1. rész
Kedves Naplóm!
Bár már rengetegszer megfogadtam, hogy nem rúgok be, tegnap mégis megtettem. Miután Gladys ismét kiröhögött, és még a főnököm is valami retkes munkát akart nekem adni, nem bírtam ki… Így hát erősen ittas állapotban ültem be a Londoni Zoológiai Társaság előadására. Nem számítottam túl sok jóra, a biztonság kedvéért becsempésztem egy-két ZsebMatyi nevű kultúrlapot is a jegyzettömbjeim közé. De pechemre olvasni se tudtam, mert levágódott a mellettem lévő székre egy napbarnított parasztgyerek egy erősen mocskos öltönyben, és hülyén vigyorgott rám… Hurrá…
Valami Csellengő… Csavargó… vagy…tökömtudja, vmi Cs-betűs, vörös kecske beszélt vmi repülő gyíkokról, aztán meg mutogatott vmi képet is róla… nem emléxem teljesen… Aztán bejelentette, hogy indít egy expedíciót valahova a világvégére, és tagokat keres. A mellettem feszítő jómunkásember – vmi Roxfort vagy mi - rögtön jelentkezett, én meg épp el akartam ereszteni egy ásítást, mikor úgy éreztem, hogy jön a róka… Felugrottam, és úgy fél füllel hallottam csak a kérdést: Mi a neve, fiatalember? Válaszoltam is, mert a ravaszdi visszahúzódott a kotorékba. Bár ne tettem volna! Csak késő esett le, hogy jelentkeztem arra a nyamvadt expedícióra. Remek… Most hogy mondjam meg, hogy nem megyek, úgy, hogy ne tűnjek egy gyáva kis pöcsnek?
Feléledt a remény, mikor arra terelődött a szó, hogy nincs kezdőtőke… De egy csini ruhában berobogó nem túl erkölcsösnek tűnő nőszemély felajánlotta az összeget… Már csak ez hiányzott! (Megj.: El kell kérem a nőtől a szabója címét…)
Arra, hogy hogyan keveredtem haza, már nem emléxem, mert tartottunk egy kis ivászattal összekötött megbeszélést a CS-betű faszi házában… Inni kellett, nem volt mese… A nőcske elég agresszív… Majdnem tökön lőtte Rox…mittoménmit… Szal nem fogok kikezdeni vele… Pedig kívánatos egy portéka…! A lövés után snitt, csak arra emléxem, h ma reggel felébredtem az ágyamban, és az asztalon lévő naptárban be volt karikázva a mai nem, és nagy piros betűkkel oda volt írva: Indulás délben! Ciki, fél 12 volt… Szóval sebtiben összepakoltam a cókmókomat, írtam egy levélkét Gladys-nek, egyet meg a Főnöknek, és rohantam a kikötőbe, ahol egy fickós ugrással sikerült elérnem a hajó… Vagyis azt hittem… Mint kiderült, a hajó rám várt, és én egy épp kikötni készülő uszályra pattantam fel… A kis incidens után aztán elindultunk… Roxton – asszem, hogy így hívják – még este is a „páratlan bakugráson" kuncogott… Olyan kínos! Rögtön az elején lebőgni! Úgyhogy most itt ülök ebben a szűk kis kabinban, gyertyafénynél írok, és csak remélhetem, hogy ép bőrrel megúszom ezt a ki kiruccanást… Dum spiro, spero…
2. rész
Kedves Naplóm!
Itt vagyok valahol a dzsungel közepén, izzadok mint a ló, nem tudok aludni, mert vagy a szúnyogok esznek meg, vagy egy randa skorpió akar velem közelebbi kapcsolatban kerülni, ahogy az az imént is történt… Még csak egy hete vagyunk úton, de a Fennsíknak nyoma sincs… Viszont ez idő alatt megharapott egy kutya, lehugyozott egy bőgőmajom, megmászott egy madárpók, és megpaskolta a seggemet egy jól megtermett bennszülött hordár…+ Hajjjajjj, mi lesz még?
Az elmúlt napokban megdöbbenéssel vettem észre, hogy az útitársaim kérdés nélkül olvasgatják az útinaplóimat, szóval EZT a könyvecskét a lehető legbiztonságosabb helyre kell pakolnom… Nem szeretnék még egy hasonló incidenst, mint mikor Gladys beleolvasott az erotikus álmaimat tartalmazó fejezetbe… CCCCCCCC… Oo Még most is ég a pofám…
De meg kell mondjam, hogy ez a klíma nagyon jót tesz a bőrömnek! Eltűntek a szarkalábaim, és szépen lebarnultam!
Amúgy egy elég érdekes társaságba kerültem… Challanger, és a kis öreg, az az Arthur folyamatosan a tudományról vitatkozik, Roxton a nőcskét (asszem Margaréta a neve… vagy vmi hasonló) stiröli, mint éhes kutya a velőscsontot… És velem nem törődik senki! (Azt az egy hordárt kivéve…) Roxton folyton „fijam"-nak hív, és megjegyezéseket tesz az erőnlétemre, és az izmaimra… meg a fehér, enyhén átlátszó gatyámra.. Nem tudom, hogy mi jogon! Ő se egy Schwarzenegger… bárki is legyen az…
Na, mára be kell fejeznem, mert Challanger és Summerlee ismét egymás szakállát tépik, és szét kell őket szedni… Hállelúja… Biztos megint kapok egy csinos kis monoklit az egyiküktől…
3. rész
Kedves Naplóm!
Megtaláltuk a Fennsíkot! Igaz, a ballon bánta, mert vmi viharba kerültünk, és leestünk, mit a vak tetőfedő… A helyet elnézve viszont akár maradhattunk is volna lent… Minden ugyanolyan, mindenütt csak… fuck… hopsz, bocccccs…fák… Arról nem is beszélve, hogy mindenhol génbuherált, éhes gyíkok flangálnak, randa szőrös pacákok ugrálnak ránk a fuck….vagyis fák tetejéről… és még a növények is agresszívak… Meg is fogott egy tátott szájú, csúnya rózsaszín muskátli… Meg is esz, ha az a csini, hiányos öltözetű szőkeség meg nem ment… Olyan, mint Xena…vagyis Sheena… (Hűűűűűű, de hogy az milyen korrektül néz kiiii! lick) Veronicának hívják amúgy (érdekes, az ő nevét egyből meg tudtam jegyezni), és van egy fullextrás kis házikója az egyik fa tetején… Volt olyan kedves, és megengedte, hogy nála lakjunk… Végre ágyban alhatok! Már a tököm kivan a földön fekvéstől… Arról nem is beszélve, hogy kék-zöld foltok vannak tőle a csípőmön és a fenekemen…
Veronica nagyon kedves lány… (Marg… Margui… Marge… nah, szóval Margaréta nem egészen így vélekedik, de ez nem sokakat izgat… Ahogy Veronicát elnézem, egy rossz szó, és falhoz bassza…)
Challanger minden áron egy T-rex tojást akar… Elismerem, jó nagy rántottát lehetne belőle sütni, de minek, mikor van kaja bőven? Oo No mindegy, ő tudja…
Veronica barátnője, Hasszán….. pardon, Assia holnap elvisz minket a zangákhoz! örül (Remélem, h a piacukon lehet naptejet venni, mert kezdek kicsit túlbarnulni… És nem akarok úgy kinézni, mint Roxton…)
Mióta itt vagyok, egyre több új dolgot tanulok meg… pl.: „a RAPtor nem ugyanaz, mint a RAPper. A RAPtor egy ronda, harapós gyík, és nem „höööööööö LehaRAPom a gyíííkod, hööööööö hööööööööö hööööööö"…" ahogy azt Challanger szemléletesen kifejtette…(Az öreg nem igazán tudja értékelni az amerikai zenét…)
Hiába, jó pap holtig tanul… (Megj.: nem vagyok pap, szal így, 25 évesen ideje lenne a Marok Marcsával folyó „meditálás" helyett vmi igazi eksönt is összehozni… )
Nos, ennyit mára… Holnap korán kelünk… és nincs kávé! cry (Megj.: vásárolni naptej, KÁVÉÉÉÉÉÉ!)
4. rész
Kedves Naplóm!
Hogy finomam fogalmazzak: megszoptuk a hadifaszt… Azt hiszem, egy jó ideig maradunk ezen a retkes Fennsíkon, mert beomlott a kivezető út… És a tehet róla? Hát persze, hogy Márgerít! (muszáj fonetikusan írnom, mert képtelen vagyok lebetűzni…) Mert ugye, a drága nőszemély olyan, mint egy szarka, mindenre ráveti magát, ami csillog (a múltkor még a virslire is azt hitte, hogy drágakő)… A barlang, ami a lejárathoz vezetett, csurig volt csillogó kavicsokkal, a földön is tonnaszám hevertek, de annak a….#&÷¤×¤#×#×÷פ+…. Nahszóval, annak a… nőnek… persze a FALBÓL kellett kivennie egyet… ÉS összedőlt a barlang! OO Az első reakcióm az volt, hogy kitekerem a nyakát, de nem volt kedvem sorszámot húzni, úgyhogy inkább lenyugodtam… De most hogy a tökömbe jutunk haza?Oo (Az egyetlen jó dolog az, hogy még egy ideig Veronica közelében leszek, szal van még esélyem egy kis kuFIRcra…)
Gyászos volt a hangulat, mit ne mondjak… (mondjuk Veronica nem volt túlságosan búval baszott… és sajnos általam se…) Na, de én meg Roxton alaposan berúgtunk… Nem túl sok minden maradt meg abból az estéből, csak egy dalocska, amit John tanított meg:
Margaréta bájos kis cseléd
Meg kellene kummanatani mindenféle képp
Tótul, szerbül, görögül vagy svábul
Seckó, jednó, előröl vagy hátul.
Margaréta bájos kis cseléd,
Mozogjon a segged mint a Zinger varrógép.
Maragréta szép
Nyálazd meg a tökömet és rakd a lábad szét.
A másnapi fejfájás persze nem maradt el. Kínkeservesen felkeltem, feltakarítottam a rókát az ágyam mellől, alsógatyát cseréltem, és nekiálltam kávét főzni, és közben dúdolgattam a „Margarétás" kis nótát… Amíg meg nem jelent a hús-vér (bár amilyen hangulata volt, inkább vér) Margaréta… Húúúú, hogy én mit kaptam tőle!OO Hiába bizonygattam, hogy Roxton a hibás, ő tanította ezt nekem, nem hitte el… Visítozott, hogy utálom, és csak okot keresek arra, hogy szekáljam, és még a nevét sem tuDom rendesen leírni… (Üzenet az agynak: ez olvasta a titkos kis könyvecskémet is, mert a publikusban mindig erőtveszek magamon, és lebetűzöm vhogy… Új helyre kell dugnom a kicsikét.) Körömszakadtáig (áúúúú) viaskodtunk, amíg nem jött Challanger, és nem szedte le rólam… Megvert egy nő… vérciki…TT Aznap nem volt a kedvem mégegyszer a közelébe kerülni…(sőt, sztem várok egy pár napot, amíg vérnéni elmegy, és csak akkor szólok hozzá… De addig sztem megissza az összes kávémat…) De minek is akarok én hozzászólni? Még csak nem is teccik…
Elmentem sétálni, és majdnem megevett egy T-rex… (sztem még senki nem futott annyit 100on, mint én akkor…)
Azt hittem, ez a nap már nem lehet jobb, de tévedtem: Veronica rajtakapott „meditálás" közben… ccccccccc…Oo Az a tekintet jelenthette az is, hogy „Hűha!" meg azt is hogy „HaHa!" Csak tudnám eldönteni, hogy melyik! Mért nincs nekem tapasztalatom, tejóég! O de amíg a Fennsíkon vagyunk, muszáj lesz végre kuFIRcolnom, mert nem akarok életem végéig (ami az itteni állapokat elnézve nincs is olyan messze) szűz maradni… Peanut!
5. rész
Kedves Naplóm!
Alig tudok írni… Fáj a fejem, remeg a kezem, arról nem is beszélve, hogy alig látok ki a fejemből. Amióta ittragadtunk, vhogy mindenki búskomor, Veronicát kivéve… Ez hete szinte minden éjjel beásítottunk Roxtonnal… Lassan le kéne állni vele, mert elfogy a pia… Tegnap megittunk egy üveg gyümölcsvodkát, és fejenként egy-egy üveg whiskey-t… Macskajajj a négyzeten… De John is alaposan kiütötte magát… Már éjfél körül alig állt a lábán, bedőlt az ágyba, és feküdt, mint egy fadarab… Arra emléxem még, hogy megkérdeztem tőle, hogy „Alszó'?", és erre visszaszólt, h „Nem, felszó…" Öregem, ennyire még én sem tudok berúgni… Én akkor legalább értelmeseket mondok, de ez… És még hencegett vele, hogy mennyire bírja a piát… Hát… sztem még Veronica is az asztal alá inná… (Megj.: Büszke vagyok magamra, hogy ennyi után is tartotta magam, és elértem az erkélyig, mikor hánynom kellett.)
Ma reggel Challanger bejelentette, hogy ez így nem mehet tovább, nem folytathatjuk ezt a passzív depressziót, és legalább térképezzük fel a környéket, ha már úgyis itt maradunk Summerlee élete végéig… (Nem tervez hosszútávra a vén kecske…) Arthur persze ezért megint a torkának ugrott. (Meglepően fürge a kis öreg…) Ez megadta a nap alaphangulatát… A két öreg fújt egymásra szokás szerint, Margaréta a és a szép szőke hercegnőm fújt egymásra csak úgy alapból, Roxton pedig fújt rám, amiért kiröhögtem a tegnap este miatt… Óóóó heppí déj…
Most mit mondjak, még „meditálni" se volt kedvem… Berúgni meg főleg nem…
Pedig in vino veritas… de az igazság néha fáj, általában másnap…
6. rész
Kedves Naplóm!
Egy jó darabig nem tudtam írni, mert olyan iszonyatos sokkhatások értek, hogy egy ideig csak arra voltam képes, hogy magzatpózba összekuporodva szopjam az ujjamat, és azt nyüszítsem, hogy „Mami!".
Először is kezdődött azzal az álommal: épp Veronicával huncutkodtam, és elég jól benne jártunk a dologba (pontosabban egymásban), mikor Veronica egyik pillanatról másikra Roxtonná változott. Sikoltozva pattantam fel róla, majd ijedtemben kiugrottam az erkélyen, de nem estem nagyot… Futni kezdtem a dzsungelben, és egy homokos tengerparton kötöttem, ahol épp láttam lezuhanni az Oceanic légitársaság 815-ös járatát (hullák repültek mindenfele, nagy tűz volt, és mindenki sikítozott…OO) Úgy megijedtem, hogy bemenekültem az erdőbe, ahol először egy labrador futott szembe velem, majd egy öltönyös krapek…Oo Futottam, futottam, és egy tisztásra értem, ahol a egy furcsa, kör alakú, kéken fénylő izé előtt négy katonai ruhában lévő ember lövöldözött pár hülye páncélban lévő alakra, akiknek a homlokán vmi jel volt, és egy botszerű fegyverből tűzgolyókat vagy miket lőttek ki…OO Úgy döntöttem, hogy itt se lesz jó, úgyhogy jobbra el… De bár ne tettem volna! Pár lépés után belefutottam egy sebhelyes képű, perverz tekintetű fasziba, aki egy fekete kutyát kergetett. A kutya vonyított, majd a pali is felordított, mikor a telihold előbújt a felhők mögül, és vérfarkassá változott. Versenyt üvöltve a két állattal ismét futni kezdtem… Elfutottam egy fán ücsörgő, zsíros hajú, de egész jóképű csöves mellett, aki, mikor meglátott, elkiáltotta magát, hogy „Öld meg Legolas! Végezz vele!"O.O Mikor egy nyílvessző fúródott mellettem a földbe, sikoltozva felébredtem… Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem jöhet… De tévedtem… Ahogy belenéztem az ágam mellett lévő tükörbe, vékony, nőies hangon felsikítottam. A tükörből nem az én arcom nézett vissza rám… LECSERÉLTEK! (Még mielőtt teljesen pánikba estem volna, a rendező leállította a felvételt, és elmagyarázta, hogy William DeVyr otthagyta a szerepemet, és hogy próbáljak meg megbékülni David Orth kinézetével, aki ugyan nem olyan jóképű, mint William, de a célnak megfelel…)
Egy kicsit megnyugodtam… de még így is zavart a dolog…
És a többiek se állták meg szó nélkül… Roxton kiröhögött, hogy most még férfiatlanabb vagyok, Magaréta megjegyezte, hogy nem kéne ilyen erős arckrémet használnom, Challanger rögtön valamit ellenszert akart találni, mert nem bírja elviselni a látványt, Summerlee csak sunyin vigyorgott, Veronica meg… hát rajta azt láttam, hogy teccik neki az új pofázmányom… És valóban.. a délután folyamán be is jött a szobámba, és rámvetette magát:D:D Először örültem, de mikor levette a ruháját, valami olyan eszméletlen pánikroham kapott el, hogy olyat még nem basztam…OO Nem sok minden maradt meg belőle, de a többiek szerint először az üvöltöztem, hogy „Hagyj békén Remus!" utána meg hogy „Orkok! Jönnek az orkok!" aztán eszelősen futkoztam fel-alá a Faházban, és meg akartam találni azt a valakit, aki elrabolta Claire-t, és majdnem megölte Charlie-t…(De ők ki a tököm?Oo)
Arra már emléxem, mikor Roxton egy fickós parasztlengővel kijózanított… Nehezen sikerült csak lenyugodnom, és azóta se tudom, hogy mi a francért volt e az egész… Ez a hely nagyon rossz hatással van rám… Meg fogok őrülni!
Félek! Mamiiiiiiiiiiii!
(az álomhoz és helyenként felhasznált filmek/sorozatok: Lost, Csillagkapu, Harry Potter, A Gyűrűk Ura)
7. rész
Kedves Naplóm!
Egyre ijesztőbb dolgok történnek ezen a retkes Fennsíkon. Még most is kiver a víz attól, hogy Roxton megpróbált megenni!OO Nem tudom, hogy mi a redves frászkarika kapta el, de késsel-villával a kezében kergetett végig a Faházon, miközben folyamatosan az kántálta, hogy „Friss hús! Friss hús!" Nagynehezen sikerült elbarrikádoznom magam a szobámban, és elő se bújtam másnap délig, mikorra a Lord szemmel láthatóan visszanyerte a józan eszét.
Mivel rohadt éhes voltam, mikor előmerészkedtem a biztonságot nyújtó fedezékből, felzabáltam minden utamban kerülő kaját… Vesztemre… Úgy rámjött a szapora fosás, hogy alig értem el a legközelebbi bokorig… És alig hogy visszaértem a Faházhoz, már futhattam is vissza… Az volt a legcikibb, hogy pont aznap éjjelre beszéltünk meg egy kis tóparti holdfényes, fürdős pettingelős találkozót Veronicával, és semmi remény nem volt, hogy addigra kikúráljam magam… De mivel nem akartam, hogy egy töketlen kis szűzkurvának tartson, elmentem… Már javában benne voltunk… a vízben, és a kezem már éppen kezdett a lényeges dolgok felé kúszni, mikor egy iszonyatos hasgörcs tört rám, és hát… Ki szelet vet, ugyebár…O.O Szóval úgy ahogy voltam, pucéran kirohantam a vízből, és addig futottam, ameddig csak bírtam erővel, hogy minél messzebb legyek Veronicától… Már így is jól leégtem előtte, nem kell még jobban… Mire, mint aki jól végezte dolgát visszakullogtam, Veronica nem volt ott… SUX! Na, most kepesztethetek újra, mire idáig eljutok… És amilyen az én formám, akkor is elszarom az egészet….Oo
8. rész
Dear Diary!
I'm still on the bloody island. Today I swallowed a bug…. Khm.. vagyis…Még mindig itt rohadok ezen a tetves helyen, és egyenlőre semmi remény arra, hogy hazajussak… Utálok itt lenni. Unom magam! Már az összes Playboy-t átnyálaztam vagy 20X, a könyveimet lenyúlták a többiek, és már a „meditáls" sem köt le annyira… Még Veronicát sem tudom lesni zuhanyzás közben, mert nincs itthon már egy hete…TT És még csak nem is szólt róla, hogy elmegy… Én pedig szép nyugodtan elhelyezkedtem a kis rés előtt, és kit láttam bent zuhanyozni! ARTHURT!O.O Azt hittem, hogy kisül a szemem! Rohadt egy dolog volt… Napokig rémálmokkal küszködtem ezután…XX De múltkor történt ennél… nem mondom, hogy rosszabb, inkább megrázóbb: rányitottam Roxtonra, amint Margaréta fehérneműiben feszített a tükör előtt.Oo Nem tudtam, hogy sírjak- e vagy nevessek… végül az utóbbi mellett döntöttem…XDDD Persze John (vagy ezután mondjam, hogy Johanna?) nagyon berágott, és úgy ahogy volt, harisnyatartóban és egyebekben, egy puskával a kezében végigkergetett a Faházon. Röhej… és még EZ mondja magát férfinak… Jó, az egy dolog, hogy én szúz vagyok, de legalább nem hordok női cuccokat…
Jut eszembe, az itteni gyantával sokkal simábbra tudom epilálni a lábaimat, mint a londoni műcuccokkal! Sirály!
Hjajj… Challanmger meg barmol valamit a laborjában, amitől az egész házban furcsa szag terjeng, és éjszakánként vérfagyasztó hörgések és morgások hallatszanak…OO Nem enged be senkit, tanulva a múltkori esetből, mikor Maragréta kinyírta a klónozott, nyolclábú és többcentis tépőfogú gerényeit… Nem tudom, bírom a vén kecskét, de ha nem hagy fel ezekkel a kicseszett génmanipulációkkal, isten bizony én fogom lelőni… Azért szeretném tudni, hogy mit eszek, és nem szeretném az megérni, hogy sikítson az alma, mikor beleharapok….Oo
Na mind1… azt hiszem, most befejezem, mert valami kaparászást hallok a labor környékéről…O.O
9. rész
Kedves Naplóm!
Istenem, azt hittem, hogy soha többé nem írhatok beléd! Az utóbbi hónapok szinte rémálomként teltek el. Az egész úgy kezdődött, hogy vadászat közben találkoztam valami varázslóféle nővel… Egy ronda, kivénhedt banya volt, erős nimfomániával… Mondanom sem, kell, hogy nem tudott ellenállni a férfiúi kisugárzásomnak, és rámvetette magát, mint éhes disznó a makkra…Oo (Majdnem le is harapta…O.O) Nekem meg persze nem állt fel, amitől a vén szipirtyó olyan dühös lett, hogy átváltozatott… VADDISZNÓVÁ!O.O XX
Őszintén szólva nem akarok nagyon kitérni arra, hogy milyen mocskos és undorító életet éltem azon idő alatt, mire a drága „barátaimnak" leesett, hogy ÉN vagyok az a disznó, aki folyamatosan a Faház körül sündörög… Ez idő alatt Roxton többször megpróbált lelőni, Challanger csapdát állított, hogy megfogjon, Veronica pedig három napon keresztül üldözött egy szál késsel a kezében…O.O Végül egy szerencsétlen, hozzá nagyon hasonló disznót kapott el, hálaajóégnek… (R.I.P.) Végignéztem, hogy mit művelt a szerencsétlennel… Hát… nem mondom, Veronica enyhén szexi volt tetőtől-talpig véresen, de az élve nyúzás akkor is sokkolt egy kicsit… Mint később kiderült, fejébe vette, hogy a disznó – vagyis én – direkt őt szúrta ki magának, és ezért kapta azt, amit kapott… Nem is tudom… Veronicának jól áll a szőkeség, de ez azért már télleg sok egy kicsit… Dilis nőszemély, de ettől függetlenül még mindig meg akarom dugni… Ha lesz még kedvem a nőkhöz azután a koca után…. (Uramisten! Egy disznó vette el a szüzességem!O.o)
A szerencsém az volt a szerencsém, hogy Challangernek van annyi esze, hogy rájött, hogy a disznó nem visít olyan hangot, hogy „George!"… Meg az, hogy a banya Roxtont is megkörnyékezte aznap, csak ő megúszta… De csak ideig-óráig. A banya egy feltétellel változtatott vissza: egy menet Roxtonnal. Ő persze ezt mereven elutasította, de aztán meggondolta magát… (Hát ha nekem Veronica szorítana kést a torkomhoz, megkúrnám azt az istenverte némbert, ha beleszakadok, akkor is… Miután láttam, hogy mit művelt azzal a szerencsétlen disznóval…O.O) Igaz, Roxton nem látta ezt, de ettől még nem mert ellenkezni. Megtette. Én pedig újra ember lettem!dance Roxton egy szót sem szólt azóta… Csak bámul mereven maga elé, folyik a nyála, és minden kisebb zajra összerezzen. Etetni kell, és… khm… pelenkázni… De majd csak kiheveri.
Nos, ennyit annak örömére, hogy újra foghatom a tollamat, és írhatok. Megyek, megvacsoráztatom és megbüfiztetem John-t, aztán alszom egyet… Végre a saját ágyamban!