Cím: Bármi áron
Írta: Fircorwen
Szereplők: Sawyer/Charlie (Lost)
Leírás: Valamit valamiért…:P
Figyelmeztetés: Laza fixáció… Semmi különös…
Megjegyzés: Nem egy túl jó munka… Az unalom hozta ki belőlem….:)
- Sawyer! Hol van! – lépett oda Charlie a napszemüvegben heverésző férfihoz.
- Hjajjj… - sóhajtott amaz. – Miért van az, hogy mindenkinek ez az első kérdése hozzám?
- Hol van a gitárom? – kérdezte ismét Charlie.
Sawyer nyögött egyet, levette a napszemüvegét, és lassan feltápászkodott.
- Nálam van… - nyújtózott egyet, és odaállt Charlie elé.
- Add vissza! – nézett fel a zenész a nála majdnem egy fejjel magasabb férfira.
- Visszakaphatod… - gondolkodott el Sawyer, majd a ponyvája alól előhúzta a gitártokot, a földre állította, és rátámaszkodott. – De persze… nem ingyen…
- Mit akarsz? – morgott rá Charlie.
- Nos… - Sawyer elvigyorodott. – Térdelj le!
- Mi van!
- Jól hallottad! Gyerünk! – vigyorgott még szélesebben Sawyer, és a vállára kapta a gitárt. – Vagy a kis hegedűd tűzifaként végzi.
Charlie legszívesebben bevert volna egy nagyot az idétlenül vihorászó Sawyernek, de nem akarat kockáztatni a gitárja „életét". Így hát gyilkos pillantások közepette térdre ereszkedett Sawyer előtt:
- És most?
- Ismered a béka és a hajó esetét?
- Rátérnél a lényegre? – vicsorgott egyet Charlie.
- A lényeg, hogy békapod te a faszomat, ha jó, ha nem… - lóbálta meg a hangszert Sawyer.
- Szó sem lehet róla! – akart talpra állni Charlie.
- Kell a nyenyeréd, vagy sem? – lökte vissza Sawyer.
- Kell… - nyögte utálkozva.
- Akkor gyerünk! – húzta le a sliccét bíztatás képpen.
Charlie nem tudott mást tenni. Akarta a gitárját, annyira, hogy még ezt is hajlandó volt megtenni érte. Undorodva vette a kezébe Sawyer farkát, majd becsukta a szemét.
- Fagyi… gondold azt, hogy fagyi! – mondta magának, mikor bekapta a méretes kéjrudat.
Próbálta nem gondolni arra, hogy mit is csinál éppen, és imádkozott, hogy senki se lássa meg ezt. Igyekezett minél gyorsabban befejezni az egészet, Sawyer farka ki-be járt a szájából, kezét pedig fel és le húzogatta a merev lőcsön. Végül a nyelvével is rásegített, hogy minél gyorsabban vége legyen.
- Ahhh… Ez az! – nyögte elégedetten Sawyer, nem kellett pár perc, és telelőtte spermájával alkalmi partnere száját.
Charlie undorodva köpte ki a „cuccot", már a hányinger kerülgette. A lehető leggyorsabban ki akarta mosni a száját.
- Hmmm… - morgott kielégülten Sawyer, fogta a gitártokot, kinyitotta, és kiszedte belőle a fakarókat, amik eddig kimerevítették, majd hozzávágta a döbbent Charlie-hoz.
- A gitár ott van a hálózsákodban… - tette vissza a napszemüveget. – Ezt pedig…hálásan köszönöm… - telepedett le a fekhelyére egy elégedett vigyorral az arcán.
…End…