Remember.

Meghaltak…
A szó üresen csengett a fülemben. Nem tudtam felfogni a jelentését. James és Lily Potter meghalt. Nem, nem lehet! Ez nem lehet igaz! Nem halhattak meg!
Felugrottam a motoromra és elrobogtam Godric's Hallowba.
A ház romokban. Lélekszakadva rohantam be. A lépcső maradványai alatt ott feküdt az én egyetlen Ágasom földi porhüvelye. Barna szemei kiüvegesedve meredtek a világba, amit elhagyott. A könnyek előtörtek a szememből. Magamhoz szorítottam az élettelen testet.
- Ki jár itt? – hallottam egy brummogó hangot. Egy hatalmas árnyék lépett ki a sötétből
- Hagrid! Te mit csinálsz itt?
- Ezt én is kérdezhetném ifjú Black.
- A legjobb barátom volt! Ez nem elég? Mi van Harryvel? Mi van a keresztfiammal? Ő túlélte?
- Igen. Dumbledore professzor utasítására elviszem a nagynénjéhez. Ők az utolsó élő rokonai.
- Ne! Add oda nekem! Én vagyok a keresztapja! Majd én felnevelem.
- Sajnálom, szigorú utasításom van. Hát, viszlát.
- Legalább vidd el a motoromat. Nekem már nincs szükségem rá.
A vadőr alakja távolodott, majd felzúgott a motor és elröppentek az éjszakába.
- James, istenem! Lily!
Félre dobtam az utamba kerülő tárgyakat és egy lezuhant könyvszekrény alól óvatosan kiszabadítottam Lilyt is. Rajta sem volt semmilyen külsérelmi nyom. Csak a mindig csillogó zöld szemek voltak üresek, és sötétek. Odavittem őt is Jameshez. El kell őket temetni. Nem maradhatnak itt. Az ölembe vettem őket. Nem volt messze a temető. Egy eldugott, nyugodt parcellát kerestem nekik. Óvatosan leraktam őket a földre. Lecsuktam a szemüket. Egy pálcamozdulattal kiástam a sírgödröt. Letöröltem a könnyeimet. Utoljára magamhoz öleltem Lilyt. Istenem… Lily! Mennyit keserítetted az életünket! És James mennyit futott utánad. Hányszor küldtél minket büntetőre. Hányszor üvöltöztetek. Nyugodj békében!
Belefektettem a sírba. James! Egyetlen Ágasom! Mit csináljak nélküled? Miért nem… miért nem engedtétek, hogy én legyek a titokgazda? Élnétek. Nem felejtelek el soha. Vigyázok Harryre! Nem hagyom magára. Ég veled! Még egyszer utoljára megöleltem, majd beleengedtem a sírba.
Még egy pálcaintésre a kiásott földkupac visszaereszkedett rájuk, örökre eltakarva őket.
Megidéztem egy sírkövet is. Belevéstem a nevüket, a születési és halálozási dátumukat.

*
Éjszaka. Nyugtalan álomra hajtottam a fejem.
Álmomban a Griffendél klubhelyiségében voltam.
- Hogy kerülök ide?
- Szia Sirius.
- James!
A barátom ott állt a fiú hálókhoz vezető lépcső alján.
- Valóságos vagy?
- Majdnem. Ki tudja. Beszélgessünk.
- Miért?
- Ennek így kellett lennie. Pettigrew elárult.
- Kinyírom.
- Ne, lecsuknak. Még csak az kéne, hogy Azkabanba kerülj. Maradj Harry mellett.
- Igyekszem. De mondd, akkor mit csináljak?
- Emlékezz. Emlékezz rám. És én örökre veled maradok.
- De hát ez természetes, mégis hogy felejtenélek el?
- Amíg emlékezel rám, én nem fogok meghalni. Örökre élek. Benned.
- James ne csináld, mert bőgni fogok, az meg nem lenne méltó hozzám.
- Mi lett Harryvel?
- Hagrid elvitte Lily nővéréhez. Kértem, hogy adja ide. Nem adta. Sajnálom.
- Nem baj. Majd látogasd. És mesélj neki rólunk. Mesélj a Tekergőkről. Mondd el neki, hogy mekkora zsiványok voltunk. Az neki való történet lesz.
- Persze James. Ne aggódj. A történeteiteken fog felnőni.
- Köszönöm.
- Eltemettelek titeket. Voltam a házban. Akkor találkoztam Hagriddal. Romba dőlt.
- Tudom.
- Hiányozni fogsz haver. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
- Csak emlékezz rám. Ha látni akarsz, nézz fel az égre.
Már sírtam. Azelőtt sose sírtam. Még anyám terrorizálásától sem.
- Ne sírj Tapi. Csak emlékezz… sose hagylak el, ha gondolsz rám.
Kinyújtottam a kezem, de nem tudtam hozzáérni. Csak szomorúan mosolygott.
- Most mennem kell.
- Ne, James! Ne!
- Emlékezz rám, Sirius, emlékezz rám!
James alakja lassan távolodott. Mintha felment volna a hálóba, de végig felém fordulva.
- Emlékezz rám…

Remember, I will still be here.
As long as you hold me, in your memory
Remember, when your dreams have ended
Time can be transcended
Just remember me.
I am the one star that keeps burning, so brightly,
It is the last light, to fade into the rising sun.
I'm with you
Whenever you tell, my story
For I am all I've done
I am the one voice, in the cold wind, that whispers.
And if you listen, you'll hear me call across the sky
As long as I still can reach out, and touch you
Then I will never die
Remember, I'll never leave you
If you will only
Remember me