A Nap meleg sugarai, amelyek átszűrődtek a fa levelein cirógatták a szőke férfi halovány bőrét, a levegőben rózsák, nárciszok és liliomok illata érződött, méhek halk döngicsélése hallatszódott a csöndben.

A szőke férfi egy terepmintás nadrágban és fekete trikóban feküdt a füvön. Fekete bakancsos lábait kinyújtotta, izmos karjai a feje alatt összekulcsolt, arcát egy zöld sapkával takarta le. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, nagy valószínűséggel aludt.

A mezőn csönd volt, de hamarosan trappoló léptek, vidám fütyörészés hangzott fel egyre közeledve. A szőke férfi álmában oldalára fordult, a sapka pedig mellette a földre pottyant, felfedve a férfi kemény arcélét, halovány mosolyra húzódó ajkait.

A betolakodó egy pillanatra megtorpant, ahogy elérte a mezét, széles, vidám vigyora kedves, szerelmetes mosollyá szelídült, ahogy észre vette a mező szélén alvó férfit. Finom léptekkel kezdett el osonni célpontja felé, lehetőleg úgy, hogy a férfi ne ébredjen fel rá.

A férfi fölött állva, arcán elmerengő kifejezéssel figyelte, ahogy a fák levelei között átszűrődő napfény glóriát varázsol a szőke feje köré. Óvatosan mellé térdelt a zöld fűben és kezeivel megtápászkodott az alvó két oldalánál.

-Hé, Doitsu!- susogta, vidám mosolya még melegebbnek hatott, mint a meleg márciusi nap Olaszországban. Lehajolt, egyik kezével maga felé fordította a férfi arcát, s szájára hajolva lágy csókot lehelt rá. Németország türkiz szemei azonnal felnyíltak, ahogy megérezte a pille könnyű érintést, meglepve nézte a fölötte támaszkodó Venezianót, aki elpirulva meredt vissza rá.

-Italien...- dörmögte az álomtól kásás mély hangján, ujjaival beletúrt a kusza barna fürtökbe. Kék szemeivel álmosan tekintett a támadójára, majd átkarolva lehúzta magához Venezianót.

-Szépet álmodtál, Doitsu? Mosolyogtál, vee~.- kuncogott, fejét belefúrta az északi barátja vállába. Németország újra finom mosolyra húzta száját, megsimogatta a puha hajat.

-Miért jöttél, Italien?- tért ki a válasz adás elől, ahogy még jobban magához szorította az olaszt.

A fiatal felnézett, szemeiben vidámság csillogott.

-Hiányoztál!- vallotta hadarva, halovány pírba borult orcákkal.- Meg nem találtam eddig egy tojást sem, reménykedtem, hogy segítesz nekem, vee~. -Barna szemei a német mellett nem messzire fekvő kicsinosított kosárkára rebbentek, amiben vagy hat darab hímes tojás feküdt.

Ludwig felkuncogott, vékony ajkait a szeleburdi olaszéra helyezte. Olaszország megfeledkezve viszonozta a csókot, nyelvük a másikét simogatta.

-Nem vagy kicsit lusta, Feli?- kérdezte Ludwig, hangjában játékosság csendült, arcuk még mindig közel volt a másikéhoz. Feliciano elpirult, de nem cáfolta az állítást.

-Úgyis mindjárt vége a játéknak, vee~!- motyogta. Lefeküdt a német mellé, arcát belefúrta a nyakába.

-És mi lesz akkor a lényeggel?

-Majd azt mondjuk, hogy rántottát csináltunk belőle.- vágja rá morcosan Feli, szemrehányóan pislogva fel Ludwigra.

-Feli, ezekből már nem lehet rántottát csinálni.- sóhajtott fel elkínzottan a szőke.- Ki lettek fújva.

-Nincsenek. Láttam, hogy Gilbert véletlenül elejtett egyet, mikor egy kis kosárkába akarta rakni.

Ludwig először maga elé bámult, majd a huncut mosolyú Felire.

-Mein Gott!- nyögte, majd inkább lehunyta a szemét.- Mein Bruder ist ein Idiot.

Feliciano vidáman felkacagott, s közelebb törleszkedve a férfihoz, puszit nyomott az arcára, mire amaz elpirult.

-Csak állat védő.

-A kezébe adok egy szótárat, ezek bolti tojások voltak!

A mezőn nem hallatszott más, mint az olasz fiú vidám nevetése.