Asamashi

Csepp. Csepp. Csepp…
Hallatszottak távolról a hangok.
Csepp. Csepp. Csepp…
Újra és újra…
Csepp. Csepp…
Megállás nélkül…
Csepp…
Ez a monoton zaj éles késként hasított a sötét zugot uraló csendbe. Mintha egy hatalmas dob verné folyton ugyanazt a ritmust egy üres utca közepén.
Csepp. Csepp. Csepp…
Megint…de hol lehetek?
Csepp…csepp…
Mi történt velem?
Csepp…
Csepp…

Csepp.
„Válaszoltak" a hangok…

Újra és újra…

*************

1. Nap

Csak egy pillanatra nyitotta ki szemeit, de így is úgy érezte, széthasad a feje. Meleg folyadék csordult le a füle mögött és csöppent csupasz vállára.
Zsibbadt végtagjai tehetetlen rongydarabokként hevertek a koszos padlón. Csak mikor engedett a bénulás kezeiben vette csak észre, hogy azok a háta mögött össze vannak bilincselve.
Ismét kinyitotta csoki barna szemeit és zúgó fejjel nézett körül a helységen. A homály teljes tisztulásával pillantotta csak meg a rácsokat nem messze maga előtt.
Egy…cella? Futott végig agyán a felismerés és a döbbenet. De hogyan?
Emlékei zavarosak voltak. Csak arra tudott visszaemlékezni, hogy Karakura utcáin harcolt valakivel s a végső csapás előtt kapott egy hatalmas ütést a halántékára.
Hogy nyomatékosítsa ezen emlékét, újabb meleg folyadékáradat csordult le nyakán.
Felszisszent a fájdalomtól.
Hirtelen tompa koppanásokat hallott a folyosó felől. Levegőt is elfelejtett venni a hirtelen jött döbbenettől, mikor meglátta fogva tartóját a rácsok másik oldalán.
Az illető szinte teljesen sötétbe burkolózott *na de nem úgy, mint Nekozawa*, ám jellegzetes vonásai rögvest elárulták kilétét.
- Szánalmasan, festesz…Shinigami. – hallatszott a szokásosan gúnyos s kárörvendő hang.
Ichigonak egy pillanatra megfagyott a vér az ereiben, maga se értette mért. Egyszerre borzongás és félelem hulláma sodort végig a testén.
Az alak pár pillanat múlva már felette tornyosult s halvány fény esett arcára. Azon a szokásosan eszelős vigyor terült szét.
- Grimmjow… - nyögte a fiú. – Mégis… mi a francért kellett idehozni? – mordult rá dühösen s mégis enyhe pír lepte el koszos arcát.
Az espada mintha ezt észrevette volna, mert hallatott egy rövidke nevetést.
- Kíváncsi a Shinigami, hee~? – emelte rá kék szemeit Grimmjow. – Valójában annak a rohadéknak volt a parancsa…de én vállaltam el a felügyeletedet. – furcsa mosolyra húzta a száját.
- Rohadt vicces… - morogta Ichigo és az egyik sarkot kezdte vizsgálni.
Grimmjow leguggolt elé és ujjai közé szorította a shinigami állát s maga felé fordította. Ugyanazzal a furcsa mosollyal a száján suttogta.
- Ha szabadulni akarsz…meg kell tenned pár dolgot. Ingyen nem adódik a szabadságod.
Ichigo kérdőn fürkészte a szokatlan fényben táncoló tekinteteket és érthetetlen módon, vadul elpirult. Szíve csupasz mellkasa rabságában hevesen kezdett dobogni.
Ugye nem arra gondol? Ez képtelenség!
Hamar elhessegette a gondolatokat. Ez nevetséges! Hisz ő egy férfi! Basszus, nagyobbat kaphattam a fejemre mint gondoltam…
- Mit akarsz? – kérdezte végül halkan.
Hatalmas vigyorra húzódtak ajkai, közelebb hajolt s a fiú fülébe susogta.
- Téged…Shinigami.
Forró lehelete borzolta Ichigo bőrét és ettől a két szótól mindent elsöprő melegség lepte el testét.
Veszett tiltakozásba kezdett volna, ám mielőtt száját elhagyták a durva szavak, Grimmjow egy határozott mozdulattal a hideg falhoz préselte és vadul megcsókolta.
Ichigo tágra nyílt szemekkel nézett maga elé és egy nagy nyögés hagyta el a száját. Az espada erőszakosan szájába tolta a nyelvét és elvetemült táncra perdült a shinigamiéval. Ichigo minden erejét beleadva próbált ellenkezni…de a férfi erős volt, markai közt tartotta őt. Nem tehetett mást, minthogy hagyja magát.
Gerince mentén kellemes bizsergés futott át, mikor Grimmjow közelebb mászott hozzá és enyhén érintette az ő felhevült testét.
Nem értette ezt az érzést…még akarta…még…
Ekkor az arrancar keze Ichigo válláról lefele kezdett csusszanni és mikor mellbimbóihoz ért, szokatlanul lágyan masszírozni kezdte azokat. Közben kiköltözött Ichigo szájából és fülét kezdte harapdálni, nyalogatni.
A Shinigami felnyögött s bimbói egy pillanat alatt megkeményedtek. Pár izzadságcsepp folydogált le enyhén libabőrös bőrén. Grimmjow a fiú füléről a nyakára vándorolt és ott folytatta a lágy csókok ajándékozását. Ichigo mélyeket sóhajtott s csípője megemelkedett, egészen hozzádörgölőzve az espadaéhoz.
Mikor ez megtörtént, az arrancar elégedetten konstatálta, hogy a fiú bizony olyan merev, mint egy kőkemény oszlop.
Elhúzódott Ichigo nyakától s miközben még mindig bimbóit dörzsölte, nyálcseppeket ejtett kulcscsontja területére majd mohón nyalogatni kezdte.
Ichigo hátravette a fejét és nyögött. Legnagyobb kínt az volt, hogy keze háta mögött a bilincs fogságába estek…ő meg egy espada fogságába.
Grimmjow már a fiú izmoktól dagadó hasánál tartott, finoman beleharapott s utána kezével lejjebb húzva a shinigamit, újabb vad csókkal kezdte bombázni ajkait.
Majd hirtelen abbahagyta.
Elégedetten pillantott a hevesen ziháló és kipirult fiúra, kinek szemei veszettül csillogtak.
Az arrancar elvigyorodott, felállt és elindult kifelé.
Ichigo megrökönyödve nézett utána.
- Most meg…hova mész? – nyögte rekedten.
Grimmjow megtorpant és sejtelmes mosollyal a képén nézett vissza rá.
- Ez még csak a kezdet, Shinigami. Nem mehet minden azonnal…hm, rohadt mohó vagy. Holnap is lesz nap. – majd megfordult és kiment.
Léptei sokáig hallatszottak még a folyosó kőpadlóján.

*************

2. Nap

Ichigo egy szemernyit se aludt. Egész végig Grimmjow szavai jártak a fejében.
Holnap is lesz nap…
Minden egyes neszre felkapta a fejét és döbbenten vette észre, hogy minden alkalommal csalódott volt, mikor kiderült, hogy csak vaklárma a zaj.
A tegnapon merengett egyfolytában. Amennyire ellenkezett az elején…a végén úgy élvezte. Többet akart ebből az érzésből. Azt akarta, hogy ő is tudjon valamit érte tenni…de így, bilinccsel a kezein, aligha lesz rá alkalma.
Örökkévalóságnak tűnő ideig merengett és fülelt. Szíve vadállat módjára lüktetett türelmetlenül.
Ekkor hallotta meg az ismerős koppanásokat. Gyomra összeszorult és szemeit várakozóan a rácsok felé fordította.
A várt alak sziluettje bontakozott ki a homályban s kisvártatva ismét felett tornyosult. Merően nézett bele azokba a jeges szemekbe.
- Nem tűnsz túl frissnek, Shinigami. – szólt végül Grimmjow. – Nem telt jól az éjszaka, hm? – a gúnyos hangnem ezúttal kacérosan csengett.
Ichigo elmerült az espada tekintetében, nem szólt semmit. Ő pedig elégedetten vigyorogva lépett közelebb hozzá.
- Ezek szerint elértem a kellő hatást. – megállt közvetlen előtte. – Lássuk, hogy reagálsz erre.
A shinigami először kérdőn, majd tágra nyílt szemekkel nézett, mikor megpillantotta tőle 1-2cm-re Grimmjow meredező férfiasságát.
Ichigo felpillantott az espadara ő komolyan nézett vissza rá.
- Szopj. – mondta aztán parancsoló hangon.
Ichigonak menten felpezsdült a vére s nem is habozva rávetette magát a forró húsra. Tövig bekapta és intenzíven szívni kezdte.
Grimmjow elégedetten felsóhajtott és lehunyt szemekkel élveztem, ahogy a shinigami heves fejmozgásba kezd. Nyelvével körbe-körbe nyalogatta a makkot, masszírozta szájával a lüktető büszkeséget. Az espada ezen kényeztető tevékenység eredménye végett hangosan felnyögött és pár fehér cseppet hullajtott Ichigo nyelvére, ki úgy nyelte, mintha az élete múlna rajta.
Grimmjow hevesen zihált és jobb kezével durván beletúrt Ichigo narancssárga hajába s közelebb húzta, ami által hímvesszeje mélyebb utakon folytatta útját.
Ichigot kínozták a ráerőszakolt bilincsek, próbálta őket szétfeszegetni. Az espada észrevette szenvedését. Megállította a fiút s előhalászta a béklyó kulcsát.
- Nem bírsz magaddal, mi? – zihált vigyorogva Grimmjow s teljesítette a shinigami kívánságát; megszabadította a fémkötelektől.
Ichigo, amint tudta mozgatni kezeit, felpattant és szabályosan a falhoz passzírozta fogva tartóját és mohón ajkaira vetette magát. Csókolta, ahogy tudta, hisz eszét vesztette a szenvedélytől. Nyelveik teljes összhangban mozogtak.
Most Ichigon volt a sor; elkezdte lefele hámozni az espadaról azt a zavaró felsőt s közben a kulcscsontját nyalogatta, puszilgatta. Végül sikerült a ruhaneműt eltávolítani és a földre ejteni.
Végigsimított a jól kidolgozott felsőtesten s ajkai lágyan érintették az espada felhevült bőrét.
- Ne szarozz…Ichigo… - motyogta Grimmjow.
Értette a célzást. Ezúttal kezébe vette a férfi jól megmerevedett büszkeségét és hevesen húzogatni kezdte rajta a bőrt s ajkaival masszírozta a heréit. Hosszában, széltében…mindenhogy végignyalt rajta és kezeivel segített beledörzsölni a nyálcseppeket. Az arrancar nagyokat és hangosakat nyögött s erősen megmarkolta Ichigo hajkoronáját. Még mielőtt elérte volna orgazmusát, durván szemmagasságba húzta a fiút a hajánál és ismét megcsókolta.
Közben felkapta erős karjaiba és végigterítette a földön. Miközben ajkaik egymáshoz tapadtak, Grimmjow kezei Ichigo alsója környékén vándoroltak s kis idő múlva előszedte a shinigami merev faszát.
A fiú belenyögött a csókba és elszakadt az espadatól. Nyál csorgott le álla mentén amit Grimmjow érzékien lenyalt. Eközben keze már a dörzsölési módszert alkalmazta Ichigo fegyverén s lágyan az övéhez érintette, immáron egyszerre masszírozva mindkét büszkeséget.
A shinigami felkiáltott az élvezettől és szorosan magához ölelte Grimmjowt.
- Grimmjow…ezért…megöllek… - nyögte elhaló hangon.
Az arrancar erre elvigyorodott és beleharapott Ichigo ajkaiba.
Közeledett a végső elszámolás; az orgazmus heves előhullámai sodródtak szét mindkettejük testén. Végül Ichigo volt az, ki egy hatalmas nyögés következményeképp ajándékával beborította az espada bőrét, de pár pillanat múlva Grimmjow is követte őt.
Mindketten ragacsosan és nedvesen meredtek egymásra. Az espada olyat látott Ichigo szemében, amit még soha. Mosolyra húzta a száját.
- Ezek szerint élvezted, hee~?
A fiú is elmosolyodott.
- Lehidalok a jól kifejlett megfigyelőképességedtől, Grimmjow.
- Ha láttad volna magadat kívülről…
- Hát ha úgy néztem ki, mint te, akkor el tudom képzelni.
- Tch, fog be. – vigyorgott Grimmjow, majd felállt.
Felkapta a földről felsőjét s kilépett a cellából. Még egyszer rápillantott a még mindig földön fekvő shinigamira, majd mosollyal a száján ott hagyta.

**************

3. Nap

Ichigo ezúttal a rács közvetlen közelében várta őt. Biztos volt benne, hogy ma is eljön. Szívében azonban ott volt valamiért a kétely…
Mi van, ha csak szórakozik velem?Lehet, hogy nem is fog kiengedni innen.
Az igazat megvallva…már nem is volt benne olyan biztos, hogy el akarja hagyni a Hueco Mundot. Nem volt benne már a harcolni akarás ellene, nem akart még távolabb kerülni tőle.
Nem érette magát. De akkor mi lesz a többiekkel? A családja, Rukia, Orihime, Chad, Ishida…a Soul Soceity…mindenki…
Ráadásul azt is furcsálta, hogy ezen a 2 napon semelyik ellenség nem akarta se kifaggatni, se semmi. Grimmjowon kívül még csak fel se kereste egyik se. Kezdte azt gyanítani, hogy Aizenék nem is tudnak az itt létéről. De az hogy lehet? Érezniük kellene a reiatsuját!
Csak akkor ocsúdott fel a merengésből, mikor már Grimmjow a cellában mellette állt.
- Mi ez a komor pofa? – kérdezte szemöldökét kérdőn felhúzva.
Ichigo megzavarodva nézett fel az espadara. Hallgatott.
A férfi becsukta maga mögött a rácsos ajtót s közelebb lépett Ichigohoz.
- Na, ki vele.
- Semmi…
Grimmjow vágott egy fintort, majd megragadta a shinigami vállát és felállította őt.
- Rohadt szarul tudsz hazudni. – sziszegte az espada.
Ichigo egy ideig állta tekintetét, majd mikor úgy érezte, a jeges szemek végképp megfagyasztották, kinyögte.
- Grimmjow…tudják egyáltalán Aizenék, hogy itt vagyok? Úgy értem…nem csak a te akaratod szerint vagyok itt, ugye?
Az espada nem szólt semmit, csak enyhített a szorításon.
- Tch, nem lehet téged átbaszni, mi? – hallatott egy halk nevetést végül.
Ichigo homlokát ráncolta s úgy sziszegte.
- Te…aljas…
Grimmjow veszettül felröhögött.
- Rohadtul igaz! De most gondolj bele…akkor nem tarthatnánk itt. – s ajkait tapasztotta Ichigoéra.
Ő pedig egy határozott mozdulattal ellökte magától és dühösen meredt rá.
- Ichigo, így nem fogsz tudni visszatérni az emberi világba… - mondta unott pofával Grimmjow és a fiú állát a tenyerében tartotta.
- Rohadék…hát nem veszed észre, hogy ha akartam volna, már rég visszamentem volna?! – kiáltott rá Ichigo, majd egy hatalmas lendülettel elkapta az espada ajkait, ki ettől a hirtelen mozdulattól megtántorodott s hanyatt esett.
Hevesen csókolta, miközben szabályosan letépte róla a ruhákat.
Tudta, hogy ez így nem lesz helyes, de nem tudott parancsolni az érzéseinek. Vágyott arra a szenvedélyre, amit csak Grimmjow tudott megadni neki. S még így se teljesedhettek ki igazán.
Az espada eközben leszedte a fiúról az egyetlen ruhadarabját, azt a fekete shinigami alsóját.
Mikor már mindketten csupaszok voltak, Grimmjow átfordult Ichigon, így ő került újra felülre, rögvest megrohamozva ajkaival a fiú mellbimbóit, a shinigami pedig az espada fülét majszolva közben megragadta férfiasságát.
Grimmjow nyalta Ichigo testét, ahol csak tudta, teljesen beborítva bőre minden négyzetcentiméterét.
Végül aztán két ujjával a fiúba hatolt, előkészítve őt a nemsokára esedékes behatolásra. A shinigami felnyögött és testét homorította az odalent folyamatban lévő tevékenység hatására. Minden porcikája lángolt, bizsergett ahogy Grimmjow ujja a prosztatát kezdte ingerelni. Mélyeket sóhajtott, patakokban folyt róla a veríték. Úgy érezte, ott helyben el tudna élvezni. Az espada persze nem hagyta, hogy ez ilyen módon történjen meg, így miután meggyőződött arról, hogy a fiú teljesen tág, nagy lendülettel irányította bele saját merev hímvesszejét.
Ichigo felkiáltott, ahogy az éles fájdalom belehasított. Ám Grimmjowt ezt hidegen hagyta és szaporán mozogni kezdett a shinigamiban. A fiú fájdalmát egy új, megrészegítő gyönyör váltotta fel. Átkarolta az espadat a hátánál s feljebb húzta magát, csípőjét dörzsölve Grimmjowéhoz. Ő is hevesen zihált, közben Ichigo lüktető faszát masszírozta, fokozva az élvezetet.
Érezték, hogy közel a vég…közel vannak ahhoz, hogy mindketten elveszítsék az önkontrollt. Az arrancart megbabonázta a mindenét körülvevő forróság és a vágy, hogy Ichigoba pumpálhassa az Istenek nektárját.
Nem kellett egyikőjüknek se sokáig várnia. Egyszerre nyögtek fel, mikor elérkeztek a csúcsra. A shinigami spermája Grimmjowt a mellkasától egészen az alhasáig beborította, ő pedig ahogy akarta, a fiúban élvezett el.
Az espada fáradtan vigyorgott az alatta hevesen ziháló fiatal fiúra. Ő visszaküldte a vigyort s kezével végigsimított a férfi bal orcáján.
- Te…tudsz…valamit. – nyögte halkan.
Grimmjow nevetett.
- Mit nem tudok?
- Befogni a szádat…
- Akkor ebben hasonlítunk. – vigyorgott megint az espada, majd kiszedte fegyverét Ichigo hátsójából s felállt. A shinigami felült és előkotorta nadrágját.
Grimmjow is előhalászta ruhadarabjait, majd magára öltötte azokat. Mikor mindketten végeztek, az espada ezúttal komoran pillantott a narancssárga shinigamira, majd így szólt:
- Most pedig…hazamehetsz, Shinigami.
Ichigo szíve egy pillanatra megállt. Mégis betartja az ígéretét…
Még mielőtt bármit is mondhatott volna, az arrancar megfordult és kiviharzott a cellából. Ichigo dühösen utána futott s mikor utolérte , megragadta a vállánál és maga felé fordította.
- Hát ennyi?! Ennyire kellettem, te rohadék?! – kiabált magából kikelve.
- Megmondtam; ha valamit megteszel nekem, elengedlek. Megtetted. Mit akarsz még? – nézett rá szokatlanul nyugodtan Grimmjow.
- Csak nem értem…ezek után…hogy vagy képes elengedni?!
Az arrancar szemei tágra nyíltak. Úgy tűnt, mintha Ichigo könnyekkel küszködne. Az az erős és bátor fiú most annyira elesettnek és sebzettnek tűnt, mint egy átlagos ember.
Elfordította a fejét s lehámozta Ichigo remegő kezét a válláról.
- Neked az emberek világában a helyed. Ha tetszik, ha nem…itt nem maradhatsz.
- Akkor mire volt jó ez az egész? – suttogta a fiú.
- Gondolkozz, ember! – ripakodott rá magából kikelve Grimmjow. – Most pedig húzd el innen a beledet, vagy kitaposom, arra mérget vehetsz!
Ichigo megrökönyödve állt ott, lábai földbe gyökereztek…ám pár pillanat múlva már futott is a sötét folyosó vége felé.
- Grimmjow…te aljas… - sziszegte a fogai közt s pár könnycsepp hagyta el szemeit.