Megjegyzés: Egy újabb Sara/Nick novella, ami a sok Snikcers csoki kapcsán megragadt a fejemben, és sehogy sem tudtam onnan kiszedni. Ahhoz képest, hogy eredetileg egy humoros szösszenetet terveztem, kissé érzelem dúsra sikeredett. Remélem, nem bánjátok ;)

Jogok: Minden jog a CBS-é illetve a sorozat megalkotóié, én csak kölcsönvettem a karaktereket a magam, és mások (reményembeli) szórakoztatására

Kategória: Hmm, azt hiszem, 12-13éven aluliak ne nagyon olvassák, de ez szerintem épp elég megkötés.

Ajánlás: Nagyon sok szeretettel ajánlom Cryssiemnek, az én kis Snickersemnek :P Ha nem beszélünk róla ennyit, tuti nem csókol homlokon a múzsa!

Snickers

Sara Sidle tanácstalanul mászkált fel s alá a bevásárlóközpont polcai között. Kedvesének, Nick Stokesnak keresett ajándékot a két hónapos évfordulójukra, de fogalma sem volt róla, mégis mit. Nem akart se túl személyeset venni, nehogy Nick azt higgye, sietteti a dolgokat. Esze ágában sem volt, tudta Nicky lelkivilága milyen törékeny, elég neki egy rossz szó, vagy gesztus, és a végletekig megbántódik. De többek közt ezért szerette. Mert abban biztos volt, hogy szerelmes a férfiba, hisz lassan négy és fél éve dolgoztak együtt, így volt idejük megismerni egymást. Azt a reggelt sosem felejtette el, mikor kollégája eléállt, összeszedve minden bátorságát, és elhívta vacsorázni, szombat estére. Sara arcára mosolyt csalt az emlékezés, mert eszébe jutott az is, nem vette először a lapot, igent mondott, mert nem tűnt fel neki a férfi zavara, hisz milliószor töltötték együtt a szabadidejüket. Mikor Nicky várakozó tekintetében feltűnt neki egy addig ismeretlen csillogás, akkor esett le neki a tízfilléres, hogy most talán valami másról lehet szó. Odalépett a férfihoz, végigsimította az arcát, és újra igent mondott neki, most már tudatában annak, mire válaszol. A randevújuk jól sikerült, minden meghitt és kellemes volt, a feszengés és a feszültség csak annyira volt jelen, hogy ne tegye tönkre az estéjüket. Aztán vacsora vacsorát követett, és Sara most itt állt a boltban, tűnődve a lehetséges meglepetésen. Visszakanyarodva az ajándékhoz, túl személytelent se akart venni, mert akkor meg azt hinné a férfi, hogy nem is fontos neki a kapcsolatuk. Holott tisztában volt vele, Nick a legszebb ajándék a sorstól, amit kaphatott. Hosszú idő után először úgy érezte, minden rendben van az életében, nyugalom és szeretet veszi körül. Még mindig nem akarta, nem merte elhinni, hogy ez valóban vele történt meg.

- Gondolkodj Sidle, egy egyszerű ajándék nem törhet ennyi borsot az orrod alá! – korholta saját magát. Mikor már maga sem tudta, hanyadszorra járta végig a boltot, az édességes részlegen szemet szúrt neki egy csoki márka. Előszörre őrült ötletnek tűnt, másodjára meg még inkább, de széles mosolyra húzódott a helyszínelő lány szája, mikor elképzelte, mit fog barátja ehhez az ajándékhoz szólni. Gyorsan a kosarába tette a bonbont, mielőtt még lebeszélhetné saját magát erről az akcióról, és a pénztár felé vette az irányt. Megkönnyebbülten szállt be az autójába, mert úgy érezte, megtalálta az arany középutat a nem túl bohém és mégis kedves ajándékkal.

- Sara Sidle, nem is Te lennél, ha ezt kihagytad volna! – Nick először nem tudta, miért vigyorog rá barátnője huszonnyolc fogas mosollyal, de mikor másodjára is megnézte az ajándékát, a felismerés hevében a homlokára csapott.
- Miért, nem tetszik? – incselkedett vele a lány.
- Ellenben, nagyon is! – felelte a férfi, miközben magához húzta kedvesét, és birtokba vette ajkait.
- Ezt vehetem tetszésnyilvánításnak? – nézett rá Sara, még mindig a fiatal helyszínelő karjaiban.
- Ó, igen! – mosolygott a férfi. – Mégis honnan termett az ötleted, erre kíváncsi vagyok?
- Egy hirtelen jött, őrült elképzelés volt csupán. Hagytam, hogy a pillanat heve magával ragadjon – felelte a lány.
- Nocsak Sidle, tudsz még nem várt fordulatokkal előállni – vonta össze a férfi szemöldökét.
- Hajaj Stokes, még csak láttál… - évődött a lány, mikor kedvese egy szenvedélyes csókkal nem hagyta befejezni közölnivalóját.
- Mit is akartál mondani? – kérdezte a férfi kicsit később, még mindig zihálva. Sara némán megrázta fejét egy félmosollyal fűszerezve, és Nick mellkasára hajtotta fejét. – Ugye tudod, hogy még sosem kaptam a szívemnek ennyire kedves ajándékot. Olyannyira Te vagy: szeretet, kedvesség és egy kis humor. Emellett az én könyvem olyan hétköznapinak tűnik.
- Ugyan Nicky, ne mondd ezt! Tudod, mennyire ácsingóztam a legújabb kémiai kutatások cikkeinek összegyűjtött változatára. Ha nem mondtam el napjában legalább tízszer, akkor egyszer sem. Azért az nekem is rejtély, hogy honnan szerezted meg….
- A csillagokat is lehoznám Neked az égről Sara! – a kisfiús vonású helyszínelő szerelmes tekintete legalább olyan beszédes volt, mint szavai. Sara nem tudta, hogyan reagáljon a férfi vallomására, de ösztönösen közelebb bújt hozzá, és a nyakát cirógatta.
- Boldog vagyok, hogy sikerült örömöt szereznem – törte meg hosszú idő után a csendet, még mindig kedvese nyakát kényeztetve.

Pár hónappal később…

- Kedvesem kérlek, fizesd ki a számlát, ott van a tárcám a kesztyűtartóban! – Nick épp a keréknyomát ellenőrizte a benzinkútnál. Sara benyúlt a kocsiba, kivette barátja pénztárcáját, és a kassza felé indult.
- Jó napot, a hetes állás számláját szeretném kifizetni! – mondta, mialatt az aprópénzt kereste a férfi erszényében. Egyszer csak kezébe akadt egy Snickers csoki papír, külön fakkban őrizve, vékony selyempapírba csomagolva. Sara szemébe akaratlanul is könnyek gyűltek, de ezek az örömnek adóztak.
- Szeretlek Nick Stokes! Remélem, tisztában vagy vele! – fonta karjait a fiatal helyszínelő nyaka köré, mihelyt végzett a fizetéssel.
- Én is szeretlek Sara! – a férfi kicsit meglepődött a lány szokatlan kirohanásán, de nagyon jól esett neki. Ő is karjába zárta barátnőjét, és homlokon csókolta. Nem tudta hogyan, de úgy sejtette, Sara kezdi érezni azt a végtelen szerelmet, amit iránta táplált, és ami napról napra csak fokozódott.

- Vége -