Lyany: Vigyázz, nem kisgyerekeknek szóló történet! Halál, fájdalom, és egy kis erőszak... szóval min 14 év, de inkább idősebbeknek ajánlott.
A történet szereplőit sajnos nem én birtoklom. Hajime Kanzaka meg még valakié. Nekem pedig marad az álmodozás.

xx

Kiegészítő megjegyzés: A történet eredetileg ebből az egy fejezetből állt. Ez volt a terv. A folytatás már egy plusz, kicsit dráma, pár sötét jelentettel de van romantikus szál is (nem tudtam meglenni nélküle). A fő párosítás Zel/OC (nő)(a yaoi kedvelők bánatára).

xxxxxxxx

xxxx

Szüless újjá

x

x

x

Új sötétség

Kedvenc csapatunk újabb kalandba vette magát. Újabb ígéretes pletyka után vetve magunkat, nekiindultak az ismeretlennek kicsit törődve a veszélyre mely ezzel jár. Lassan közelítették meg a romokat, melyben a híresztelések szerint egy nagy erejű jogar található, mellyel az emberi testet lehet kontrollálni. Egyre közelebb kerültek a célhoz, áthágva minden akadályt kisebb nagyobb komplikációkkal. „GOURRY!!! Mondtam, hogy nem lépj előrébb, mielőtt nem néztem meg alaposabban, hogy van e arra csapda!!!!!" kiáltotta a vörös boszorkány a szőke kardforgatóra miközben a a fejét verte.

„Te szóltál túl későn Lina! Nem tehetek róla, hogy lassú vagy!" nyafogott Gourry könnyes szemekkel, miközben védte a fejét a további csapásoktól.

„Még hogy lassú??!!" és a harcos végelmét kikerülve újra sikeres ütést mért a boszi, míg másik két társuk, a lelkes igazság bajnoka és a mogorva kiméra tapasztalt szemekkel nézték a jelenetet és tudták, hogy nincs értelme beleavatkozni abba.

Szóval így haladtak tovább az újabb kincs felé.

xxx

A hosszú folyosók végén végre látszódott a cél és a kis csapat lépései felgyorsultak. Mikor végre célhoz értek, romos terem várta őket. A túlsó végén pedig egy oltár, amelyen a jogar volt letéve, védővarázsigével elzárva illetéktelen kezektől. Szára ezüstös fonás alakú volt, vörös átlátszó feje rejtélyesen csillogott a tompa fényekben.

Linával az élen megközelítették a jogart, mikor egy hangot hallottak „No lám, no lám, csak nem megint valakik el akarják venni jogos tulajdonom? Hát nem tanulják meg az emberek végre, hogy békén kell hagyni más dolgait?" és akkor az oltár melletti oszlop mögül előlépett egy férfi. Úgy ötven év körüli lehetett, hátranyalt fekete hajában két oldalon már láthatóak voltak ősz hajtincsek, dús szemöldöke barna szemei vonalát követve ördögi tekintettel nézett az új jövevényekre. A ruhája és köpenye egészen barna volt, csak néhol a kiegészítők, mint az öv a tőrtok, vagy hímzés világított ki sárgán.

A vörös boszorka megrántotta vállát és válaszolt „Miért is tagadjam, hogy érdekel a jogarod. Jó hasznát venném a jövőben." a csípőjére tette kezét és folytatta „Úgyhogy minek a harcot, jobban jársz, ha átadod nekem, ha nem akarod megismerni a haragját a varázslók krémjének, Lina Inversenek!!"

A férfi kuncogott „Örülök, hogy megismerhetem kisasszony, engedelmeddel én is bemutatkoznék" egyet előre lépett a varázseszközhöz, majd meghajolt „Imar Astker vagyok. Bármennyire is szeretném, sajnos nem engedhetem át a jogart, túl veszélyes lenne ilyen éretlen kölyök kezében. Mindjárt meg is tudhatja, hogy miért." és mielőtt a négy kalandor bármit is teketett volna Imar átnyúlt a pajzson és megfogta a jogart.

A csapat védekező pozícióba állt és várta a csapást „Valószínű valamilyen szalagok fognak kijönni a jogarból, próbáljátok elkerülni őket." szólt a vezetőjük, miközben a előkészítette az első igéjét.

„Mi készen állunk!" kiáltották hárman, kettő kezében sámáni fény gyúlt, egyben pedig megcsillant a kard.

A férfi komolyan négyükre nézetett, majd az arca elé emelte a jogart és átnézett rajta, de nem történt semmi azok kívül.

Lina megunta a várakozást „Mire várunk? TÁMADÁS!" szólt a többiekhez. Nem hezitálva tovább, meg is kezdte az akciót „Fireball!!!" Gourry fedezte hátulról őt az esetleges váratlan ellenségtől.

Amelia a jobb szélére futott a teremnek „Damu Bras!!"

Zelgadis a másik oldalról támadott „Flare Arrow!!"

Imar felemelte maga elé kezét és védett „Windy Shield!! Most megtudjátok, hogy hogyan jártak azok kik szembe szálltak velem!! Lefpa Stop!!!" azzal a a jogar vörösen felragyogott és a testek lefagytak, mielőtt újratámadhattak volna „Rosszul gondolta Inverse kisasszony. A jogar ereje két részből áll. Az első a célbavétel. Ez kevésbe látványos és szemmel láthatóan félreérthető, hiszen mind azt hitték, hogy támadni fogok mikor az csak az előkészület volt. Kijelöltem az áldozatokat. A második fázis, most történt meg, amikor kimondtam a parancsot a megállásra. És következhet a következő..." sötétet vigyorgott, miközben halálos igéjét megkezdte.

Zelgadis hallotta a szavakat „Lina!! A Ragna Blast-ot akarja bevetni!!" közben próbált küzdeni a mozdulatlanság ellen.

Erre a boszi nyugodtan elmosolyodott „Á, akkor semmi baj."

„Hogy mondhatsz ilyet Lina kisasszony??!! Minden itt fogunk meghalni, ettől a sötét varázslótól!!" kiáltott a hercegnő, mozdulatlanul.

A máguslány továbbra is csak vigyorgott „Ti elfelejtitek, hogy kinek az erejéből fakad a varázslat."

Ekkor mindenki rájött, hogy miért nincs ok az aggodalomra... illetve majdnem mindenki „Miért kinek az erejéből?" kérdezett rá Gourry.

Lina vére forrni kezdett a méregtől, de mivel ő sem tudott moccanni válaszolt „Emlékszel? Úgy 4 éve harcoltunk egy Mazoku nagyúrral, a Pokol Szolgájával, Hellmaster Fibrizzoval."

„Hmmm....hmmm.... ismerős.... á, megvan az a kisfiú nagy zöld szemekkel, akiről később kiderült, hogy nem is olyan kedves, mint aminek kinéz!" vágta rá a szőke harcos.

„Brávó Gourry, mégis marad meg valami a fejedben a legjobb éttermek listáján kívül. Igen ő volt az. És mivel megöltük (a Lord of Nightmare segítségével), nem lehet már felhasználni az erejét, és mivel az a seggfej éppen ezt próbálja csinálni, nem fog neki összejönni."

„Értem.... De akkor miért próbálkozik vele?" kérdezett tovább.

„Mégis honnan tudjam??!!! Biztos nem jutottak el hozzá a hírek!!!!" ordított vissza a lány. Viszont valami mégsem stimmelt. Az erő melyet a Imar magához hívott működött, a pentagramma,

felvillant Lina és Gourry körül és a fény kezdte elnyelni őket „...Lehetetlen....." csak ennyit tudott a boszorka mondani, miközben érezte, hogy sötét erő sűrűsödik körülötte. „Nem lehetne képes ilyesmire" gondolta.

Mikor az ige utolsó szavai közeledtek Zelgadis egyre jobban képes volt mozogni. „Gyerünk.... gyerünk már!" még egyet húzott magán, és azzal sikerült kitörnie a mozdulatlanságból, és barátai felé vette szélsebesen az irányt.

Lina becsukta a szemét, elfogadva ezzel a sorsát. Még hallotta, ahogy a mágus utolsó szavai felerősödtek „RAGNA..." és erős fájdalmat érzett a bal vállában „...BLAST!!!!" majd csak azt vette észre, hogy a földön hever, Gourryval a tetején, és embertelen sikoly visszhangzik a teremben.

„Szállj le rólam tökkelütött! Hogy merészelsz zaklatni egy ártatlan lányt mint engem!!??" gördítette le magáról társát, de mielőtt tovább folytatta volna a szokásos ütlegelést, odanézett, ahol eredetileg ők ketten álltak. Elakadt a lélegzet, mikor meglátta a képet, a kihalt pentagramma közepén Zelgadis feküdt, szakadt ruhákkal, eszméletlenül.

„Gondolhattam volna, hogy annál nem lesz teljes a hatás. Végül is nem VOLT teljesen ember a barátotok nemde?" hangzott az unott kommentár.

Gourry nem törődve a férfival odafutott a kimérához és az ölébe vette „Zel!!! Szólj valamit!!! Nem mondod, ez az apró varázslat megártott neked???" rázta kétségbeesetten a mozdulatlan testet.

„Zelgadis úrfi!!" hallatszott messzebbről a kiáltás, mert Amelia még mindig nem tudott szabadulni a jogar hatása alól „Gourry úrfi, hozd ide gyorsan, még meg tudom gyógyítani!!"

Linának ekkor elege lett... sötét aura körzött körülötte, fekete varázslatot mormolt halálos hangon, és a végső szavakkal Imarhoz fordult „DRAGON SLAVE!!!!"

Mikor a füst felszállt csak hárman álltak a sivataggá vált területen. Imarból csak por és hamu maradt, míg a jogar gömbje összetörve hevert a földön.

A két boszorkány odasietett Gourryhoz és együtt hívták az erőt „ Resurrection!!!" de akárhányszor próbálták, nem mutatott hatást a sámánon.

A szőke harcos Zelgadis nyakához tette a kezét és rázta a fejét. A lányok szemében könnyek gyűltek de még nem akarták feladni. Majd a fiú megfogta egyikük csuklóját „Lina... nincs értelme... meghalt..." a két szempár összenézett és a vörös boszorka tudta, hogy igazak a szavak. Elengedte a könnyeket.

Ránézett a hercegnőre és vállánál átkarolva suttogta „Amelia... hagyd elmenni... nem tudunk már semmit se tenni..."

A fény kihalt a fekete hajú lány kezéből is és a tenyerét az arca elé tett. Elkezdett zokogni „Nem lehet.... Zelgadis úrfi nem halhat meg csak úgy...még meg kell keresnie.... a gyógyírt a kiméra testére.... utána pedig meg kell.... ünnepelnünk... és utána boldogan élhet.... míg meg nem hal.... az igazság harcosaként..... emlékezve rá...." mondta hüppögve.

„Így is igazi harcosként halt meg Amelia. Mi mind emlékezni fogunk rá..." válaszolta Lina sírva, közben átölelte a lányt, hogy nyugtassa. Gourry leeresztette Zelgadist a földre és a lányokhoz ment, letérdelt, hogy a két szélső vállukat megfogva támogassa őket. Mélyre lehajtott a fejét, és próbálta maga is visszafogni saját könnyeit.

Hirtelen Amelia kiszakította magát a vigasztaló kezekből felállt és mérgesen kiáltani kezdett „Ez mind a te hibád Lina kisasszony!!! Ha nem ragaszkodtál volna ahhoz hülye jogarhoz és nem rángattál volna bele minket, mint ahogy mindig is szoktál, Zelgadis úrfi még most élhetne!!!"

Gourry felállt és komolyan de nyugodtan a lányhoz szólt „Hagyd abba Amelia. Ha Zel nem lépett volna közbe most Lina és én lennénk halottak. Zelgadis, mikor úgy döntött, hogy megment minket tisztában lehetett azzal, hogy lehet, hogy ő nem éli túl. Ismerted te is őt, tudhatnád, hogy milyen volt. Azzal, hogy most másokat hibáztatsz nem oldasz meg semmit."

Kisebb szünet után a hercegnő lehajtotta a fejét és összeroskadt „Zelgadis úrfi....." A két lány zokogása messzire elhangzott a délutáni szellőben.

xxx

„Nahát, nahát! Mi ez a komor hangulat? Nem mintha nem esne jól." szólt egy ismerősen idegesítő hang a trió háta mögül. Megfordultak és ott állt Xellos a szokásos mosollyal az arcán.

Lina felállt és szélsebesen eléje futott megragadta a pap gallérját „Nem érdekel, hogy mit keresel itt, vagy hogy milyen ötleted akadt, de most azonnal hozd vissza Zelgadist!" a többiek csatlakoztak a vörös lány mellé és szúrós szemekkel néztek a trükkmesterre.

Ő viszont egyszerre mentegetőzni kezdett, és feltette a kezeit védekezve „Sajnálom Lina, de teljes mértékben lehetetlen."

A boszorka mérgesen megrázta Xellost „És megtudhatnám miért!!???"

„Az sajnos titok." és elnézett Lina válla felett, kinyitotta szemeit és démoni vigyorral a társaság mögötti sötét alakra nézett „De azt hiszem nem kell sokat várnotok erre a titokra."

Lina hátán végigfutott a hideg, mikor mögötte megérezte a hatalmas fekete energiát. Eleresztette Xellost és megfordult. Zelgadis teste élettelenül lógott pár centivel a föld felszíne felett és fekete szalagok keringtek körülötte, melyek lassacskán körbefonták őt, bábot alkotva köréje. Majd a gubó feketén izzani kezdett és újra emberi formára zsugorodott össze. Az alak leereszkedett a földre, fekete csizmája halk hangot adott az érintkezéskor. A férfi teljesen feketében tündöklött. Nadrágja testhezálló volt, a felsője pedig lazán lógott rajta, míg el nem veszett az öv, vagy éppen a félalkartól kezdődő bőrkesztyűk alatt. A köpeny kapucnija elegánsan fodrozódott viselője előtt az oldalasan elhelyezett hófehér brosstól. Az idegen arca fájdalmasan ismerős volt a három Slayers tagnak. Viszont kék helyett fehér bőr látszott ki a ruhák alól, és a drót-levendula helyett lágy-indigó hajat láttak. A férfi ridegen nézett azúrkék szemeivel a többiekre és méregetni kezdte őket.

Xellos előrelépett, a többieket maga mögött hagyva, majd mélyen meghajolt „Fogadja tiszteletteljes üdvözletét Great Beastnek Zelas Metalliumnak. Örvendetes tudni, hogy újra erősebb lett ön által a Mazokuk népe Hellmaster Zelgadis Greywords." a pap hallotta, ahogy régi utazótársai felszisszenek a megszólítás hallatán.

„Köszönöm a fogadtatást Xellos. Mondd meg a mesterednek, hogy nemsokára meglátogatom, ha ő is úgy gondolja. Kell egy kis idő, míg elfoglalom Fibrizzo helyét és a szétszórt szolgáimat rendbe szedem." mondta az új Pokol Szolgája.

„Átadom az üzenetet a Démoni Szörnymesternek." és azzal a lila hajú férfi elteleportált.

Zelgadis ekkor az ottmaradó háromhoz fordult. Érezte bennük a félelmet, a fájdalmat és az ámulatot, melyet a megjelenése okozott „A közös múltunk tiszteletére megkímélem az életeteket. Ameddig nem kerültök az utamba én sem foglak titeket zaklatni. Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tervezni ellenem! Okosabb vagyok, mint az elődöm. Ismerem a céljaimat, a határaimat és ismerlek titeket." azzal megfordult és éppen el akart tűnni, mikor meghallotta Lina hangját.

„Várj Zel!!! Mit jelentsen ez? Azt akarod mondani, hogy most te vagy az új rossz fiú?" kérdezte a vörös boszorkány.

Hellmaster visszafordult és válaszolt „Igen, mondhatjuk úgy is. Újjá születtem, hogy átvegyem annak a helyét, akit néhány éve LON elpusztított. Ha részleteket akarsz tudni kérdezd Xellos. Nekem erre nincs időm." és azzal elteleportált.

„Várj Zelgadis!!!" kiáltották most már hárman.

„Lina kisasszony? Miért történik mindez? Miért lett Zelgadis úrfi Mazoku?" kérdezte rekedtesen Amelia.

„Nem tudom... De ahogy hallottad. Xellos tudja ,és ha kell kierőszakolom belőle, ha minden varázsigét fel kell használnom ellene, amit ismerek."

„Arra nem lesz szükség Lina." jelent meg előttük a pap „Mindent elmondok, amit szabad Zelgadis mesterrel kapcsolatban."

„Akkor ki vele, mi....." KNURR!!!! szólt közbe a vörös boszi hasa.

„Azt javaslom keressünk egy nyugodtabb helyet a megbeszélésre." ajánlotta a Mazoku.

xxx

Egy kiadós ebéd után, Lina és Gourry elégedetten fogták hasukat, míg Amelia és Xellos nyugodtam megvárták, míg elhangzik újra a kérdés. Nem is kellett sokat várniuk.

„Szóval Xellos mi folyik itt? Még soha nem hallottam, hogy bármilyen magas rangú lényt csak úgy helyettesíteni lehet egy halott halandóval. Hogy történt ez meg????" kérdezte a csapat vezetője.

Xellos vett egy mély lélegzetet, kinyitotta a szemeit és elkezdte „Mikor L-sama beléd költözött Lina, és megölte Fibrizzot úgy gondolta, hogy az egyensúly fenntartása érdekében magával viszi a te lelkedet a Káosz Óceánjába. Viszont Gourry utánad ment, és megmentett. Mivel a te aznap nem haltál meg, LON-nak más módját kellett választania az egyensúly fenntartására. Másik lelket választott, ez lett Zelgadis. Mikor ő csődöt mondott a követésedben, az esés közben egy apró szilánk ment a szemébe. Nem tartotta fontosnak, és később nem is érezte, azt hitte, hogy kikönnyezte, pedig éppen ellenkezőleg. Fel szívódott a testében és eggyé vált vele. Minden egyes alkalommal, amikor fekete mágia találta el, a benne lévő sötétség egyre csak erősödött. Ha mégsem halt volna meg ma a Ragna Blast-tól, akkor is elég lett volna ahhoz, hogy felébredjen benne a Hellmaster énje. A saját ereje segítette, hogy kiteljesedjen. Amúgy is csak idő kérdése volt, hogy mikor változik át." ezzel befejezte a történet kifejtését és elmosolyodott „Maradt valami kérdés?"

Hosszú csend ült a csapatra, a pap információit lassan lehetett csak megemészteni. Végül Lina tette fel az első kérdést „Szóval, ha aznap meghalok, akkor Zel még ma is kiméra lehetne?" bár már tudta a választ.

„Igen. Az életedet az ő átalakulása váltotta ki. Személy szerint ez a megoldás jobban tetszik." vigyorgott.

„És nincs semmi lehetőség visszaváltoztatni őt a régivé? Nem kaphatjuk vissza őt?" kérdezett Amelia.

„Nem hallottam még olyan módszerről, ami Mazokut emberré változtatna, de ha mégis, akkor azt egyszerre elpusztítanám. Sajnálom de nincs érdekében a népemnek elveszíteni egy ilyen erős tagját. Egyszerre megölnélek titeket, ha megpróbálkoznátok vele." közölte kedvesen rezzenéstelen arccal.

A három hangulata egyre sötétebb lett. Szemeiket nem lehetett látni. Kivéve Xellosét, aki láthatóan élvezte a negatív érzelmeket.

„Szóval ez volt az az elvarratlan szál, amit megemlítettél akkor, mikor visszaadtad a régi kardomat? Ez volt az az unalmas papírtologatás, amit el kellett intézned?" kérdezett rá Gourry mély hangon.

„Oh igen!" szólt lelkesen „Csak annyi, hogy néha külön pillantást kellett vetnem rá, hogy nem marad ki semmi bonyodalomból. De tudtam, hogy Zelgadis eléggé vonzza a bajt és előbb utóbb találkozik olyan támadókkal, akik fekete mágiával támadnak és betalálnak." majd Lina felé fordult „Persze az a sok Dragon Slave is hozzájárult ehhez, még ha sokszor nem is érintette őt közvetlenül. Köszönjük Lina a segítséget!!" a harag egyre erősödött a szavai hallatán a többiekben, ezért úgy gondolta Xellos, hogy elköszön mielőtt mindhárman nekiugranak „Szerintem elmondtam mindent, ami számotokra érdekes lehet. Most magatokra hagylak titeket, ha lenyugodtatok, akkor esetleg később visszanézek. Viszlát!!" és gyorsan elteleportált.

Újból hosszú ideig senki nem szólalt meg „Lina..." suttogta Gourry aggódva. Próbálta megérinteni a vállát de a boszi elcsapta a kezét.

„Ne érj hozzám... hagyjatok békén... felmegyek a szobámba..." azzal tette, amit mondott.

A szőke harcos a hercegnőhöz fordult, aki csak lehajtott fejjel ült székében „Amelia..." nem kapott választ „Gyere, hosszú nap volt, menjünk mi is aludni." mondta halkan.

Amelia felállt és hagyta, hogy Gourry felvezesse a szobájába, viszont a küszöbnél megfordult és átkarolta a fiút és sírni kezdett „Nem igazságos!! Egyszerűen nem igazságos!!! Gourry úrfi, hol az igazság és a szeretet ereje ilyenkor?? Miért nincs a mi oldalunkon??" kiáltotta keservesen a férfi kék ruhájába.

„Nem tudom Amelia... De most feküdj le aludni... holnap, ha kipihentük magunkat kitalálunk valamit. Rendben?" egy gyenge biccentést kapott válaszul, majd a hercegnő bement a szobájába, átöltözött és lefeküdt az ágyába.

Lina hallotta társai beszélgetését és csak még jobban elszomorodott „Úgy látszik ma meghalt az igazságbajnoka is..." gondolta.

Az éjszaka leple hiába fedte le az eget, nem hozott álmot egyik Slayers-re sem. Üres tekintettel reménytelenül nézték szobájuk plafonját és elgondolkodtak a múltukon, az életükön és az negyedik társukon.

xxx

Ugyanezen az éjjelen Zelgadis megjelent a régi Hellmaster palotájában. Ruhájából csöpögött a vér az első étkezése után. Kardját felemelte és lenyalta utolsó áldozata maradványait, majd egy csettintéssel teljesen tiszta lett. Ördögien elmosolyodott és hangosan felszólalt „És most megkezdhetem a terveimet a világ leigázására..."

xxxxxxxx

xxxxxxxxxx

Lyany: Sziasztok!! Újra itt vagyok!! Mwahahaha!!!! Tudom sokáig tartott de talán most már lesz egy kis időm végre írni. Ez volt az egyik ötletem, amit az oldalamon megírtam előre. Pipa.

Húú basszus! Nem hittem volna, hogy ilyenre fog sikeredni! Igazán kegyetlen lett a vége. Talán van itt ott egy kis sablon szöveg, de ez mindenképp meg akartam ezt így írni. Bár lehet, hogy már ilyesmit olvastam. Sokszor azt hiszem, hogy csak összekeverem a különböző ficciket és úgy csinálok egy újat, hogy nem vagyok kreatív csak jó keverő. De azért Remélem tetszik!! Francba az új évaddal!