Cím: Midnight Train
Írta: Drachiss
Korhatár: 18
Párosítás: Harry/Draco
Figyelmeztetések: durva nyelvezet, slash
Tartalom: Mennyire változtathat meg egyetlen szeretkezés mindent? Van, mikor az ember egyszerűen túllép rajta, van, hogy az egész világ a feje tetejére áll.
Szerző megjegyzése: Régebbi történet, kissé gagyi, ennek ellenére szeretnék kritikákat kapni!
1. fejezet - Nem számít, milyen áron (Harry)
Borzalmasan fáradtnak érzem magam, tudom, nem aludhattam valami sokat. Nem mintha eddig túl jó alvó lettem volna. Néha úgy érzem magam, mintha egy éji denevér lennék, átvirrasztom az éjszakák nagy részét. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, visszaaludni már úgysem tudok, ezért lassan kinyitom a szemeim. Baldachinos ágyam függönyén keresztül is jól látom, még a nap sem kelt fel, hisz teljes sötétség uralkodik a szobán. Kinyújtózkodom, majd szemüvegemért nyúlok, mely mellettem az éjjeliszekrényen pihen. Szememre biggyesztem, majd amilyen halkan csak tudok, felkelek. Nem akarom felébreszteni hálótársaimat. Ahogy tekintetem Ron ágyára téved, látom, hogy üres, barátom már felkelt. Nem kell sok ész, hogy rájöjjek hol lehet és, hogy mi jót csinál éppen Hermionéval. Mostanában gyakran tűnnek el hol hosszabb, hol rövidebb időre, s megvallom, kissé kirekesztettnek érzem magam, persze nem hibáztatom őket ezért és nem is említem előttük soha.
Lassan kisétálok a hálószobából, melyben most csak Neville félhangos horkolása töri meg a csendet. Óvatosan tárom ki az ajtót, majd ugyanilyen finomsággal húzom be magam után. Ahogy lefelé haladok a csigalépcsőn, szófoszlányok ütik meg a fülem. Azonnal felismerem a két, most huncutul zengő hangot. Amint a lépcső aljába érek, jó hangosan köszöntöm barátaimat.
- Jó reggelt! - szólok, s közben egészségesen nagyot nyújtózok.
Olyan hirtelen rebbennek szét, mintha most kapták volna őket valami csínyen, s Hermione teljesen elfehéredik, Ron ellenben magára ölti legvörösebb arcszínét, melyben még szeplői is elvesznek. Mikor látják, hogy csak én vagyok, mindeketten megkönnyebbülten sóhajtanak.
- Huh... Jó reggelt Harry - szól Hermione. - Megijesztettél minket.
- Az nem kifejezés - tódítja Ron.
- Bocsi, nem akartam - mondom minden megbánás nélkül. - Miért nem kerestek valami nyugodtabb helyet? Gondolom tőlem is azért rémültetek meg annyira, mert azt hittétek McGalagony az.
Majdnem elnevetem magam, ahogy meglátom, hogy fordul a helyzet. Ron elfehéredik, mint a fal, ellenben az előbb még az arcában lévő pirosság most átszökik Hermione göndör fürtökkel keretezett orcájába.
- Biztos, hogy McGalagony begőzölt valamitől - mondja Ron néhány pillanattal később dühösen. - 'Mr. Weasley tanulja meg, hogy ez nem helyénvaló magatartás, próbáljon prefektushoz méltóan viselkedni' - utánozza házvezető tanárunk szigorú hangját. - Esküszöm, az idegeimre megy.
Ez nem csak Ronra igaz. Már szinte az összes griffendéles szerelmes pár retteg McGalagonytól. A tanárnő mostanában igencsak szeszélyes, minden csókolózó, vagy ölelkező párt leszid, ha kissé kínosabb helyzetben kapja őket rajta, még büntetőmunkára is küldi.
- Te mit keresel ilyen korán idelent? - kérdezi Hermione arcomat fürkészve.
- Nem igazán tudtam aludni - felelem fesztelenül, s közben hálát rebegek az ég felé, hogy volt annyi eszem, hogy még a hálóban magamra öltöttem fürdőköpenyem, ami most sikeresen eltakarja reggeli erekciómat, mely egyre jobban feszül.
- Én bezzeg még tudtam volna! - mondja Ron vigyorogva, de Hermione dühös tekintetétől egyből leolvad arcáról a mosoly. - Jólvan na, tudod, hogy nem úgy értettem - teszi hozzá keserűen, de Hermione tüntetően elfordítja a fejét és csendesen az ablakhoz sétál. Ron rámnéz, vág egy grimaszt, majd Hermione után megy, s hosszú karjaival átöleli.
Na igen. Barátaimat nézve rájövök, milyen magányos is vagyok. Tudom, amíg le nem zárul a Voldemort elleni háború, esélyem sincs egy normális kapcsolatra, pedig nagyon vágyom már rá, hogy valakit igazán közel érezzek magamhoz. Ami azt illeti, rájöttem, hogy Choba sem voltam igazán szerelmes. Vagy lehet, hogy az voltam, de mégis hiányzott valami, amiről fogalmam sincs, hogy mi, de hiányzott. Talán ezért is lettem rajta túl olyan könnyen. Sirius halála óta eléggé magamba zárkóztam, ahogy arra tanáraim és barátaim voltak szívesek felhívni a figyelmemet, eddig legalább hetente százszor. Talán csak egy társ hiányzik az életemből, hogy a Sirius után maradt űrt betöltse. Néha, ahogy Ront és Hermionét nézem, rájövök, hogy mit meg nem adnék én is azért, hogy legyen valaki, akihez hozzábújhatok.
Hermione hangja zökkent ki gondolataimból.
- Harry, jól vagy? - kérdi csendesen.
- Igen. Semmi bajom - válaszolok a tőlem telhető legnagyobb meggyőződéssel, pedig tudom, hogy még sokáig semmi sem lesz rendben.
- Hermione - szólal meg Ron. - Akkor megtanítasz a "szemfényvestés-bűbájra"? - kérdi erőltetetten nyugodt hangon, de szemében éhes vágy csillog.
Hermione rám néz, s mikor bíztatóan rámosolygok ő megragadja Ron kezét és szó nélkül ráncigálni kezdi kifelé a portrélyukon.
Megmosolygom őket. Amióta nyáron összejöttek, szinte nem telt el úgy nap, hogy ne láttam volna szemükben a mohó vágyat. Még szinte órán is egymást vetkőztetik szemeikkel. Hormonok. Ahogy erre gondolok, eszembe jutnak sajátjaim, s merevedésem, mely most már kezd tényleg zavaró lenni. Magamban szitkozódom, hogy miért is nem kezdtem tegnap este hasonló helyzetemben valamit, hisz így csak még rosszabb. Tudom, ezt már nem fogom sokáig bírni, meg kell könnyebbülnöm, de hát erre a klubhelyiség nem a legmegfelelőbb hely. A hálóba már nem akarok visszalopózni, még véletlenül felébresztek valakit, azzal meg megint nem lennék előrébb. A Szükség Szobája jó hely lehetne, de valószínű, hogy Ron és Hermione éppen oda tartanak. Karácsonyi szünet lévén elég kevesen maradtak az iskolában, de ettől függetlenül veszélyes lenne bármely üres tanterembe belopózni, hisz a szellemek és Frics még mindig veszélyt jelentenek. Végül alapos megfontolás után a prefektusi fürdő mellett döntök, hisz oda alig jár valaki. Abban a reményben, hogy senkivel nem találkozom össze ezen a kora hajnali órán, átvágok a klubhelyiségen, majd kilépek a portrélyukon. A Kövér Dáma hangos ásítással veszi tudomásul távozásomat, s alig haladok pár métert, mikor újra meghallom szaggatott horkolását.
Csendesen haladok az ódon kastély falai között, s közben még mindig magányomon merengek. Talán ha nem lenne olyan kilátástalan a Voldemort elleni harc, én is derűlátóbb lennék, de tudom, a társas kapcsolatok nem nekem valók. Mióta kidobta a nevem a Tűz Serlege azon az átkozott Trimágus Tusán, azóta az iskola összes nő nemű tanulója éhes szemekkel méreget, valahányszor elmegyek mellettük a folyosón. Már nem álltatom magam, tudom, hogy csak a hírnév vonzza őket, s egy sincs köztük, aki engem is látna a sok újságcikk és pénz mögött.
Észre sem veszem, hogy megérkeztem úticélomhoz, lábaim önkényesen állnak meg. Olyannyira otthonomnak érzem a kastélyt, hogy ha gondolataim máshol is járnak, az agyam végtagjaim mozgásáért felelős része mégis elvezet bárhová. Kimondom a jelszót, amelyről Ron folyton tájékoztat arra az esetre, ha igénybe szeretném venni a prefektusoknak járó kiváltságokat.
Megnyílik előttem az ajtó, s én óvatosan belépek. Próbálkozásom ellenére halk lépteim hangos visszhangot vernek a kicsempézett helyiségben. Miután becsukódik mögöttem az ajtó, mélyet lélegzem, s kicsit megnyugszom. Körbe nézek az ismerős teremben, s megcsodálom a sellőlány csodás alakját. Szemem végigfut a puhának tűnő combokon, a kecses csípőn, majd megállapodik a formás melleken, melyeket most csak sejteni lehet a rájuk hulló ezüstös hajzuhatag alatt. Érzem, amint merevedésem izgatottan megrándul alsónadrágom mélyén. Valóban izgató a látvány, mégha csak egyszerű festmény is.
A lány szeme csukva, ami persze nem jelenti azt, hogy alszik is. A Roxfortban töltött öt és fél év alatt volt időm megtanulni, hogy nem minden az, aminek elsőre látszik, s mivel azon kényes művelethez, melyet végre akarok hajtani, nincs szükségem közönségre, úgy döntök, inkább a medencében ejtem meg a kis magánakciómat. Megnyitom a csapot, ami hozzám legközelebb esik. Most nem igazán érdekel, hogy milyen illatú, színű víz fog eltakarni, jelenlegi kínos helyzetemben bármi megfelel, és szerencsére választásom jónak tűnik. Kellemes rózsa aromával telik meg a kis helyiség levegője, s a csapból halványpiros víz csobog a medencébe. Bódítóan hat rám az illat és a béke érzése, amely most körülvesz. Férfiasságom ha lehet még merevebben nyomul az ég felé, így próbálva sürgetni engem. Kioldom fürdőköpenyem és lassan leeresztem magamról. Elfordulok a sellő képétől, így most háttal állok felé, majd leveszem magamról a szürke pizsamanadrágot. Már nyúlnék a boxeremért, hogy attól is megszabadítsam magam, amikor zajt hallok a fürdő másik oldaláról. Rémülten fordulok meg, s szívem kihagy egy dobbanást.
Az ajtóban egy magas, széles vállú ember áll, izmos mellkasán csillognak a vízcseppek, melyek vállára omló szőke hajából csurognak testére, egészen a fehér törölközőig, mely elrejti a csípője alatti részt a térdéig.
Draco Malfoy.
Valójában viccesnek érzem a dolog abszurditását, hisz mi mást várhattam volna a sorstól? Valahányszor kínos helyzetben vagyok, megjelenik ellenségem, hogy még elviselhetetlenebbé tegye azt. Már hallom is ahogy pillanatokon belül rákezd gúnyolódására, melyet néhány óra múlva már a fél iskola vele zeng majd. Persze ezt most tényleg csak magamnak köszönhetem. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy férfiasságom még mindig rendíthetetlenül sóvárog a kielégülés után, cseppet sem lohasztotta le a tudat, hogy épp most kaptak rajta, ráadásul az egyik legnagyobb ellenségem.
Képtelen vagyok megszólalni, valójában nem is lenne mit mondanom. Mentegetőzni nem fogok, nem könnyítem meg a dolgát, csak hogy még nagyobb előnyhöz jusson, s több dolgot tudjon a fejemhez vágni.
A csend kezd hosszúra nyúlni és ez egyre jobban feszélyez. Látom arcán, hogy ugyanúgy megdöbbent ahogyan én, s mégis, vonásai fokozatosan felengednek, és valami furcsa kifejezés, talán csodálkozás veszi át a döbbenet helyét. Szürkés szemeit fürkészem, s már nem is palástolom kíváncsiságom, hisz teljesen meglep, hogy nem szól egy szót sem. Látom, ahogy pupillái kitágultan merednek felém, s csak nagyon lassan jövök rá, hogy merevedésem nézi, melyet most csak a boxeralsóm takar elég sokat sejtetve.
Arcomat elönti a pír a gondolatra, hogy egy másik férfi - aki ráadásul nem más, mint Draco Malfoy -, éppen a férfiasságom szemléli, cseppet sem leplezetten. Testem megremeg a kutató tekintettől, ezért inkább gyorsan elfordulok, s pizsamaalsóm felé nyújtom kezem, mikor valami meleg dolog a hátamhoz ér.
Ösztönösen fordulok hátra, s szembe találom magam vele. Nem tudom mire vélni a máskor oly gőgös szempárban felvillanó buja vágyat, amellyel végigméri testem. Teljesen zavarba jövök, mikor megszólal.
- Mit keresel itt Potter? - kérdezi rekedtes hangon, mely teljesen szokatlan tőle.
- Semmi közöd hozzá, Malfoy! - válaszolok erélyesen. Se kedvem, se türelmem végighallgatni a gúnyolódását.
Ismét nem szól egy szót sem, csak engem néz, valami furcsa, áhítatos tekintettel. Nem tudom mire vélni, de ösztöneim azt súgják, jobb ha megyek. Elfordulok tőle, s ismét pizsamaalsómra irányítom minden figyelmem. Magamhoz veszem, de ekkor két erős kéz fogja meg a vállam, s megfordít Malfoy felé.
- Mit akarsz Malfoy? - kérdezem hűvösen, de kerülöm a tekintetét.
Még mielőtt tudatosulna bennem, hogy mire készül, megérzem lehelletét a számon, s pillanatokon belül ajkai az enyémekre tapadnak. Annyira megdöbbenek, hogy reagálni sem tudok, önkéntelenül engedek utat nyelvének, mely nem túl erőszakosan, de követelőzően kér bebocsátást számba. Közben forró ujjai vállamat kezdik simogatni mikor végre észhez térek, s mellkasánál fogva ellököm magamtól.
- Mit képzelsz?! - dörrenek rá. - Hagyj engem békén!
Azonnal elfordulok, s teljesen meg vagyok rendülve az események súlya alatt. A medencéhez lépek és elzárom a csapot, majd Malfoyt néhány méteres ívben elkerülve a köntösöm felé lépdelek. Felhúzom nadrágom és már épp indulnék kifelé, mikor meghallom a hangját.
- Miért akarsz elmenni Potter? - kérdezi csendesebben, mint az tőle megszokott. Hangjában még mindig ott bujkál az érdes rekedtség, de kihallom belőle, hogy leplezni próbálja. Nem felelek, csak hűvösen nézek rá, s ez épp elég ahhoz, hogy elfordítsa tekintetét.
Már a kilincsen van a kezem, mikor ismételten fülembe hatol a hangja.
- Nem hiszem, hogy ő is elakar menni - mondja merevedésem felé bökve, és sajnos teljes mértékig igazat kell adnom neki. Az előbbi csók annyira felizgatott, hogy alig bírok szabadulni az érzéstől. De józaneszem győz, hisz aki velem szemben áll, az Draco Malfoy.
Talán ha más lenne itt, nem tiltakoznék, de így régi gyűlöletem felülemelkedik rajtam. Valójában csak az zavar, hogy ő van itt, az, hogy férfi, nem igazán. Még nyáron Bill és Charlie kiokosítottak - néhány üveg Lángnyelv Whiskey után -, hogy a varázslók között nagyon gyakori, hogy valaki a saját neméhez vonzódjon, teljesen elfogadott dolog, minthogy az is, ha valaki mindkét nemet szereti. Elmondták, hogy egy Erfreor Grauver nevű varázsló például feleségül vette a nőt, akit szeretett, majd néhány hónappal a házasságkötésük után beköltözött a házba Grauver férfi szeretője. Így éldegéltek hármasban szépen csendesen. Persze azt is mondták, hogy az aranyvérű családokban ezt manapság már próbálják titkolni, hisz ezzel is jobbnak akarnak tűnni a többi varázslónál.
Fogalmam sincs, hogy mit akar, de ismerem már annyira, hogy tudjam, jobb ha minél hamarabb elkezdek valami hátsó szándékot keresni a tetteiben. Valószínű, hogy csak ki akar gúnyolni, ahogy tette azt minden alkalommal első találkozásunk óta. Leginkább erre tippelnék, ha nem látnám szemében azt a furcsa tüzet. De mégis. Józanságom azt súgja, hogy menjek innen, testem mégsem képes reagálni, annyira megbilincsel tekintete. Néma léptekkel kezd el közeledni felém, s egész testem megremeg pillantásától. Tekintetét enyémbe fúrja, miközben egyre jobban csökken közöttünk a távolság, s már csak alig választ el pár centi minket, amikor megáll.
- Mit akarsz Malfoy? - kérdezem ismét.
Még mindig buja vággyal néz rám, melytől most különös bizsergés fut végig a gerincoszlopomon. Szürke szemei mintha áhitattal lennének átitatva, s hirtelen megérzem, amint valami meleg dolog ér merevedésemhez. Lejjebb hajtom fejem, s látom, hogy az ő ágyéka nyomódik enyémnek, és már maga a látvány is teljesen feltüzel. Egyik kezével beletúr hajamba, s erőteljesen magához húz, majd száját az enyémre tapasztja.
Belemerülök a csókba, miközben érzem, hogy csupasz felsőteste ez enyémhez ér, mellbimbóink szinte öntudatlanul cirógatják egymást. Még mindig nem tudok gondolkodni, annyira megrémiszt ami most történik. Draco Malfoy éppen megcsókol, és kapkodó érintéseiből úgy tűnik, nem is akar itt megállni. Persze én sem. Testem ahhoz már túl régóta magányos, hogy visszautasítsak egy ilyen helyzetet. Nem érdekel mi lesz a vége, vagy, hogy hogyan kerülök ki ebből a helyzetből, olyan hosszú ideje vágyom már valaki más érintésére, hogy megpróbálom kiélvezni minden egyes pillanatát.
Egész testünkkel egymáshoz dörgölőzünk, már én is felbátorodtam, így karjaim ölelik őt, hátát simogatom, miközben ágyékomnál érzem merev férfiasságát. Ölelésünktől és önkéntelen mozgásunktól szétnyílik testén a törölköző, s fokozatosan lecsúszik róla lábaink elé. Megszakítom csókunkat, s már nem is titkolom szenvedélyemet, ahogy végignézek testén, mely most teljesen meztelenül tárul szemem elé.
Meglepetésemre teljesen lenyűgöz a látvány. Teste markáns, erőt sugárzó, mégis van benne valami gyöngéd érzékiség. Hasfala feszes, combjai nem túl vékonyak, de nem is vastagok, egyszerűen tökéletesek. Férfiasságáról már nem is beszélve... Vörösen lüktetnek rajta az erek, sóvárogva a mindent elsöprő gyönyör után. Nem tudom megállni, hogy ne érintsem meg. Lassan húzom rajta végig mutatóujjam, s érzem, hogy Malfoy megremeg érintésemtől, miközben ajkát mélyről jövő sóhaj hagyja el. Megragadja vállaim, és erőteljesen a földre taszít.
Sohasem láttam még ilyen szenvedélyesnek. Eddig nem ismertem belőle mást, csak a gúnyos arroganciáját, mely az agyamra megy. De most először megnyílt előttem tekintete, s szabadon beleláthatok érzelmeibe. Őrült szenvedély tombol szürke íriszeiben. Kihámoz nadrágomból s alsómból, majd csillogó szemekkel végigmér. Tudom, hogy tetszik neki a látvány. Látom...
Teljesen rám fekszik, s mellkasomra kezd el apró csókokat lehelni, miközben ágyékát az enyémhez nyomja. Teljesen megőrjít, ahogy csókjai mellett leheletét is érzékelem szívem felett. Kezei mellbimbómat kényeztetik, csavargatják. Átlátom a helyzet egyoldalúságát, így én is elkezdem simogatni hátát s fenekét. Ahogy kezem a lapos kis dombocskákhoz ér, erőteljes nyögés szakad fel torkából. Jóleső borzongás fut végig rajtam ettől a hangtól.
Egyre lentebb halad, s már a köldökömnél jár, mikor nem bírom tovább, s ezüstös tincseibe markolok. Mellkasom hevesen emelkedik és süllyed, mintha csak szívem ritmusát próbálná felvenni. Látom, ahogy elvigyorodik, és minden további teketória nélkül lejjebb csúszik, s nyelvének hegyével végigszántja férfiasságom. Már nem is próbálom titkolni zihálásomat. Ő még kényeztet egy kicsi, majd óvatosan a szájába vesz, miközben én az égiekhez fohászkodom kegyelemért, hisz úgy érzem, ekkora gyönyört képtelen vagyok kibírni...
Mikor már majdnem elérem a csúcsot, ő abbahagyja játékát, de reakciót sem várva fölém kerekedik, lábait két oldalt megtámasztva. Szürke szemeiben elragadtatottság és vágy csillog, ahogy megfogja merevedésem és lágyékához igazítja. Csak most jövök rá, mire készül.
Felnyögök, ahogy elkezd rám csúszni, s látom, ahogy arca eltorzul a fájdalomtól, mégsem hagyja abba. Fokozatosan magába fogad, óvatos, körkörös mozdulatokkal teszi magát tágabbá. Én megmarkolom derekát, hogy legyen mire támaszkodnia. Amint teljesen kitöltöm megáll egy percre, hogy szokja az érzést. Szürke szemei lehunyva, szája félig nyitva. Sosem gondoltam, hogy valaha aranyosnak fogom tartani Draco Malfoyt, most mégis ez az érzésem. Óvatosan felülök, s szájára tapasztom sajátomat. Ő csípőm köré fonja lábait, miközben óvatos, kissé esetlen mozdulatokkal átöleljük egymást. Testem beleremeg érintésébe. Még mindig képtelen vagyok elhinni ami most történik...
Egyszercsak kissé megemeli magát, hogy aztán újra rám csússzon. Így kezd el mozogni rajtam, s én egyre jobban tűzben égek. Hihetetlen, hogy Malfoy adja meg ezt az érzést számomra. Közben hátát karmolászom, míg ő a nyakamba harap. Szája egész közel van fülemhez, így hallom kéjes nyögéseit. Egyre közelebb vagyok a gyönyörhöz, s így megteszem az egyetlen dolgot, ami ésszerűnek tűnik: kettőnk közé nyúlva megragadom férfiasságát, hogy aztán ujjaim játékával kényeztessem. Neki csak ennyi kell, hogy elélvezzen, s pillanatokon belül követem én is... Szinte ordítok az érzéstől, annyira jó.
Draco Malfoy...
Most feküdtem le Draco Malfoy-jal...
Képtelen vagyok elhinni...
Még pihegünk egy kicsit egymás mellett, majd karjaira támaszkodva feláll. Én is így teszek. Egy szó nélkül öltözünk fel, egymástól elfordulva, kissé szégyenlősen, ami a helyzetet tekintve nem lenne indokolt. Még akkor sem szólunk egymáshoz, mikor elhagyjuk a fürdőt.
---------------------------------------------------------------
Alig aludtam valamit az éjjel. Nem tudok napirendre térni az események fölött. Lefeküdtem Draco Malfoy-jal. A reggelinél kerültem tekintetét, nem tudtam volna a szemébe nézni. Ron és Hermione semmiről sem tudnak. Valójában mit is mondhatnék? 'Sziasztok! Képzeljétek, megdugtam Malfoyt.' Ugyan. Ez abszurd lenne. Megdugtam? Azt hiszem nem ez a megfelelő szó. Magam sem tudom, hogy nevezhetném ezt. Azon rágódom, vajon miért tette? Talán csak ő is a testi kielégülés után áhítozott...
Eszembe jut, hogy bájitaltan könyvem az ágyamon maradt, így gyorsan a torony felé veszem az irányt. Felérve a könyv mellett egy kis borítékot találok. Furcsállom a dolgot, hisz a bagolyposta már rég megjött, s én nem kaptam semmiféle levelet. Igazság szerint nagyon ritkán kapok levelet. Vagyis szinte soha. A boríték felé nyúlok, s kezembe veszem. Se címzés, se feladó nincs rajta feltüntetve. Óvatosan bontom fel, de csak egy kis darab pergamen akad az ujjaim közé. Széthajtogatom, s olvasni kezdem.
'Harry
Ha ráérsz, esetleg megismételhetnénk a tegnap reggeli dolgot.
Ma este tízkor ugyanott.
Draco'
Nekem most le kell ülnöm...
Persze én sem utasítanám vissza, ha rám vetné magát. De ez a levél... Mióta hív ő engem Harrynek? Bár... El kell ismernem, hogy az a tegnapi dolog... Fantasztikus volt. Sohasem éltem még át ekkora orgazmust...
Kissé szédelegve indulok el a bájitaltanterem felé, miközben agyam még mindig Malfoyon és a levelén jár. Nem olyan típusú ember, aki pillanatok alatt megváltozik.A következő sarkon befordulva belátom, hogy nem tévedtem...
Malfoy és Zabini meglehetősen bizalmas ölelésben borulnak össze a folyosón.
Elfordulok és az ellenkező irányba indulok. És én még azt hittem minden megváltozhat, vagy leggalábbis elviselhetőbb lehet. Megtanulhattam volna, hogy soha ne bízzak egy Malfoyban.
Pár lépés után megállok és nekidőlök a falnak. Gondolataimba merülök. Malfoyon és a tegnapi dolgon gondolkozom. Halk lépteket hallok, majd valaki megáll mellettem. Felnézek, s látom, hogy Ő az.
- Szia - köszön mosolyogva.
- Szervusz - válaszolok kissé szenvtelenül.
- Valami baj van? - kérdezi arcomat fürkészve.
- Semmi - mondom, majd előveszem leggúnyosabb modoromat. - De legnagyobb sajnálatomra vissza kell utasítanom az esti meghívásodat.
Látom rajta, hogy meghökken. Mielőtt megszólalhatna úgy döntök, megadom neki a kegyelemdöfést.
- Még véletlenül sem akarom megzavarni a kis románcotokat Zabinival. Őt biztos jobban ki tudod elégíteni, mint engem. Mert valljuk be, az a tegnapi nem volt olyan jó, hogy megismétlésre méltó legyen.
Soha életemben nem láttam még ilyen dühösnek. Néma őrjöngés tükröződik bíborvörös arcán. Elvigyorodom, s már fordulnék el tőle, mikor meghallom szavait.
- Igazad van Potter. Nálad még egy házimanó is jobban kielégített volna.
Szavai maró gúnnyal telítettek, miközben egész testéből sugárzik az arrogancia. Rámvillantja undok mosolyát, majd magamra hagy.
A falnak dőlök, miközben próbálok erőt venni magamon. Egy Malfoy sohasem változik. Mindig fontosabb lesz számára a saját érdeke, mint bárki másé. Senkit sem nézve tör előre, míg el nem éri célját. Most engem használt, legközelebb mást fog. Bár én sem vágytam másra tőle.
Semmi kedvem most még Piton gunyoros arcát is elviselni, ezért úgy döntök, kihagyom a bájitaltant. Majd később lemegyek Madam Pomfreyhez valami kicsinyes indokkal. Nem érdekel. Gyűlölöm Malfoyt.
Annyira elméláztam, hogy az egyik sarkon észre sem veszem a szembejövő alakot, így összeütközünk. Felkapom a fejem, s megáll bennem az ütő a szőke hajzuhatag láttán, de aztán megnyugszom, ahogy az álmodozó tekintetben ráismerek Lunára.
- Szia Harry - köszön.
- Szia Luna. Bocsáss meg. Nem vettelek észre.
- Semmi baj.
Aranyosan rám mosolyog, s már indulna tovább, mikor eszembe jut egy fantasztikus ötlet. Elkapom karját, s magam felé fordítom.
- Luna, mit csinálsz ma este? Van valami programod?
Arcvonásai semmit sem változnak, csupán hangjában lehet felfedezni meglepettséget.
- Nincs.
- Volna kedved randizni velem?
Azt hiszem, én vagyok az első ember a Földön, aki elérte, hogy Luna Lovegood megdöbbenjen. Talán az utolsó is.
- Tudod mit? Vacsora előtt találkozzunk a Bodor Brünhilda szobra mellett lévő üres tanteremben. Ott várlak.
Egy gyors puszit nyomok az arcára, majd elrohanok a klubhelyiség felé.
Nem tudom mi sül ki ebből, de egy dolog biztos. Megfizetsz Malfoy. Nem számít, milyen áron...
