-Igen anyu? Itt vagyok!

Cuddy vett egy mély lélegzetet. – House, mi a francért nem tudja visszafogni magát egy kicsit? Az előbb egy nő tajtékozva jött be hozzám, mert állítólag maga azzal vádolta meg a lányát, hogy ő nyúlta le a fogamzásgátló tablettáit. Mégis mit képzel magáról?

-Nagyon unatkoztam már. Szükségem volt egy kis kikapcsolódásra.

-Valóban? Akkor legközelebb valami kevésbé felkavaró szórakozást válasszon. Mondjuk, vegye elő a nyalókáját vagy hallgasson zenét… vagy

- Ohh.. nekem sokkal jobb ötletem támadt. – avval vigyorogva végigmérte a nőt.

- Csak álmaiban House - mondta Cuddy szemeit forgatva.

Egy kényelmetlen csend állt be közöttük. Lisa kényelmetlenül helyezkedett a székében és megköszörülte a torkát, majd House hirtelen visszatért az eredeti témára.

-Pedig ez logikus. Van egy lánya, és hát a pirulák nem változhattak át egyszerű fejfájás-csillapítókká, nem igaz? A kis huncut biztos nem akart beszámolni anyucinak a „dolgairól" a barátjával és kicserélte a pirulákat.

-De House! Alice 6 éves!

-Hogy ki?

-Mrs. Jacobs lánya.

-Upsz. Hát akkor a másik gyereke volt.

-Nincs több lánya.

-Ki mondta, hogy csak lány lehet?- kérdezte vigyorogva.

-Jól van. Elég volt!- emelte fel a hangját Cuddy. –Nem érdekel a további eszmefuttatása.

House vállat vont, majd elindult az ajtó irányába.

-És kérjen bocsánatot Mrs. Jacobstól. A kórház nem tudna most fedezni egy újabb pert. Így is maga kerül nekem a legtöbbe. Ki kéne, hogy rúgjam

-Eddig még nem szánta rá magát. Biztos az ellenállhatatlan külsőm az oka.- mondta House fellengzősen.

-Nahát! Hogy találta ki?- kérdezte Cuddy, de nem sikerült olyan gúnyosra, mint ahogy tervezte. Zavartan lenézett és úgy tett, mintha a munkájával foglalkozna. House felvonta a szemöldökét, egy pillanatra elgondolkozott, végül elhagyta az irodát.

Cuddy nagyot sóhajtott, miután a férfi távozott. Mindig is vonzónak találta a House-t, a maga bunkó, idegesítő, gyerekes módján. Volt benne valami, ami ellenállhatatlanná tette. Talán a káprázatosan kék szemei? Vagy netán a magabiztosság, ami csak úgy áradt belőle? Fogalma sem volt. És hát a durva megjegyzései a melleire meg a fenekére nagyon szexisták de tetszenek neki. Szereti, mikor felhívja magára mások figyelmét. Különösen, ha az illetőt Gregory House- nak hívják.

Másnap reggel Cuddy megérkezett a kórházba, lendületesen végigvágtatott az irodája felé vezető úton az ajtajáig. Elővette barna ridiküljéből a kulcsát és kinyitotta az ajtót. Belépett, majd gyorsan lepakolt. Tudta, hogy sietnie kell a munkával, ha el akar menni a húga születésnapjára pénteken. Ezért azonnal le is ült és kezébe vette a papírokat. Sok lemaradása van-, mivel egy kissé szétszórt volt mostanában- amit sürgősen be kell pótolnia.

Ekkor egy különösen ismerős hang süvített át a szobán

Már észre sem vesz engem?! Mi olyan sürgős, doktor Cuddy?- kérdezte sértődött hangon House.

Cuddy majd két centit ugrott a székről ijedtében. Nem számított arra, hogy a férfi besurrant az irodájába őelőtte, pedig nagyon is House-ra vall az ilyesmi.

-House! Meg akar ölni?? Különben is, mi a fenét keres itt?- ordította idegesen a nő.

House nyugodtan ült főnöke kanapéján, kezében egy orvosi újsággal. Felnézett belőle, majd ráérősen lerakta és válaszolt:

-Van egy esetem.- mondta.

-Örülök.- mondta Cuddy művigyorral az arcán. –Akkor menjen és foglalkozzon vele!

-Csakhogy nem tudok. Van egy idegesítő seggfej, aki nem hagyja. Egyfolytában valami titkos ügyről beszél és csak a maga igazát hajtogatja Senkit nem hallgat meg.

-Valahogy emlékeztet valakire.- állította merengve a nő, és jelentőségteljesen a férfira pillantott.

House felháborodottan horkantott egyet. Ekkor egy halk kopogás félbeszakította a párbeszédet.

-Tessék!- szólalt meg Lisa.

-Jó reggelt, Dr. Cuddy!- lépett be félszegen Cameron. –Baj van az egyik betegünkkel, aki… hirtelen Cameron elcsuklott. Meglátta főnökét, amint felállt ülőhelyéről. –Dr. House. Nem láttam, hogy itt van. Majd habozva Cuddy felé fordult:

-Gondolom már mindent elmondott.- vonta le a következtetést.

-Korántsem. Most kezdte el, de úgy gondolom a maga álláspontja hitelesebb. Folytassa csak.

-Szóval az a gond, hogy senkit nem enged a páciens közelébe. Őröket állított fel. Azt mondta addig fog ez tartani, amíg nem végzett a beteg kikérdezésével. Mert állítólag valami bűnözővel van dolgunk.

-Akkor miért nem viszi el innen? Az is lehet, hogy veszélyes!- mérlegelt Cuddy felháborodottan.

-Igen. Ezt mi is mondtuk neki, de erre azt válaszolta, hogy innen nem tud megszökni, de viszont ha elviszi, akkor előfordulhat, hogy valahogy eltűnik.

-Most azonnal beszélek azzal az emberrel. Nem fogja felforgatni a kórházamat!- azzal mérgesen felállt a székéből és az ajtóhoz viharzott.

-Húú ezt megnézem. Lehet bunyó is lesz.- szólalt meg House, majd ahogy csak tudta, követte Cuddyt

- 20 dolcsi a felbőszült amazonra! Ki akar még fogadni?- kiáltott fel útközben.

Cameron kétkedő arckifejezéssel titulálta főnöke komolytalanságát, és sóhajtva elindult megkeresni a csoport többi tagját.

Cuddy kicsit lassított. Megfordult és megkérdezte a bicegő doktort a szóban forgó páciens hollétéről.

-A folyosó végén balra.- válaszolta House készségesen, mire az igazgatónő újra felvette gyors tempóját.

Pár pillanat múlva meg is látta a beteg ajtaja előtt álló biztonsági őröket. A függönyök el voltak húzva, úgyhogy nem láthatta, mi folyik odabenn. Még mindig fortyogott benne a düh, de próbálta udvariasan megszólítani az őrt:

- Elnézést uram, mi történik itt?

-Nem mondhatok semmit hölgyem. Kérem, távozzon!

Ez volt az a pont, ahol Cuddy már nem volt képes visszafogni magát. Hevesen tiltakozott a parancs ellen.

-Már bocsánat, de mit képzel, ki maga?! Mert én a kórház igazgatója vagyok, úgyhogy azt gondolom egy csepp kis jogom talán van, hogy tudjak az intézmény ügyeiről! Nyissa ki a száját és nyögjön már ki valami kézen fogható mondatot is!

Ekkorra House is odaért és a nő mögé lépett.

-Nah ugye, mondtam én, hogy elfajulnak a dolgok.- jegyezte meg szórakozottan.

-Ne viccelődjön itt House! Inkább segítsen!- háborodott fel Cuddy.

-Tudja, mit? Maga fogja le a jobboldalit, addig én kigáncsolom a botommal a másikat, és gyorsan elfutok segítségért. Mit szól hozzá?

Cuddy egy nagy sóhajjal és szemforgatással válaszolt a férfi lehetetlen felvetésére.

Váratlanul kinyílt az ajtó és Cuddy egy 180 centi magasságú, mérsékelten izmos, jóképű, sötét hajú fickóval találta szembe magát. Farmernadrágot, fekete inget és egy furcsa kalapot viselt. Cuddynak el kellett ismernie, hogy egész jól néz ki. Még ez a ronda sapka is jól mutatott rajta. Merengéséből az idegen pasas rántotta vissza:

-Segíthetek valamiben?

-Először is ki maga?- kérdezte Lisa hevesen.

-Elnézést be sem mutatkoztam. Daniel Canavan nyomozó vagyok.- mondta és kezét a nőnek nyújtotta, aki vonakodva bár, de elfogadta azt. A szorítása határozott volt, mégis gyengéd.

-Én dr. Lisa Cuddy vagyok. A kórház igazgatója.- mutatkozott be Lisa is, erősen hangsúlyozva az utolsó két szót.

-Örvendek.- mosolygott Cuddyra a férfi, még mindig a nő kezét szorongatva. Cuddy gyakorlatilag elfelejtette miért is jött, annyira megbabonázta a férfi tekintete. House végül megelégelte, hogy róla tudomást sem vesz senki és gúnyosan közbevágott:

-Áh, a nyomozó személyesen. Micsoda meglepetés! Én Gregory House vagyok, a diagnosztikai osztály vezetője.- Cuddy kifigurázására ő is megnyomta utolsó szavait.

Lisa kizökkent zavartságából és eszébe jutott miért van itt valójában. Visszahúzta a kezét és felvette diplomatikus arckifejezését.

-Uram!

-Daniel.- vágott közbe a férfi.

Cuddy szúrós tekintettel felelt a nyomozó közbeszólására és zavartalanul folytatta:

-Megosztaná velem, hogy mégis mi történik itt? Mert talán én vagyok az utolsó, aki értesült arról, hogy egy bűnöző van itt. És mivel ez az ÉN kórházam azt hiszem tudnom kell mindenről, ami itt történik.

-Elnézést asszonyom, de szerintem ezt nem itt kéne megbeszélnünk.

-Jól van. Akkor kérem kövessen az irodámba, ha az megfelel önnek.- felelte türelmetlenül Cuddy.

-Tökéletesen.- egyezett bele a nyomozó.

-Cuddy.- szólalt meg hirtelen House.

-Igen?- fordult felé a nő várakozóan.

-House „négyszemközt-akarok-veled-beszélni pillantással" nézett Cuddyra, akinek egyszerre leesett a tantusz. Sóhajtott, majd idehívott egy nővért és megkérte, hogy vezesse el a férfit az irodájába, amíg ő House-szal beszél.

-Mit akar House?- sürgette a nő.

-Ki akarom deríteni, hogy mi ennek a fószernek a baja, úgyhogy egyezzen meg a fickóval, mert ha én beszélek vele, abból csinos kis per is lehet.

-Mégis mivel győzzem meg, ha? Azt mondta eddig még senkinek nem engedett.

-Adhatnék pár tippet.- emelgette a szemöldökét House.

Figyelmen kívül hagyta a férfit és folytatta:

-És mégis miből gondolja, hogy érdekes eset?- kérdezte Lisa.

-Maga szerint mért nem engednek a közelébe? Tuti titkolnak valamit, és amit titkolnak az mindenképpen érdekes lehet.- vonta le a következtetést.

-Megnézem mit tehetek. De most megmondom, ha kiderül, hogy veszélyes a kórházra nézve, azonnal kihajíttatom innen a pasast a rejtélyeivel együtt.

House már nem Cuddynak szentelte a figyelmét. A beteg ajtajának irányába nézett és az őröket bámulta.

-Felejtse el. Nem tehet semmit.- próbálta lebeszélni Cuddy.

-Héj, kell lennie egy B tervnek, ha magának nem sikerül.

-Ki mondta, hogy nem sikerül?- azzal egy kacér pillantással elindult az irodájához.