Ludwig szemeiben halvány őrület villogott, ahogy az országa vezetőjével, Adolf Hitlerrel tárgyalt. Pár nap és megindulnak Varsó felé. Az ok persze Danzing visszafoglalása lesz, ami felett szemet fognak hunyni a nyugati hatalmak, de ezzel együtt maga, az ország is az övéké lesz, meg persze Ivanéké, ha a ruszki megtartja a paktumot.
Erre a gondolatra szigorúan összeráncolta a szemöldökét és megfeszül. Nem bízott Oroszországban, tervez valamit, de ez egy ilyen hatalmas országtól még elvárható is volt, szinte mindenre képes lenne, hogy visszaszerezze hatalmát a világ felett és kiüsse a ringből az amerikait. De ez nem ok arra, hogy Braginsky elkezdjen sunnyogni.
Már mindegy, megkötötték a paktumot és egy hét múlva már indulnak is a pokol felé, a lényeg, hogy a paktumot egyikük se szegje meg (csak csendben, észrevétlenül).
Az utolsó napokban Adolffal közösen járták végig a jelentős hangárakat, kaszárnyákat, és az új fejlesztésű gépeket is leellenőrizték. Minden készen állt, elégedettek voltak mindketten.
1939. szeptember 1-én megindították a támadást Lengyelország ellen. Igazán szórakoztató volt nézni, ahogy a lengyel emberkék a pónijaikkal,, karddal a kezükben rontanak neki a tankoknak és a gépfegyverrel felszerelkezett katonáknak. Azonban, valahol mélyen tisztelte őket a bátorságukért, de ezt az érzést gyorsan elhessegette. Nem volt szüksége ilyen jelentéktelen érzelmekre, hisz' nem sokára már az egész világ égni fog.
Mióta Hitler és követői átvették a hatalmat, a nácizmus egyre inkább elterjedt az emberek között, lassan az ő lelke is idomult ehhez az eszméhez. De egy kis része nem helyeselte ezt, kettős érzelmek dúltak benne. Ez pedig felőrölte, de szerencséjére ott volt mellette Hitler, hogy egy-egy mélyebb beszélgetéssel helyrerázza őt. Így csendben követte Hitlert és lassan ő is átvette az ő kegyetlenségét.
Két hét múlva már elérték a lengyel fővárost, Varsót. Feliks a maga részéről mindent megtett, hogy ezt megakadályozza, megfékezze őket, de mindez hiába volt, még segítséget is kért a Chartától, de azok természetesen el voltak foglalva magukkal. Ludwig elégedett volt az eredményekkel.
A férfi maga is kivonult a csatákba, nem egyszer találkozott is Feliks-szel, és annyiszor meg is ölte őt, de mindannyiszor fel is támadt utána.
Pár nappal később, Varsó elérése után a Szovjetunió is elindította a maga hadseregét, a Vörös Hadsereget. Erre a hírre, mikor megkapta, elégedetten dőlt hátra a székében. Végül az a rohadéh orosz is lépett valamit az ügy érdekében. A szovjet katonák, hadseregük nevéhez híven, mindent vörösre festettek maguk után az emberek vérével.
Németország és Szovjetunió a hónap végére ízekre tépték Lengyelországot. Feliks és az életben lévő katonái pedig megtörten estek térdre, érezve a vereség súlyos láncait a nyakukban.