Kategória: Gen Crossover flashfic (400 szó cím nélkül), és mellesleg nyilván AU
Szerzői jegyzetek:
- Volt egy eszement próbálkozásom (100 db Alias drabli/dupladrabli/flashic vázlata van pár mondatban kidolgozva - papíron), ez az ötlet volt az 1-es sorszámú.
- A crossover másik felét nem szeretném itt és most elárulni, mert ezzel lelőném az amúgy is gyenge lábakon álló poént.
Szerzői jogok: Az "Alias" c. sorozatot JJ Abramsnek kell megköszönni, a crossover másik felét pedig (ha jól tudom) Carlton Cuse-nak, persze megintcsak Abrams mellett. Én csak rendetlenkedem egy keveset a karatereikkel, helyzeteikkel, és természetesen mindebből semmilyen anyagi hasznom nem származik.
Sydney
Dixon késett, és ez nem csak egy újabb zavaró tény volt a már amúgy is hosszú listán, hanem valódi probléma.
Az akció rendben zajlott. Kicsit úgy, mint a "régi szép időkben", amikor még Syd azt hitte, hogy az SD-6 a "jó" oldalon áll. Rutinosan, a liftaknán át közelítette meg az irodát, miközben Dixon fedezte, és egy Marshall-masinával késleltette a riasztót.
A lánynak még arra is maradt ideje, hogy lefotózza a térképrészletet, és továbbítsa a képeket a CIA-nak… valószínűleg már rég az adatokat elemezték. Nem lett volna ilyen könnyű dolga, ha a tulaj tudja, milyen érték is van a birtokában, de Sloane-nak már megint szerencséje volt. Ez a gondolat megkeserítette a "jól végzett munka örömét".
Angolosan távozott, amerről jött; a szomszéd épület tetejére érve hallotta meg a riasztó visítását. Önkéntelenül is elmosolyodott arra gondolva, hogy Dixonra mindig számíthat. Egy mosdóban álruhát váltott, és kitaxizott a reptérre. Minden olyan egyszerűen ment, mint azelőtt…
Mindez egy órája történt, és a helyzet már korántsem tűnt annyira jónak. Dixon lassan húsz perce késett, a telefonját nem vette fel, és rádión se válaszolt… Syd magában számolta a másodperceket-perceket; nem nézhetett túl gyakran az órájára: a türelmetlenség nem illett az álcájához. Nagyon úgy festett, hogy le fogja késni a gépet, de nem mehetett el a férfi nélkül.
Dixon valahonnan a háta mögül bukkant fel, talán a személyzeti bejáratok egyikén érkezett. Nyugodt volt, de a lány kérdő tekintetére nem adott igazi magyarázatot, csak közölte, hogy programváltozást történt, és az SD-6 különgépe fog várni rájuk. Syd első gondolata az volt, hogy lebukott… a második, hogy a társa titkol valamit… a harmadik pedig az, hogy akár mindkettő igaz lehet.
"Dixon, mióta vagy itt a reptéren?" - A férfi nem felelt a kérdésre, csak elindult kifelé. Sydney kénytelen volt követni. "Pontosan mit is csináltál itt?" – A férfi erre sem akart válaszolni, de Syd utánanyúlt, és megfogta a karját. Egy hirtelen mozdulat felhívhatta volna rájuk a figyelmet, ezért Dixon is megállt, és fojtott hangon hadarta el a választ:
"Még az akció előtt külön utasításokat kaptam Sloane-tól. Egy csomagmegőrző tartalmát kellett feljuttatnom az egyik gépre. Most viszont indulnunk kell…"
Syd felzárkózott a férfi mellé, belekarolt, és szerepéhez illően gondtalanul csacsogni kezdett. Nem lett volna értelme a csomagról kérdezősködni, Dixon nyilván nem nyitotta ki. A kérdés továbbra is az volt, mint szinte mindig: "Mit akarhat Sloane?"
Ahogy kiléptek a váróteremből, Syd még hallotta, ahogy utoljára szólítják fel beszállásra az Oceanic Légitársaság 815-ös járatának utasait.
Vége