Megjegyzés: Egy újabb Sara/Nick novella, ami a sok Snikcers csoki kapcsán megragadt a fejemben, és sehogy sem tudtam onnan kiszedni. Ahhoz képest, hogy eredetileg egy humoros szösszenetet terveztem, kissé érzelem dúsra sikeredett. Remélem, nem bánjátok ;)
Jogok: Minden jog a CBS-é illetve a sorozat megalkotóié, én csak kölcsönvettem a karaktereket a magam, és mások (reményembeli) szórakoztatására
Kategória: Hmm, azt hiszem, 12-13éven aluliak ne nagyon olvassák, de ez szerintem épp elég megkötés.
Ajánlás: Nagyon sok szeretettel ajánlom Cryssiemnek, az én kis Snickersemnek :P Ha nem beszélünk róla ennyit, tuti nem csókol homlokon a múzsa!
Snickers
Sara Sidle tanácstalanul mászkált fel s alá a bevásárlóközpont polcai között. Kedvesének, Nick Stokesnak keresett ajándékot a két hónapos évfordulójukra, de fogalma sem volt róla, mégis mit. Nem akart se túl személyeset venni, nehogy Nick azt higgye, sietteti a dolgokat. Esze ágában sem volt, tudta Nicky lelkivilága milyen törékeny, elég neki egy rossz szó, vagy gesztus, és a végletekig megbántódik. De többek közt ezért szerette. Mert abban biztos volt, hogy szerelmes a férfiba, hisz lassan négy és fél éve dolgoztak együtt, így volt idejük megismerni egymást. Azt a reggelt sosem felejtette el, mikor kollégája eléállt, összeszedve minden bátorságát, és elhívta vacsorázni, szombat estére. Sara arcára mosolyt csalt az emlékezés, mert eszébe jutott az is, nem vette először a lapot, igent mondott, mert nem tűnt fel neki a férfi zavara, hisz milliószor töltötték együtt a szabadidejüket. Mikor Nicky várakozó tekintetében feltűnt neki egy addig ismeretlen csillogás, akkor esett le neki a tízfilléres, hogy most talán valami másról lehet szó. Odalépett a férfihoz, végigsimította az arcát, és újra igent mondott neki, most már tudatában annak, mire válaszol. A randevújuk jól sikerült, minden meghitt és kellemes volt, a feszengés és a feszültség csak annyira volt jelen, hogy ne tegye tönkre az estéjüket. Aztán vacsora vacsorát követett, és Sara most itt állt a boltban, tűnődve a lehetséges meglepetésen. Visszakanyarodva az ajándékhoz, túl személytelent se akart venni, mert akkor meg azt hinné a férfi, hogy nem is fontos neki a kapcsolatuk. Holott tisztában volt vele, Nick a legszebb ajándék a sorstól, amit kaphatott. Hosszú idő után először úgy érezte, minden rendben van az életében, nyugalom és szeretet veszi körül. Még mindig nem akarta, nem merte elhinni, hogy ez valóban vele történt meg.
- Gondolkodj Sidle, egy egyszerű ajándék nem törhet ennyi borsot az orrod alá! – korholta saját magát. Mikor már maga sem tudta, hanyadszorra járta végig a boltot, az édességes részlegen szemet szúrt neki egy csoki márka. Előszörre őrült ötletnek tűnt, másodjára meg még inkább, de széles mosolyra húzódott a helyszínelő lány szája, mikor elképzelte, mit fog barátja ehhez az ajándékhoz szólni. Gyorsan a kosarába tette a bonbont, mielőtt még lebeszélhetné saját magát erről az akcióról, és a pénztár felé vette az irányt. Megkönnyebbülten szállt be az autójába, mert úgy érezte, megtalálta az arany középutat a nem túl bohém és mégis kedves ajándékkal.
- Sara Sidle,
nem is Te lennél, ha ezt kihagytad volna! – Nick először
nem tudta, miért vigyorog rá barátnője
huszonnyolc fogas mosollyal, de mikor másodjára is
megnézte az ajándékát, a felismerés
hevében a homlokára csapott.
- Miért, nem
tetszik? – incselkedett vele a lány.
- Ellenben, nagyon
is! – felelte a férfi, miközben magához húzta
kedvesét, és birtokba vette ajkait.
- Ezt vehetem
tetszésnyilvánításnak? – nézett
rá Sara, még mindig a fiatal helyszínelő
karjaiban.
- Ó, igen! – mosolygott a férfi. –
Mégis honnan termett az ötleted, erre kíváncsi
vagyok?
- Egy hirtelen jött, őrült elképzelés
volt csupán. Hagytam, hogy a pillanat heve magával
ragadjon – felelte a lány.
- Nocsak Sidle, tudsz még
nem várt fordulatokkal előállni – vonta össze a
férfi szemöldökét.
- Hajaj Stokes, még
csak láttál… - évődött a lány,
mikor kedvese egy szenvedélyes csókkal nem hagyta
befejezni közölnivalóját.
- Mit is akartál
mondani? – kérdezte a férfi kicsit később,
még mindig zihálva. Sara némán megrázta
fejét egy félmosollyal fűszerezve, és Nick
mellkasára hajtotta fejét. – Ugye tudod, hogy még
sosem kaptam a szívemnek ennyire kedves ajándékot.
Olyannyira Te vagy: szeretet, kedvesség és egy kis
humor. Emellett az én könyvem olyan hétköznapinak
tűnik.
- Ugyan Nicky, ne mondd ezt! Tudod, mennyire ácsingóztam
a legújabb kémiai kutatások cikkeinek
összegyűjtött változatára. Ha nem mondtam el
napjában legalább tízszer, akkor egyszer sem.
Azért az nekem is rejtély, hogy honnan szerezted meg….
- A csillagokat is lehoznám Neked az égről Sara! –
a kisfiús vonású helyszínelő szerelmes
tekintete legalább olyan beszédes volt, mint szavai.
Sara nem tudta, hogyan reagáljon a férfi vallomására,
de ösztönösen közelebb bújt hozzá,
és a nyakát cirógatta.
- Boldog vagyok,
hogy sikerült örömöt szereznem – törte meg
hosszú idő után a csendet, még mindig kedvese
nyakát kényeztetve.
Pár hónappal később…
- Kedvesem
kérlek, fizesd ki a számlát, ott van a tárcám
a kesztyűtartóban! – Nick épp a keréknyomát
ellenőrizte a benzinkútnál. Sara benyúlt a
kocsiba, kivette barátja pénztárcáját,
és a kassza felé indult.
- Jó napot, a hetes
állás számláját szeretném
kifizetni! – mondta, mialatt az aprópénzt kereste a
férfi erszényében. Egyszer csak kezébe
akadt egy Snickers csoki papír, külön fakkban
őrizve, vékony selyempapírba csomagolva. Sara szemébe
akaratlanul is könnyek gyűltek, de ezek az örömnek
adóztak.
- Szeretlek Nick Stokes! Remélem, tisztában
vagy vele! – fonta karjait a fiatal helyszínelő nyaka köré,
mihelyt végzett a fizetéssel.
- Én is
szeretlek Sara! – a férfi kicsit meglepődött a lány
szokatlan kirohanásán, de nagyon jól esett neki.
Ő is karjába zárta barátnőjét, és
homlokon csókolta. Nem tudta hogyan, de úgy sejtette,
Sara kezdi érezni azt a végtelen szerelmet, amit iránta
táplált, és ami napról napra csak
fokozódott.
- Vége -
