A könnyek emlékezetében
I.
Prológus:
Egy újabb rémálom ébresztett fel. A szívem majdnem kiugrott a helyéből, a szemem égett, mintha álmomban végig a mageruganomat (1) használtam volna. De tudtam, hogy ez lehetetlen. Az ébresztő órám szerint még egy órám lett volna a küldetés kezdetéig, de egyáltalán nem voltam álmos, így aztán felkeltem és elkezdtem összecsomagolni.
A falu még mélyen aludt, csak a Hokagék figyelték az éjszakát. Mind a hat, tekintetükkel vigyázták a falut. A megbeszéltek alapján a kilátóban kellett találkoznunk, ahol a hatodik Hokage is az áldását adja a küldetésünkre. Ez hatalmas megtiszteltetés számunkra, annak ellenére, hogy teljesen felesleges. Egyikőnk sem fog visszatérni egy ilyen küldetésből. De ez így helyes. Az éjszaka csendes, remélem a küldetést követően is ilyen békés lesz. Az utcából kilépve megpillantottam a kilátót, de már innen láttam, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek álmatlanok az éjszakái.
- Fukurome-san (2)! Hogyhogy ilyen korán már itt vagy?
- A szokásos álmok. Valahogy elment a kedvem, hogy visszaaludjak. Na és te?
- Folyton Sakura-sensei járt az eszemben, alig aludtam valamicskét. Kíváncsi vagyok mit fog szólni, hogyha meglát engem…
- Baka, te még meg sem születtél akkor. – Mitsuko-san unottan a holdra nézett. – Olyan baljós nekem ez az egész. És ha minden félre sikerül, annak ellenére, hogy sikeresen teljesítettük a küldetést?
- Csak annyi a dolgunk, hogy megakadályozzuk a Bijuukat, hogy elszabaduljanak. Egyszer már sikerült, most is menni fog.
- Veled ellentétben Chou-chan (3), mi csak egyszer kerültünk szembe a démonokkal. – vágott vissza a Nara klán egyetlen leány sarja.
- Hékás, csak a te nevedben beszélj jó' van! – szólt közbe Ondori (4). - Én megküzdöttem a yonbival (négyfarkú), kétszer is!
- De csak azért mert közben elsajátítottad az összes tenkeijutsut (5), úgy még nekem is sikerült volna.
- Te kis… - vicsorgott a nindzsa srác.
- Helló! – köszönt a semmiből előlépő Rendai (6).
Ondori szó szerint kiugrott a gatyájából, Rendai ugyanis közvetlenül mögötte jelent meg. A fekete utazóköpenyében volt, de a teleportálás során láthatóvá vált fekete páncélja, a mellkasán, a vörös és fehér legyezővel.
- Mi a baj Hyuuga? Csak nem estem ki a Byakuganod látóköréből?
Ondori fújtatott, mint egy bika, de nem vágott vissza a lánynak. Lassan a többiek is megérkeztek, mígnem teljes lett a létszám.
A kilenc Bijuu vadász egybegyűlt és a Hokage is végül tiszteletét tette előttük.
A harmincas éveiben járó férfi szakállal és bokáig érő sállal a nyakában, kicsit szórakozottnak tűnt ugyan, de minden kétséget kizáróan erős volt. Nem hiába ő a Hokagénk.
- Ez a nap is eljött hát! - sóhajtotta. - Tudjátok, hogy miért vagytok itt és hogy mi minden múlik ezen a küldetésen. Ha sikerrel jártok több, mint tizenhárom évnyi kíntól és szenvedéstől fogjátok megmenteni a világot. De ha elbuktok…
- Hokage úr, ezt inkább ne firtassuk - szóltam közbe. - Igent mondtunk a küldetésre, akkor éjszaka és már egyikünk se fog vissza lépni. Elkapjuk a boszorkát, mielőtt még szabadjára eresztené a démonokat és meg nem történné fogjuk tenni a történelmet. Erre esküdtünk.
- Úgy van! – kiáltották egyszerre többen is. A hajnal első sugarai megjelentek az égen. Indulnunk kellett. A többiek készülődtek a starthoz. Valaki hátulról megfogta a vállamat:
- Fukurome! – szólított meg a Hokage – Tudom nagy felelősség nyugszik a válladon és tudatában vagy a jövőddel, de szeretném ha tudnád, nem fogok rád haragudni, ha a másod küldetéseddel nem jársz sikerrel, csak arra kérlek, hogy próbáld meg.
- Hokage-sama, megígértem, hogy meg fogom menteni Uzumaki Narutot a végzetétől és én tartom a szavam.
Megpróbáltam a szebbik mosolyommal előrukkolni és a Hokage viszonozta a gesztust. A nap fénye megfestette az eget, egy felhő se volt az égen.
- Jó utat sinobik és járjatok sikerrel!
Beálltunk úgy ahogy megbeszéltük, derekunkat összekötötte a vastag kötél és én a tigris kézjellel összpontosítani kezdtem.
- Magerugan! Taimu Tonneru no Jutsu!(7)
Minden úgy ment, ahogy elterveztem. Lassan, de biztosan eltorzult egy pont a térben és csak egyre szélesedett, míg akkora nem lett, hogy kilenc ember kényelmesen átférjen rajta. Tettünk egy lépést és eltűntünk az örvényben.
Itt kezdődik el az én történetem…
A következő részben: Milyen küldetésre indul a kilenc sinobi? Hogyan szabadult el a kilenc démoni Bijuu? A következő részekben kiderül...
1: Torzító-szem. Magam kreált kekkei genkai.
2: Bagolyszem.
3: Pillangó.
4: Kakas.
5: Természetierő technikák. Olyan technikák gyűjteménye, ahol az elemi erőket használják fel és azzal támadnak. Később több is kiderül X)
6: Buddha lótusza.
7: Torzító-szem! Időalagút Technika!