Megint egy pihent művem. Esténként tényleg megzakkanok. Lehet ki kéne próbálnom azt az alvást, vagy mit.

És van benne egy IHM poén!

Orihime VS Las Noches

Round 1.

Ulquiorra egy szó nélkül vezette Orihimét Las Noches folyosóin. A lány összefűzte az ujjait a háta mögött és előre-hátra lengett járás közben. Láthatóan nem érezte azt, hogy veszélyben lenne, mint hadi fogoly. Erre mondják, hogy boldogok a lelki szegények.

Egy magas hosszú hajú fickó jelent meg előttük egy hatalmas kaszával. Orihémét arra a bodros valamire emlékeztette, amit a kisbabák fejére szoktak tenni. Mivel ezt roppant viccesnek találta, a szája elé tette a kezét és kuncogni kezdett.

A két espada nem is foglalkozott vele.

- Mit akarsz Nnoitra? – nézett fel rá Ulquiorra.

- Az asszonyt – bökött Orihimére, aki fel sem fogta mije forog kockán.

- Aizen úr azt mondta… - kezdte a szokásos szövegét Ulquiorra, de a Nnoitra félbeszakította… már mint a szavába vágott.

- Mindig csak „Aizen úr azt mondta'' „Aizen úr ezt mondta" – utánozta Ulquiorra hangját. – Mi vagy te? Egy kis pisis?

Ulquiorra elpirult.

- Nem is. Csak én tisztelem – motyogta lehorgasztott fejjel.

- Nem az, hogy nem tisztelem – szabadkozott Nnoitra, miközben idegesen körbe nézett. – De neked van egy oltárod róla.

Orihime pedig vadul jegyzetelt, hogy később legyen zsarolási alapja.

Ulquiorra még jobban elvörösödött.

- Ugyan miket beszélsz – nevetett idegesen. – Nincs semmi féle oltár…

- Dehogy nem! – erősködött Nnoitra. – Lesi fotókat is csináltál róla – mondta tovább. – Lássuk csak, alvás közben, fürdés közben – sorolta föl. – még akkor is, amikor a wc-én ült…

Ulquiorra hirtelen megragadta Nnoitra ruháját és magához rántotta.

- Nincs semmi féle oltár, érted? – sziszegte a másik arcába. Az arca sötét volt, a szemeiben pedig vad harag lobogott.

Nnoitra nagyot nyelt, és vadul bólogatni kezdett.

- Persze… miket is beszélek? – nevetett idegesen Nnoitra.

- És te! – fordult Orihiméhez Ulquiorra, miközben tovább szorongatta Nnoitrát. – Aizen úr az enyém! – elengedte Nnoitár és dühösen tovább csörtetett.

Orihime és Nnoitra összenéztek.

- Ez a fickó nem százas – mondták kórusban. Na ja, mondja ezt a pszichopata meg a grasztrognóm.

- Különben is inkább tetszik nekem Ichigo, meg Ishida – vont vállat Orihime. – Meg Toshiro, mert olyan cuki, amikor alszik – az állára tette a mutató ujját, és álmodozva meredt előre.

Nnoita azonnal oda kapta a fejét.

- Az nem az a törpe kapitány? Az a kis fiú? – hitetlenkedett. – Dehogy?

- Toshiro már nem is olyan kicsi – rótta meg Orihime. – És ezt onnan tudom, hogy én, Toshiro és Rangku együtt aludtunk…

Nnoitra valamit nagyon félre érthetett, mert az álla földön koppant.

- Az a nő… a hatalmas…

- Aha – bólintott vidám arccal Orihime. – Neki még nagyobb van, mint nekem.

Mivel Nnoitranak teljesen más dolgok jártak a fejében, mint ami ténylegesen történt, elájult.

- Hm – hajolt fölé Orihime. – Biztos álmos lett – vont vállat, miközben felegyenesedett. – Szegény Ulquiorra, mindent egyedül tart fent itt – tette karba a kezét, és elgondolkozott. – Meg van! – bokszolt a levegőbe. – Segítek neki főzni!