van, hogy kiszúrtad őket! – lelkesedett az előbb nevén szólított lány – De, hol van Hiyori és Hinamori? – álltak meg kérdő tekintettel. Ezt kihasználva Hanatarou úgy döntött, hogy gyorsan szerez még magának egy jó helyet az elsősorban. Nagyon lassan teltek a percek, de végre valahára elkezdődött a koncert. Hana izgatottan figyelte a látványos bevonulást, és az intró zene alatt valaki a nevét kiabálta, majd vállon veregette.
- Hé, Hanatarou! – üdvözölte egy ismerős arc a fiút. Majd mikor mellé ért fel is ismerte, ugyanis a teremben sötét volt, és füst is terjengett a színpad alján.
- Rikichi! – örült meg a régen látott barátjának Hana. Rikichi nagy Hollows rajongó volt, homlokára az énekes tiszteletére hasonló tetoválást készítetett, mint amilyen Renjinek is volt. – Gondoltam, hogy te is eljössz, de arra nem számítottam, hogy össze is futunk.
- Na, látod, ez azért van, mert mostanában inkább azzal az Ukitake nevű dokival bandázol, mint velem! - viccelődött a magasabb srác.
- Ez nem vicces, nem tehetek róla de, el vagyok átko… - mondatát már nem tudta befejezni, mivel a koncert ténylegesen elkezdődött, és a zenekar látványos show-val örvendeztette meg a közönséget.
Renji hangja erotikusan zengett a teremben, felizgatva minden jelenlévő férfit, és nőt egyaránt.
Ikkaku és Ulquiorra vérpezsdítő gitárjátéka még jobban feltüzelte a tömeget, és Kenpachi minden egyes dobokra mért ütéssel a rajongók szíve ritmusát ütötte. Hanatarou és Rikichi egymásba kapaszkodva énekelték a szöveget Renjivel együtt. Néhány pörgősebb szám után ismét egy lassú, romantikus, dal következett, mélyre hatolóan fájdalmas szerelmes szöveggel. Ekkor a következő történt. Renji a színpad szélénél leguggolt és a refrént mélyen Hanatarou szemébe nézve énekelte.
„I would die for you, I love you beyond the death." Hana a gyönyörtől csak tátogni tudott, de ajkai kivehetően formálták a szavakat, a refrén végéhez közeledve, Renji oda nyújtotta karját és mutatóujjával Hana állánál fogva arcához egészen közel húzta a teljes extázisban lévő fiút. Annyira közel, hogy az ember már azt várta, hogy megcsókolja. De nem így lett, fájóan rövid idő múlva, legalábbis Hanatarou részéről a szám többi része folytatódott. De ő nem hallott semmit, csak nézte, ahogy az énekes hosszú, lángvörös tincsei, félmeztelen, tetovált, izmos testére lógnak. A látvány annyira magával ragadta a fiút, hogy egyszer csak azt vette észre, hogy teljesen felizgult, és hogy nadrágja kissé szűkös lett. Még szerencse, hogy teljesen elöl állt, így nem vehette észre senki.

*

- Te aztán piszkosul szerencsés vagy! – szólt irigykedve a koncert után Rikichi – Bár csak engem is észrevett volna… - sóhajtott.
Hana meg sem szólalt, felidézte emlékeiben azt a bizonyos pillanatot, érezni vélte Renji illatát, ahogyan az odahajolt hozzá.
- Tokióóóó vééteeeel! – próbálkozott Rikichi azzal, hogy Hanatarout visszazökkentse a valóságba. – Csak nem belezúgtál Renjibe?
- Hogy micsoda? Áh, dehogy… csak elgondolkoztam azon, hogy most mennyire irigykedhetsz! – gonoszkodott a fiú.
- De szemét vagy! – mondta Rikichi. A koncert elemzésébe annyira belemélyedtek, hogy nem vették észre, hogy egy csapat rosszarcú ember már egészen régóta követte őket. Amikor a következő sarkon be akartak fordulni, közrefogta a két fiút a rablóbanda.
- Hová, hová, ilyen későn fiúkák? – szólalt meg rosszindulatúan hörgő hangon vélhetőleg a vezérük. – Azon gondolkodtunk, hogy esetleg ti tudnátok-e tüzet adni, és esetleg egy kis suskával is megdobhatnátok, szerencsétlen haverjaitokat.
- Mi-mi… egy vasunk sincs… mondta reszkető hangon Hana. Tudta, ez megint csak az őt sújtó átok, rosszul érezte magát amiatt, hogy miatta most az egyik legjobb barátjára is át ragadt az ő balszerencséje.
- Hagyjatok minket haza menni! – állt ki bátran társa mellett Rikichi – Nincs, se pénzünk, se öngyújtónk!
A bandavezér kicsit meglepődött, hogy egy ilyen srác visszamer szólni nekik, de a következő pillanatban ketten elkapták hátulról, a rosszarcú bandavezér pedig előrántott öve mellől egy vadászkést és azt Rikichi torkához szegezte. Hana megpróbálta kiütni a férfi kezéből a vadászkést, de egy izmos, nagydarab egyén leteperte a földre.
- Jaj, de izgágák vagyunk ma este… - Na, ide a szajrét, különben a torkotokon élezem meg a pengémet! – és Rikichi torkához nyomta a kést, minek következtében kiserkent egy kis vér a fiú nyakából.