1. Az első találkozás
- Ez a hónapban már
a harmadik! – szidalmazott egy törékeny fiúcskát a főorvos –
Pedig még csak hónap eleje van. Ha így folytatod, a végén még
komolyabb bajod is eshet. A fiú bocsánatkérően nézett az
orvosra, majd szomorúan lehajtotta a fejét. – Na, azért nem kell
ennyire elszomorodni, amíg mi itt vagyunk – célzott a kórház
személyzetére, akik már közeli ismerősként tekintettek fiúra –
Addig nem lesz semmi maradandó károsodásod… Perszeee, azt nem
garantálom, ha elüt a villamos és levágja a kezed, lábad
sikeresen vissza tudnánk varrni. A fiú most rémülten nézett a
középkorú férfira.
- Nem tehetek róla… - szólt csendesen
Hanatarou – El vagyok átkozva. Azért történik velem ennyi
borzasztó dolog.
- Ugyan már! – nevetett Ukitake doktor –
Egyszerűen nincs önbizalmad. – komolyra fordította a szót –
Ha nem szerzel egy kicsit belőle, akkor nem remélhetsz könnyű és
boldog életet magadnak.
A beszélgetésben itt kínos csönd állt
be. Majd a fiú lekászálódott a vizsgáló asztalról.
- Hát,
akkor én mennék. – szólt – Majd még úgy is látjuk egymást,
doktor úr! – köszönt kicsit elviccelve, a helyzetet kissé
feloldva.
Délután három óra körül Hanatarou félúton járt
otthonától, amikor egy utcai kivetítőn, egy gótikus metált
játszó banda, közelgő koncertjét reklámozták. A fiú, csillogó
szemmel végignézte a koncert hirdetését.
- Ez a Hollows! –
örvendezett magában – Már olyan rég el szeretnék menni a
koncertjükre, csak hát mindig a legrosszabbkor kerültem kórházba,
de most, mindent megteszek, hogy ott lehessek! – döntött dacos
elhatározással.
*
A koncert előtti
másfél órában a zenekar, még javában készülődött. Az
énekes, egy hosszú, vörös hajú, izmos, tetovált srác, a
dalszövegeket memorizálta, addig Kenpachi a dobverőivel játszott,
amit egy alkalommal sikeresen Ikkaku fejére ejtett, aki éppen az ő,
és Ulquiorra gitárjait hangolta be.
- Te béna pöcs! –
ordítozott a kopasz basszeros – Mégis mit csinálsz? Nincs jobb
elfoglaltságod, mit a fejemre dobálni a szaros pálcikáidat?
-
Állíts magadon golyófejű! – szólt nyugodt hangon a nagydarab
fazon – Ne tégy úgy, mintha szándékosan csináltam volna.
-
Kit nevezel te golyó fejűnek? – pattogott Ikkaku – Ha nincs
jobb dolgod, mint hogy dobáld azokat a szarokat, akkor csináld
tőlem jó messze!
- Nyugodj már le! – folytatta továbbra is
halál lazán az extrém hajviseletéről összetéveszthetetlen
Kenpachi – A végén még agyvérzést kapsz!
Ikkaku már
nyitotta volna száját, hogy újból valami sértést vágjon
haverja fejéhez, de Renji megelőzte őt.
- Ilyen zajban
képtelenség koncentrálni! – éppen egy nehéz szöveggel
szenvedett, amit mindig elfelejtett, és igen csak zavarónak
találta, hogy a két barom nem tud csöndben maradni.
Jéghideg
pillantásától, még a harcias Ikkakunak is felállt a szőr a
hátán.
- Ezzel én is egyet értek – szólalt meg Ulquiorra
aki éppen könnyszerű fekete csíkokat húzott az arcára – Ha
miattatok elbaszom a sminkem, akkor kivégezlek titeket.
Foglalkozzatok inkább azzal, amivel kell, mindjárt kezdődik a
koncert, és még a hangszereket is be kell hangolni.
*
Hanatarou sikeresen
minden baleset nélkül, túlélte a koncert napjáig. Azonban a Soul
Societyben – abban a szórakozó helyiségben ahol fellépett a
Hollows – sikeresen fellökte egy nagydarab, rasztahajú,
hiperaktív negyvenes férfi.
- Oh my god! – szólt harsányan a
bőrnadrágban feszítő fazon – I'm sorry! Ne haragudj rám! Nem
szándékosan löktelek fel! – majd Hana karját szinte kitépve
felrántotta őt a földről, és heves mozdulatokkal leporolta a
ruháját – Egy valamit jegyezz meg little boy, Don Kanonji soha
nem bántaná a gyerekeket! – majd egy „Let's go!" Kiáltással
eltűnt a tömegben.
Hanatarou ledöbbent, nem gyengén, még
percekig a sokkoló fazon hatása alatt állt. Mélázósából egy
izgatott lány csoport tagjainak sikítása hozta vissza.
-
Kyaaahh! Rukiaaaa, odanézz, ott vannak! – kiáltotta egy hosszú
narancssárga hajú, nagymellű lány.
- Aztaaa Orihime de jó
szemed van, hogy kiszúrtad őket! – lelkesedett az előbb nevén
szólított lány – De, hol van Hiyori és Hinamori? – álltak
meg kérdő tekintettel. Ezt kihasználva Hanatarou úgy döntött,
hogy gyorsan szerez még magának egy jó helyet az elsősorban.
Nagyon lassan teltek a percek, de végre valahára elkezdődött a
koncert. Hana izgatottan figyelte a látványos bevonulást, és az
intró zene alatt valaki a nevét kiabálta, majd vállon
veregette.
- Hé, Hanatarou! – üdvözölte egy ismerős arc a
fiút. Majd mikor mellé ért fel is ismerte, ugyanis a teremben
sötét volt, és füst is terjengett a színpad alján.
-
Rikichi! – örült meg a régen látott barátjának Hana. Rikichi
nagy Hollows rajongó volt, homlokára az énekes tiszteletére
hasonló tetoválást készítetett, mint amilyen Renjinek is volt. –
Gondoltam, hogy te is eljössz, de arra nem számítottam, hogy össze
is futunk.
- Na, látod, ez azért van, mert mostanában inkább
azzal az Ukitake nevű dokival bandázol, mint velem! - viccelődött
a magasabb srác.
- Ez nem vicces, nem tehetek róla de, el vagyok
átko… - mondatát már nem tudta befejezni, mivel a koncert
ténylegesen elkezdődött, és a zenekar látványos show-val
örvendeztette meg a közönséget.
Renji hangja erotikusan
zengett a teremben, felizgatva minden jelenlévő férfit, és nőt
egyaránt.
Ikkaku és Ulquiorra vérpezsdítő gitárjátéka még
jobban feltüzelte a tömeget, és Kenpachi minden egyes dobokra mért
ütéssel a rajongók szíve ritmusát ütötte. Hanatarou és
Rikichi egymásba kapaszkodva énekelték a szöveget Renjivel
együtt. Néhány pörgősebb szám után ismét egy lassú,
romantikus, dal következett, mélyre hatolóan fájdalmas szerelmes
szöveggel. Ekkor a következő történt. Renji a színpad szélénél
leguggolt és a refrént mélyen Hanatarou szemébe nézve
énekelte.
„I would die for you, I love you beyond the death."
Hana a gyönyörtől csak tátogni tudott, de ajkai kivehetően
formálták a szavakat, a refrén végéhez közeledve, Renji oda
nyújtotta karját és mutatóujjával Hana állánál fogva arcához
egészen közel húzta a teljes extázisban lévő fiút. Annyira
közel, hogy az ember már azt várta, hogy megcsókolja. De nem így
lett, fájóan rövid idő múlva, legalábbis Hanatarou részéről
a szám többi része folytatódott. De ő nem hallott semmit, csak
nézte, ahogy az énekes hosszú, lángvörös tincsei, félmeztelen,
tetovált, izmos testére lógnak. A látvány annyira magával
ragadta a fiút, hogy egyszer csak azt vette észre, hogy teljesen
felizgult, és hogy nadrágja kissé szűkös lett. Még szerencse,
hogy teljesen elöl állt, így nem vehette észre senki.
*
- Te aztán
piszkosul szerencsés vagy! – szólt irigykedve a koncert után
Rikichi – Bár csak engem is észrevett volna… - sóhajtott.
Hana
meg sem szólalt, felidézte emlékeiben azt a bizonyos pillanatot,
érezni vélte Renji illatát, ahogyan az odahajolt hozzá.
-
Tokióóóó vééteeeel! – próbálkozott Rikichi azzal, hogy
Hanatarout visszazökkentse a valóságba. – Csak nem belezúgtál
Renjibe?
- Hogy micsoda? Áh, dehogy… csak elgondolkoztam azon,
hogy most mennyire irigykedhetsz! – gonoszkodott a fiú.
- De
szemét vagy! – mondta Rikichi. A koncert elemzésébe annyira
belemélyedtek, hogy nem vették észre, hogy egy csapat rosszarcú
ember már egészen régóta követte őket. Amikor a következő
sarkon be akartak fordulni, közrefogta a két fiút a rablóbanda.
- Hová, hová, ilyen későn fiúkák? – szólalt meg
rosszindulatúan hörgő hangon vélhetőleg a vezérük. – Azon
gondolkodtunk, hogy esetleg ti tudnátok-e tüzet adni, és esetleg
egy kis suskával is megdobhatnátok, szerencsétlen haverjaitokat.
-
Mi-mi… egy vasunk sincs… mondta reszkető hangon Hana. Tudta, ez
megint csak az őt sújtó átok, rosszul érezte magát amiatt, hogy
miatta most az egyik legjobb barátjára is át ragadt az ő
balszerencséje.
- Hagyjatok minket haza menni! – állt ki
bátran társa mellett Rikichi – Nincs, se pénzünk, se
öngyújtónk!
A bandavezér kicsit meglepődött, hogy egy ilyen
srác visszamer szólni nekik, de a következő pillanatban ketten
elkapták hátulról, a rosszarcú bandavezér pedig előrántott öve
mellől egy vadászkést és azt Rikichi torkához szegezte. Hana
megpróbálta kiütni a férfi kezéből a vadászkést, de egy
izmos, nagydarab egyén leteperte a földre.
- Jaj, de izgágák
vagyunk ma este… - Na, ide a szajrét, különben a torkotokon
élezem meg a pengémet! – és Rikichi torkához nyomta a kést,
minek következtében kiserkent egy kis vér a fiú nyakából.
