– A törvény az törvény
A nevem Momozono Nanami. 16 éves vagyok, és a mai napom lesz az első az új iskolámba. Tudjátok sokat betegeskedtem, de sikerült tovább jönnöm, így a másodikas vagyok. Már is félek, hogy mi lesz. Egy teljes évig távol lenni a város zajaitól, és egy ismeretlen lánnyal egy szobába zárnak és lesz tutira egy ijesztő kollégiumi vezető. Grr..
-ÁÁÁ! Elegem van? Miért nem jár arra a helyre egy rohadt busz? – orditottam hangosan.
Azt hiszem túlságosan is belemerültem a gondolataimba és nem vettem észre, hogy egyenest neki megyek valakinek.
-Áuuch…G-Gomenne! Az én hibám volt nem figyeltem! –magyarázkodtam, de mintha nem nagyon érdekelte volna.
- Hogy te mennyire egy problémás ember vagy, jobb lenne ha megölnélek…Chh… - fortyogott.
- Mekkora egy seggfej. Istenem pedig bocsánatot kértem. – mondtam kicsit hangosabban a kelleténél.
- Tán valami problémád van velem, a hatalmas Tomoe-sannal? –félre pislant.
-TOMOEEE-SENPAAII –kiáltozták a körülötte lévő lányok majd elájultak.
Mekkora szerencsém van, pont egy „világsztárt" kellett kifognom. De a következő dolog ami ledöbbentett az nem más volt, mint hogy a srácon az én iskolám egyenruhájába van.
-Öm..Izéé..Te is a Tatsuku-ba jársz?L-Leköteleznél ha megmutatnád az irányt! – meghajoltam előtte ezzel is terelve a témát.
-Nekem jössz, még bocsánatot se kérsz, de elvárod tőlem, hogy segítsek?
- Mondtam, hogy sajnálom, de te elvoltál foglalva saját magad önajnároztatásával. És még neked áll feljebb?
-Nem kedvellek téged, ember…
-Viszont egy rakás lány igen, szóval ha nem gond kiállok a sorból! – szóltam vissza gúnyosan.
-Tomoee ~. – hirtelen egy harsány hang csapta meg a füleimet a hátam mögül. De az utána következő kis akció már sokkalta inkább tetszett. Egy lány teljes erőbedobással ráugrott arra a szerencsétlenre és addig ölelgette, míg a lelke el nem szállt.
-Tomoe-kun, hogy telt a vakációd? – csimpaszkodott bele a karjaiba és tovább sétáltak…volna…- Huh? Ki ez a lány Tomoe? Csak nem az újabb prédád?
-Miről beszélsz egy ilyesfajta akármi, miért kellene nekem? – kihúzta a lány karmai közül a kezeit és dühösen elhúzta a csíkot.
-Akármi?!- lesokkoltam – Gomen, de segítenél eljutni a Tatsuku-ba, most lesz az első napom és nem tudom, hogy merre van…
-Persze! –mosolygott rám kedvesen –És ne haragudj Tomoéra, kicsit bunkó a modora. Eléggé…A nevem Kuro Asamichii, de hívj nyugodtan Chii-chan-nak! Te Momozono Nanami vagy, igaz?
-I-Igen! Honnan tudtad? –elképedve bámultam Asamichii-t.
-Látnok vagyok! Ugye hihetetlen elhinned nekem igaz? Végülis csak egy ember vagy…
-Áljunk meg egy percre! Mi ez a nagy „te csak egy ember vagy" szöveg? Akkor ti mégis mik vagytok?
- A Tatsuku-ba démonok járnak! Azaz ilyen spirituális lények akiket emberek nem látnak, de vannak kivételek. Mint te. Ők se nem emberek, de se nem démonok. Te egy Atros vagy. Mi démonok általában kerüljük őket, mivel ők mindennek a legalját képviselik, de ez évekkel ezelőtt történt, így már nem érdekes. Túl sok információ egyszerre, igaz? –nézett rám furcsállóan.
-Hai… - csak úgy gőzölgött körülöttem a légkör.
-Az igazat megvallva, érzek benned valami különlegeset, de nem tudom mi az. Na mindegy! Majd kiderül!Siessünk nehogy elkéssünk!
Megragadta a kezem és szaladni kezdtünk. Mondjuk eléggé megijedtem, ettől a démonos szoritól, de valamiért kíváncsi is vagyok. De az teljeséggel elfogadhatatlan, hogy még egy embernél is rosszabb vagyok!
De ami ezek után következett…Leírhatatlan volt!
-Mindenki figyeljen, bemutatom nektek az új osztálytársatokat, Momozono Nanami-kun-t!
Előző évben magántanuló volt, de mostantól az osztály része lesz. Kérlek titektet vigyázsttok rá, gyerekek komolyan mondom!
Az osztály csendes volt. Néhányan kedvesen bicentettek felém vagy a rosszabb esetben megvető pillantásokkal ajándékoztak meg. Körbe néztem, hogy hol találok egy üres helyet. Találtam is, a „padtársam" pedig…
- T-TOMOEEE? –teljesen lefagytam, nem bírtam megmozdulni.
-T-TE? – ő sem reagált különben.
Dühösen elindultam felé, de ekkor elkezdett felém kék lángokat dobálni, amit személy szerint nem élveztem.
-Tomoee! Fejezd be! – kiabált rá Asamichii.
- Fogd be, Asamichii. Csak egy kicsit meggrillezem ezt a libát és kész!
-L-Liba? –sajnos arra figyeltünk, hogy mit vág a másik a másikunk fejéhez, és egy kedves osztáytárs kigáncsolt…
-N-N-N-NEE!
„Szerencsére csak arra a nyavalyás Tomoéra érkeztem, de valahogy egyben siekrült megcsókolnom. Azután a körülöttünk lévő levegő izzani kezdet majd valami jel jelent meg rajtam is és rajta is. A csönd ami eddig uralkodott a teremben, most még nyomasztóbbá vált.
-M-Mi a fenéért kellett rám esned?Te idióta! Ezért kurvára kinyírlak!
-Na-chan…egy Gazda? Ezek szerint, a törvény…Tomoe a szolgád? – kuncog.
- GAZDA?
